Gretta Baron
Június 17. szombat
Kapcsol. Kapcsol. Kapcsol. Lando már tíz perce váltogatta a csatornákat, és úgy tűnt egyik se felelt meg számára. Végül a távirányítón lévő Netflix gombra nyomott, és a képernyőn rögtön megjelent egy új sorozat borítója. Egy profil volt regisztrálva, ahol az ő neve állt. Szombat délután volt, és a lehető legunalmasabban telt. Lanie a szobában aludt, de szinte az egésznap nyűgösen telt, így örültem is, hogy tud pihenni.
- Szétunom magam! –jelentett be hirtelen, mire kizökkentett és rá sandítottam.
- Én is, de a szenvedésen kívül nincs más program ötletem –feleltem.
- Megkérdezem Max-et mit csinál –vette kezébe a telefonját, ami közöttünk hevert. Bármennyire is szerettem volna, tudtam, hogy bármit is találnak ki, én nem vehetek részt benne, hiszen az egyik szobában alszik a kislányom, és őt nem hagyhatom egyedül, és nem is állíthatok be sehova, egy kétéves kislánnyal.
- Medencés partit tart négytől –jelentette be, mintha ez valami hatalmas örömhír lenne.
- Szuper –biccentettem, majd felálltam.
- Van fürdőruhád? –kérdezte, mire megállított mielőtt még elindultam volna.
- Nem hoztam el magammal, de egyébként sem mehetek –feleltem, és próbáltam úgy tűnni mintha nem bántana a dolog.
- Miért?
- Rémlik, hogy Lanie a vendégszobádban alszik? –vontam fel a szemöldökömet.
- A tesóm felesége, szerintem szívesen elvállalná–válaszolta, mire felkaptam a fejem.
- Nem, nem akarom őt terhelni –ingattam a fejem.
- Hidd el nem lesz teher neki, főleg mert Lanie egy angyal –vette ismét kezébe a telefont, majd a füléhez emelte.
- Lando –szólaltam meg, de nem foglalkozott velem.
- Szia, Savannah! –köszönt.
- Lenne egy tündéri kislány, akire vigyázni kellene pár órára... –vázolta fel, én pedig feszülten figyeltem a srácot. Sosem hagytam még senkire Lanie-t, és most is ideges lettem a gondolattól, hogy valahol, pontosabban egy idegennél ott kell hagynom.
- Köszi, egy óra múlva ott leszünk! –bonyolította le gyorsan a beszélgetést, majd hatalmas vigyorral az arcán felém fordult.
- Megyünk bulizni, bébi!
- Nem is tudom –húztam el az ajkam. – Lanie nem biztos, hogy meglesz nélkülem.
- Hé, Lanie egy másik szuper kislánnyal fog majd játszani, nem lesz gond –próbált nyugtatni, de nem igazán hatott rám.
- A testvérem felesége fog vigyázni rá, komolyan nem bízol bennem? –nézett rám tetettet felháborodással.
- Nem erről van szó, csak még sosem volt nélkülem sehol –sóhajtottam feszülten, de ő közelebb lépett, majd mindkét tenyerét a karomra simította.
- Gretta, neki is szocializálódnia kell, ahogyan neked is! –mondta, és sajnos bekellett magamnak vallanom, hogy igaza van. Mióta Lanie megszületett, elvonultam a nyilvánosság elől, szinte kivontam magam a forgalomból. Charlie pedig sosem segített abban, hogy újra magamra találjak, őt valójában nem is érdekeltem, de a szomorú az egészben, hogy Lanie sem. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ha már teherbe estem, valamilyen óriási véletlen során, mégis miért nem Landotól? Talán vele teljesen más lett volna az életünk.
- Rendben –préseltem ki magamból a szót, mire Lando nagy mosollyal elengedett.
- Savannah biztos ad neked valami fürdőruhát –lépett el tőlem, majd elindult Laniehez. Kíváncsi voltam, hogy milyen tervvel szeretnél felébreszteni a kislányt, így utána mentem és az ajtóban megálltam.
- Babóca, felkelsz Lando bácsi kedvéért? –kérdezte, mire elmosolyodtam. A kislány arcát megsimogatta, aki rosszkedvűen kinyitotta a szemét, majd ahogy tudatosult benne Lando jelenléte, elmosolyodott.
- Szerveztem neked egy nagyon jó programot –tette hozzá, de Lanie felsem fogta mit mondott csak felült.
- Kérek tizenöt percet és elkészülök –léptem be a szobába én is, mire mindketten rám néztek, és egy pillanatra olyan hasonlóságot véltem felfedezni bennük, ami megrémisztett. De biztosra vettem, hogy amit látni véltem, csak a képzelgésem eredményéből fakadt.
- Jó, addig mi Lanievel megvitatjuk a társaskapcsolatait –felelte, én pedig megforgattam a szemem, majd a fürdőszobába indultam, ahol már szerencsére volt meleg víz. Muszáj volt rendbe hoznom magam, főleg szőrtelenítés terén, így beálltam a zuhany alá és próbáltam a bőrömet a leggyorsabban letisztítani. Húsz perccel később már készen léptem ki a fürdőből, egy törülközőt csavarva magamra, majd átsétáltam a szobába, ahol már Lanie, de Lando sem tartózkodott. Nem is bántam, mert felakartam öltözni, így a szerkényhez léptem és egy fehér nyáriruhát vettem ki, amit magamra húztam. Kerestem elő egy szandált is, majd kiindultam a nappaliba, ahol Lando éppen Lanievel nézett egy képes könyvet.
- Kész vagyok! –jelentettem be, és közelebb lépkedtem hozzájuk.
- Remek, megbeszéltem Lanievel, hogy készen áll barátkozni –állt fel a szőnyegről.
- Úgy állítod be, mintha eddig megfosztottam volna a társasélettől.
- Mert így is van! –nézett rám először majd vissza a lányomra. - Anyukád be van feszülve, de majd segítek rajta –mondta Lanienek, de inkább nekem címezte a szavakat.
- Jól van, menjünk inkább –forgattam meg a szemem, majd az előszobában feladtam Lanie-re a szandálját, és közben Lando leakasztott egy kocsikulcsot a tartóról.
- Akarsz vezetni, bébi? –nézett rám, és a kezében egy McLaren kulcsot pillantottam meg.
- Attól függ, ha összetöröm mérges leszel? –érdeklődtem, mire Lando zsebre tette a kulcsot.
- Majd, ha Lanie nem ül az autóba kipróbálhatod –zárta le ennyivel, én pedig felkaptam a kislányomat a kezembe, majd kiléptem a Monacói melegbe. A nyár teljes erővel megérkezett, így pár méter után már úgy éreztem magam, mintha a napsütés megakarna ölni. Addig míg nem értünk le garázsba, bele sem gondoltam abba, hogy Lanienek kell egy gyerekülés, de persze Lando Norris ezt is egyszerűen megoldotta.
- Honnan van neked ilyen is? –néztem a srácra értetlenül, aki éppen behelyezte hátra az ülést.
- Rémlik, hogy van egy unokahúgom, akihez éppen visszük a lányodat? –érdeklődött ironizálva.
- Akkor sem gondoltam volna –feleltem végül, majd Lanie-t be is ültette hátulra és becsatolta. Charlie sosem volt ilyen, mindig mindent nekem kellett megoldani, és elképesztően fura volt, hogy Lando pont az ellentéte.
- Köszönöm –csúszott ki a számon, ahogy Lando felegyenesedett.
- Tessék?
- Mármint, köszönöm, hogy ilyen vagy velünk –érzékenyültem el, mire Lando egy pillanatra megszeppentnek tűnt.
- Bébi, emlékszel mit mondtam anno? Rám számíthatsz bármi van! –mosolygott, majd a sötétkék autó másik oldala felé bökött.
- Ülj be.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla
