Gretta Baron
Július 25. kedd
Fullasztó meleg volt Monacoban, ezt kihasználva Lando, Lanievel a medencében játszott, egy árnyékosabb részen. Én pedig az egyik napágyat elfoglalva, figyeltem őket a napszemüvegemen keresztül. Lando eléggé sokat változott az elmúlt egy hónapban, és úgy tűnt Lanievel közel kerültek egymáshoz. Ez miatt pedig állandóan elfogott az-az érzés, hogy talán megkellene vele osztanom a sejtésemet, arról, hogy valójában ő az apja a kislányomnak. Sőt, kezdtem biztos lenni benne, mert egyre több közös vonásuk volt. Egy hét múlva lesz Lanie második születésnapja, és talán ez megfelelő alkalom lenne arra, hogy elmondjam a gondolatmenetemet neki, de mi van, ha végül ugyan úgy reagál, mint amikor először hitte azt, hogy tőle van? Állandóan a szemem előtt volt a reakciója, és ez miatt nagyon tartottam attól, hogy elmondjam neki.
- Gretta, csengettek, kinyitod? –zökkentett ki a gondolataimból Lando, miközben Lanie úszógumiját fogta.
- Persze –álltam fel rögtön. Egyébként azóta nem hívott bébinek, hogy a spanyol szállodában összevesztünk. Ez pedig azt jelentette, hogy próbálja az érzéseit elfojtani felém, én is ugyanezt próbáltam, de állandóan csak az járt a fejemben, hogy mennyire vágyom a közelségére, és a vele való közös életre. Fürdőruhában indultam be, de közben a derekamra kötöttem egy kendőt, és úgy nyitottam ajtót. Mr. Norris és Mrs. Norris álltak az ajtóban, és teljesen értetlenül meredtek rám. Ismertek, hiszen régebben jó párszor találkoztunk, de valószínűleg nem számítottak a jelenlétemre, ami azt jelentette, hogy Lando nem közölte velük, hogy befogadta a hontalan Gretta Baron-t és a kétéves lányát.
- Jó napot! –mosolyodtam el, mire ők is feleszméltek, majd mosolyt erőltettek magukra.
- Gretta! Csodálatosan festesz! –bókolt Mrs. Norris, majd ahogy belépett, átölelt.
- Ön még inkább! –mosolyogtam az ötvenes éveiben járő nőre.
- Lando nem is mondta, hogy itt vagytok nála! –csodálkozott Mrs. Norris, majd ahogy körbe nézett a házban, felvont szemöldökkel visszafordult felém.
- Itt szokatlanul rend van! Most járt itt a takarító? –kérdezte, mire Mr. Norris megforgatta a szemét.
- Nem, holnap fog jönni –feleltem.
- Akkor a fiam megtanult rendet rakni?
- Nem –vágtam rá, mivel ez nagy hazugság lett volna. Többet kell utána pakolni, mint Lanie után.
- Mondjuk mit is hittem! –nevetett, de közben láttam rajtuk, hogy nem értik az egész szituációt.
- Itthon van egyébként?
- Igen, kint vannak –intettem az üvegajtó felé, majd kiindultak, én pedig követtem őket. Lando és Lanie már nem voltak a vízben, hanem a fűre terített takarón ültek. Laniere egy rózsaszín törülközőt csavart, magára pedig egy kék színűt.
- Fiam! –szólalt meg Mr. Norris, mire Lando felkapta a fejét.
- Apa, anya! –szólalt meg, de úgy tűnt nem számított az érkezésükre. Lanie a számára idegenek felé fordította a fejét, és rögtön köszönt nekik.
- Sziasztok!
- Gyere, Lanie –indultam el a kislány felé, majd felkaptam a kezembe.
- Charlie is itt van? –érdeklődött Mrs. Norris. Jaj, nem akarok erre a témára most kitérni, jobb, ha Landora hagyom a magyarázkodást. Egyébként, megemlíthette volna a szüleinek, hogy ideiglenesen nála lakunk, és most nem lenne ez a kínos helyzet.
- Készítek valamit enni –dobtam fel az ötletet, a válaszadást elkerülve és Lanievel a kezemben a ház felé siettem.
Félórával később Lando és a szülei még mindig kint voltak, közben Lanie visszaakart menni Landohoz, és a hiszti elkerülése érdekében kikísértem. Én pedig készítettem szendvicseket, és hideg limonádét, majd kivittem a kertbe. Éppen akkor léptem ki a tálcával a kezemben, amikor nevettek valamin és ez megnyugtatott, hiszen akkor a szülei nem ellenzik amiért itt lakunk Lanievel. Mrs. Norris ölében ült Lanie, és úgy tűnt rögtön barátságot kötött a Norris szülőkkel. Egy napellenző alatti asztalnál ültek, ahol egy üvegasztal is állt, ahova letudtam tenni a tálcát és a limonádét.
- Jaj, nem kellett volna semmit készítened, csak beugrottunk! –mondta Mrs. Norris.
- Hozok poharakat, ülj csak le –állt fel Lando, és megsimogatta a karomat.
- Rendben –helyezkedtem el Mrs. Norris mellett. Lanie rögtön átkéredzkedett hozzám, én pedig átvettem és puszit nyomtam a puha arcára.
- Szóval Charlie később érkezik? –kezdeményezett beszélgetést Mrs. Norris. Egy pár pillanat kellett mire megértettem, hogy Lando nem mondta el nekik az igazságot. Remek.
- Igen –biccentettem, majd a földre szegeztem a tekintetem. Pillanatokkal később, Lando visszatért és poharat helyezett le mindenki elé. Annak ellenére, hogy zavart amiért hazudott a szüleinek, nagyon jól alakult a nap további része. Igazán jól elbeszélgettem Mrs. Norrissal és cseppet sem csalt az emlékezetem arról, hogy Lando szülei milyen kedvesek is valójában. Délután négy felé viszont elindultak Oliverhez és Savannahhoz, így elköszöntek tőlünk. Lando kikísérte őket, majd ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, megkönnyebbült sóhajt eresztett, én pedig értetlenül figyeltem ahogy közeledik a nappaliba.
- Mi ez a nagy megkönnyebbülés? –vontam fel a szemöldököm.
- Utálom amikor hirtelen jelennek meg –közölte.
- Miért? Olyan aranyosak!
- Tudom, de csak neked köszönhető, hogy anyu nem szidott le a szokásos kupi miatt –magyarázta, mire felnevettem.
- Mindent értek –fordultam vissza a tévé irányába. Lanie a szobában aludt, ezért Landoval kettesben maradtunk. Ledobta magát mellém, majd még egy nagy sóhajt eresztett.
- Miért nem mondtad el nekik, hogy ideiglenesen itt lakunk Lanievel?
- Nem akartam belebonyolódni –válaszolta egyszerűen, és valójában megértettem őt, hiszen nekem sem lenne könnyű elmagyaráznom a szüleimnek, a jelenlegi helyzetet.
- Ugye nem haragszol? –kérdezte, miután nem reagáltam rögtön a válaszára.
- Dehogy, megértelek –vontam vállat, majd felhúztam a lábaimat, és a háttámlára könyököltem.
- Mondhatok valamit? –sandított rám, mintha éppen rosszat készülne csinálni.
- Persze.
- Rohadtul jól nézel ki ebben a fürdőruhában –nézett egyenesen a szemembe és elérte, hogy az arcom lángokba boruljon. A testemmel kapcsolatban iszonyatosan bizonytalan voltam, főleg a terhességem után. Kimondottan nem szerettem magam, de Lando szavai, önbizalom löketet adtak, és ezért hálás voltam neki.
- Bár mindenben csodálatos vagy, de ezzel teljesen kikészíted az idegeimet –tette hozzá.
- Ne csináld ezt –hajtottam le a fejem, mert nem tudtam a mosolyomat elfojtani.
- Én csak az igazat mondom, bébi –felelte, de a „bébi" megszólításra azonnal felkaptam a fejem.
Ko-fi: https://ko-fi.com/kamillamihalik
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla_iroioldal
Vinted: dkamilla2003
