Lando Norris
Július 31. hétfő
Elindultam Gretta után, de ahogy kifordultam a folyosóról, Charlie elém toppant. A düh végig áramlott a testemben, és nem tudtam visszafogni magam, ökölbeszorult kezem, majd Charlie állkapcsához csattant. Képes volt elcseszni mindent, és legszívesebben addig ütöttem volna míg mozog. De nem voltam esztelen barom, ahogy hátra tántorodott, tovább folytattam az utamat a kijárat felé. Ahogy kiléptem a ház elé, körbe futtattam a tekintetem, de nem találtam meg, leindultam a lépcsőn, majd a fekete Audiba pillantottam meg. Összetörtem őt ismét, és ugyan úgy, mint az a barom. Feltéptem az ajtót, majd beültem mellé, a könnyeit letörölte a kezével, és a fejét elfordította.
- Gretta, azok a kamerák régóta fent vannak, bekapcsolva maradtak, egyszerűen ez az igazság! És igen, néztem rólad két rohadt felvételt, mert elérhetetlennek tűntél, és elveszítettem a fejem –kezdtem el a magyarázkodást abban a reményben, hogy majd az elmúlt hétre gondolva belátja, hogy ez csak egy apró hiba, ami miatt nem szabad feladnunk. Felé fordítottam a fejem, de ő nem tett így, csak az ablakon keresztül nézett ki.
- Bébi, szeretlek –mondtam, mire végre megrezzent az arca.
- Menjünk vissza –mondta végül, de nem reagált arra, amit mondtam. Az ajtó kilincshez nyúlt, de azonnal megállítottam.
- Gretta, ne menjünk így vissza –kértem. – Nyugodj meg, megfogom játszani magam, mert nem akarok Charlienak örömet szerezni –húzta el a kezét tőlem, majd gyorsan kiszállt az autóból.
- És ennyi? –szálltam ki én is az autóból. – Egyelőre igen –felelte kimérten, majd felindult a lépcsőn vissza. Egyelőre igen? Akkor ez azt jelenti, hogy megfog bocsájtani? Ismét követni kezdtem felfelé az ajtóhoz.
Gretta Baron
Dühös, csalódott és szomorú voltam, de bekellett látnom, hogy én sem vagyok tökéletes, főleg mert még mindig nem tisztáztam, hogy Lanienek ki is valójában az apja. Már biztos voltam benne, hogy Lando az, hiszen ugyan azok voltak a vonásaik, de egyelőre nem akartam felhozni a témát. Főleg mert tudtam, hogy Charlie elképesztően örülne, ha Landoval összevesznénk és szakítanánk, nem akartam ezt az örömet megadni neki. Ahogy visszaléptem a házba, azonnal az állát fájlaló Charlieval találtam szembe magam. Szóval Lando megütötte. Próbáltam nem tudomást venni róla, és a konyhába mentem, ahol anyuék mit sem tudva falatoztak a krémes süteményből, Lanie pedig az egész arcát bekente, és még így jobban hasonlított Landora.
- Mi történt? –kérdezte anya elsőnek, és halkan.
- Semmi –legyintettem. Próbáltam a gondolataimat rendezni, és bár étvágyam nem volt, beleharaptam egy kocka süteménybe. Lando is belépett a helyiségbe, de az arcára volt írva, hogy semmi sincs rendben.
A délután további része nem zajlott valami fényesen, de elviselhető volt. Charlie volt olyan pofátlan, hogy nem ment el, így késő este miután Lanie-t megfürdettem, és Lando szobájában lefektettem, a nappaliban lévő kanapén feküdt és a telefonját nyomkodta. Mielőtt még felindultam volna, oda lépkedtem a kanapéhoz.
- Komolyan, miért nem tudtál elmenni egy hotelba? –kérdeztem, mire felnézett rám.
- Mert reménykedem abban, hogy visszakaplak!
- És mi van a barátnőddel? Aki miatt kidobtál minket? –vontam fel a szemöldököm.
- Nem működött, de egy hatalmas hibát vétettem akkor –ült fel teljesen, én pedig tartottam a távolságot.
- Igazából nem, legalább megtudtam tőled szabadulni.
- Gretta! Ne mond ezt! Van egy lányunk –kezdte, mire végképp felidegesített, amiért a lányának nevezi Lanie-t.
- Charlie –sóhajtottam hatalmasat, majd összefontam a mellkasom előtt a karjaimat, és lesütöttem a szemem. – Sokáig nem voltam benne biztos, de amióta itt lakunk Lanievel, bekellett magamnak vallanom, hogy ő nem a te lányod –mondtam ki, és furcsa módon, a mellkasomról hirtelen eltűnt egy már megszokott súly.
- Mi a francról beszélsz, Gretta? Komolyan így akarsz innen elpaterolni?
- Nem, csak ideje az igazságot elmondanom!
- Akkor ki a fasz az apja?
- Lando az –mondtam ki. Charlie egy pillanatra lefagyott, majd a hátam mögé terelődött a tekintete.
- Te gyökér, képes voltál a csajomat felcsinálni? –állt fel Charlie, mire megfordultam, és Lando-t pillantottam meg. Jézusom, mikor jött le? Mit fog reagálni az igazságra?
- Ja, kétszer is –közölte önelégülten, és körülbelül mindenre számítottam, csak erre a válaszra nem. A második alkalomról nem igazán tudok, de oké.
- Mi van?
- Lando, elakartam már mondani –mondtam, félretéve a válaszát.
- Nem baj, bébi –lépett hozzám, és megsimogatta az arcomat.
- Undorítóak vagytok –közölte Charlie, és érdekes módon ez meghozta a hatást, és hirtelen pakolni kezdett.
- Kitalálsz egyedül is, ugye? –érdeklődött Lando, miközben engem a lépcső felé noszogatott. Mielőtt még a lépcső feléig felértük volna, Charlie már sietett is kifelé a házból. Megvártuk míg az ajtó kinyílik, majd becsukódik.
- Ne haragudj amiért nem mondtam el –sóhajtottam.
- Mármint melyiket? Lanie-t vagy a babát?
- Milyen baba? –vontam fel a szemöldökömet.
- Hát a fenti fürdőszobában, láttam egy terhességitesztnek a dobozát –mondta, mire leesett, hogy Savannah ott hagyhatta a dobozt.
- Az nem az enyém, egyébként sem telt el annyi idő, hogy ez kiderülhetne –mosolyodtam el.
- Tényleg?
- Igen, Savannah dobhatta ki –magyaráztam.
- Savannah? De miért nálunk kell tesztet csinálnia? –értetlenkedett.
- Ezt most hagyjuk –legyintettem: - Lanie viszont a mi babánk –mondtam, és még mindig azt vártam, hogy kiakadjon majd elrohanjon.
- Tudom, meg sejtettem is –vallotta be, és nem úgy tűnt mintha bántaná a dolog.
- De miért nem akadsz ki? Hiszen nem akarsz gyereket –néztem rá értetlenül, de közben a mellkasomban melegség áradt szét, arra a gondolatra, hogy esetleg tényleg egy családként működhetnénk.
- Azért, mert túl sokszor veszítettelek már el, és még egyszer nem akarlak, arról nem is beszélve, hogy Lanie-t imádom, és minden vágyam az volt az utóbbi időben, hogy ő az én lányom legyen –magyarázta. – De hogyan jöttél rá, hogy tőled van?
- Hát valljuk be, hogy a mini hasonmásom –mondta, mire elnevettem magam, ő pedig a két kezét a derekamra csúsztatta, és közelebb húzott magához.
- Lefogunk esni a lépcsőről –figyelmeztettem.
- Ugye megbocsájtasz nekem? –hagyta figyelmen kívül, amit mondtam.
- Nem lennék igazságos, ha azt mondanám, hogy nem –vallottam be. – Eltitkoltam előled a lányodat, de ennek ellenére neheztelek a kamerák miatt –ingattam meg a fejem csalódottan. – Tudom, bébi! De meg kell értened, hogy te vagy a világom, és sosem tennék olyat, amivel árthatok neked vagy a kislányunknak –simította a kezét a tarkómra, majd magához húzva megcsókolt, én pedig hagytam neki. Ő pedig az én világom volt és elkellett fogadnom, hogy az életben mind követünk el hibákat, én sem és ő sem volt tökéletes, egyedül Lanie volt az.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
