Gretta Baron
Április 30. vasárnap
A történet, amit nekem írtak, nem volt túl igazságos számomra. Sőt inkább mondanám kicseszésnek. Anglia azon részén születtem, ahol a gazdagok fürödnek a pénzben, és csak akkor vagy igazán egy társaság tagja, ha két színű, pénzes ribanc vagy, akik eljátsszák a tökéletes lány/fiúgyermeket, mégis füveznek, cigiznek és piálnak minden bulin, vagy buli sem kell hozzá. Sosem tartoztam igazán egyik társaságba sem, de valahova mégis kellett, így maradt Nelli Fisher és a barátnői. Leány iskolába jártam, tehát túl sok választásom nem volt. A New North intézmény szerencsére nem bentlakásos volt, ezért valamennyi életem maradt a suli mellett. De visszatérve Nellire és a társaságra, ami plusz négy lányból állt. Megismerkedtem a sulin kívüli barátaikkal, akik a szomszédos fiúiskolába jártak a New Southba. Első pillanattól kezdve jobban éreztem magam a társaságban. Minden olyan kellemesebb lett a srácoktól. Aztán eltelt pár hónap és Charlie Connor randira hívott, hozzá tenném, ez Nellinek egyáltalán nem tetszett. Ahogy a kapcsolatom komolyabb lett Charlieval, Nelliék eltűntek az életemből, ami bár rossz érzéssel töltött el, mégis megkönnyebbültem. Nem kellett megfelelnem már nekik, és ez jó volt. A sulit pedig magányosan is végig tudtam csinálni, délután pedig Charlieval és a többi sráccal találkoztam. Lando Norris volt Charlie legjobb barátja, de ennek ellenére mégis úgy tűnt Lando valamiért neheztel a fiúra. Nem igazán törődtem ezzel a ténnyel, mert nem én akartam az lenni, aki ki elemezi a barátságukat. Viszont Lando Norris nem egy egyszerű srác volt, a motorsport világában nagyon mélyen benne volt, és a karrierje elképesztően ívelt felfelé. Közben pedig a vele való barátságom is szintet lépett, mert egyre többet beszélgettünk, néha már nemcsak Charlie miatt találkoztunk, sőt volt, amikor csak ketten elmentünk sétálni és kipanaszkodtuk magunkat. De az a bizonyos feszültség mindig a levegőben lógott, és ez lett a vesztem. Pár hónappal később, Lando bekerült az Formula 2-be, és hirtelen bejelentette, hogy abba hagyja a sulit. Tudtam, hogy innentől kezdve az élete megfog változni, és a társaságunkból is elfog tűnni, de örültem a sikerének.
- Minden kész van? –kérdezte kapkodva a fejét Jonathan Fitz.
- Szerintem igen –biccentettem a srác felé. A hatalmas ház Charlie szüleié volt, akik megengedték, hogy Landonak tartsunk egy bulit, amiért bekerült az F2-be. Minden tele volt kajával és alkohollal, annak ellenére, hogy a társaságunkban mindenki még tizennyolc volt. Rengeteg ember tömörült be a házba, és majdnem a háromnegyede idegen volt. A meglepetés buli végül nem teljesen úgy jött össze ahogy tervezték, de Lando így is elképesztően örült.
- Minden rendben? –állt meg mellettem, miközben a maradék süteményt vizslattam az asztalon. Már két órája tartott a buli, és a vendégek nagy része ittas volt.
- Igen –bólintottam, bár nem így volt. Charlie egész este rám sem hederített, ami nem volt mostanában túl szokatlan, mégis bántott a dolog.
- Nem úgy látom –jegyezte meg, miközben egy sört nyomott a kezembe.
- Nem –ingattam meg a fejem, mert utáltam a sört és most kedvem sem volt leerőltetni.
- Jobbat érdemelnél –húzta le végül ő a sört.
- Tessék? –néztem rá, mire a tekintetét az enyémbe fúrta.
- Jól hallottad, Charlie egy barom –vont vállat.
- Én most megyek –indultam el, és megkerülve az asztalt a tömegbe sétáltam. Nehezen átvergődtem magam az embereken, majd ahogy az ajtón kiléptem, a friss levegőt beszívtam. Minden porcikám megkönnyebbült, de hűvös volt, mint mindig és a rövidujjú felsőm nem volt túl meleg.
- Gyere, haza viszlek –terült rám hirtelen egy pár számmal nagyobb kabát, majd Lando haladt el mellettem.
- Az előbb ittál –jegyeztem meg, mire elmosolyodott.
- Az egy pohár volt, előtte mást nem ittam –tette fel a kezeit védekezően. Tényleg nem úgy tűnt mintha részeg lenne.
- És mi lesz, ha megállít egy rendőr?
- Nem fog –indult tovább az autójához, ami egy Renault terepjáró volt. Visszafojtottam egy sóhajt, majd követtem az autóhoz. Beszálltam az anyósülésre, majd bekötöttem magam. Ahogy elhajtottunk Charlie-ék háza elől, megszólaltam.
- El is fogsz költözni Angliából? –kérdeztem, mire Lando egy félpillantást rám vetett.
- Nem, de nem túl sok időt fogok itt tölteni –húzta el az ajkát, majd az utat figyelte tovább.
- Fura lesz, hogy nem leszel itt –sóhajtottam, és tényleg bántott a dolog.
- Majd, amikor haza jövök, tudunk találkozni –vigyorgott rám, de ahogy meglátta a szomorkás arcomat, lefagyott a mosolya.
- Hé –nyúlt át a kezemért, majd összekulcsolta az ujjainkat.
- Nem leszel egyedül, hisz a többiek itt lesznek.
- Charlie már nem olyan, mint régen –ingattam meg a fejem, majd a következő pillanatban Lando megállt az út szélén. Leállította a motort, majd felém fordult.
- Van telefon, hívsz és én itt termek –nézett rám, de túlságosan nem nyugtatott meg ezzel. Viszont ahogy ránéztem, feltűnt, hogy a tekintetével az ajkaimat figyeli, és én is automatikusan így tettem. Nem lehet, ő nem a megfelelő srác arra, hogy vigasztalódjak. Beállt közénk a csend, és képtelen voltam arra, hogy megszólaljak, mert Lando tekintetének a hatása alatt álltam. Majd ahogy Landoval összetalálkozott a tekintetünk, a következő pillanatban áthajolt, majd megcsókolt. Olyan hevesen, mintha hosszú ideje várt volna a pillanatra. Visszacsókoltam annak ellenére, hogy nem akartam Charlie-t megcsalni. De annyira elvesztem Lando csókjában, és minden érintésében, hogy mire észbe kaptam, már a szobájába osontunk fel, és életem legszebb éjszakáját töltöttem vele. Viszont másnap reggelre a bűntudat úgy mart belülről, hogy ahogy felébredtem, összeszedtem magam és leléptem, amilyen gyorsan csak tudtam. Úgy tettünk mintha nem történt volna semmi, ő a karrierjét építette, én pedig maradtam Charlie barátnője. Megegyeztünk, hogy soha többé nem történik ilyesmi közöttünk. Két évvel később ismét találkoztunk Charlie szülinapja miatt. Három hónappal később kiderült, hogy várandós vagyok és az életem egyik pillanatról a másikra darabokra hullott. Ott kellett hagynom az egyetemet, míg Charlie tovább élte az életét. Persze együtt voltunk, összeköltöztünk és próbáltam úgy tenni, vagy inkább elhinni, hogy minden tökéletes így, de egyáltalán nem volt az.
Instagram: dkamilla_iroioldal
Tiktok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
