Gretta Baron
Június 17. szombat
Miután eljöttünk Olivertől és Savannahtól, az út csendesen telt. Lanie elaludt hátul, én vezettem, Lando pedig maga elé meredt, és úgy tűnt a jó kedve, az teljesen elveszett az éjszakában. Biztos voltam benne, hogy Oliverrel való beszélgetés miatt ilyen, de egyelőre nem akartam rákérdezni, főleg mert Lanie aludt. Amikor megérkeztünk a házához, és beálltam a garázsba, ő rögtön kipattant az autóból, majd meg sem várt minket és elviharzott. Most ennyire dühös lenne rám? Talán túlreagáltam az Ava dolgot, de mégis mit várt? A konyhában történtek után igenis zavart, hogy ott volt a bulin egy másik lány is, akit rendszeresen húzogat. Lanie felébredt az ajtó csapódására, én pedig mély levegőt vettem, és kiszálltam az autóból. Kivettem Lanie-t hátulról, aki közben nagyon nyűgös volt és valószínűleg megérezte, hogy Landoval összekaptunk.
- Nincs semmi baj, kicsim! –nyomtam puszit Lanie puha arcára, majd elindultam vele a házba. Ahogy felértünk a házhoz, Landot sehol nem láttam, így csak átsétáltam a konyha és a nappali közti szakaszon, majd a szobába vonultam Lanievel, aki a sok játszásba úgy elfáradt, hogy lehetetlen feladatnak láttam megfürdetni őt. Ahogy letettem az ágyra, már el is aludt, így csak lehúztam róla a vékony cicanadrágot, majd betakartam. Az egyik lámpát égve hagytam, majd átmentem a fürdőszobába lezuhanyozni. A házban csend honolt, de biztos voltam benne, hogy Lando az emeleten van. Párszor megfordult fejemben, hogy felmegyek hozzá, hátha szóra bírom, de végül csak lefürödtem, majd bebújtam én is a takaró alá.
Június 19. vasárnap
Késő reggel keltem fel, Lanie szintén nehezen ébredt, majd reggeli előtt lefürdettem, és tiszta ruhát adtam rá, ami egy kék, rövidujjú ruha volt. Én is összeszedtem magam, ez alatt egy szürke melegítőt, és fehér spagettipántos trikót értem. Ahogy Lanievel a konyha felé sétáltunk, Lando is megjelent. A kislányom persze rögtön oda szaladt hozzá, de a közeledését elutasította, ami rosszul érintett. Mégis mi a fene baja van? Lanie szerencsére nem vette észre, hogy Lando valójában lekoptatta, és csak a nappaliba szaladt, majd felmászott a kanapéra.
- Jó reggelt! –köszöntem neki és vártam, hogy lássak rajta valami reakciót, amiből rájövök, hogy mégis mi baja van.
- Szia.
- Kérsz kávét? –néztem őt továbbra is. Fekete melegítő volt rajta, és egy kék póló, ami kiemelte a felsőtestét. Talán futni indul?
- Nem.
- Haragszol rám? –tettem fel a következő kérdést, a rövid válasza után.
- Nem.
- Landiii! Játszol velem? –jött a konyhába a kislány, mire Lando felé fordult.
- Majd később, Lanie –mondta, mire Lanie felakart kéredzkedni Landohoz, de ő úgy tett mintha nem venné észre. Fájdalmasabb volt látni, hogy elutasító a lányommal, mint azt, amikor velem az.
- Lanie, keresel nekem egy piros kockát? –néztem a kislányomra, mire Lanie a nappaliban lévő játékokhoz szaladt.
- Mi a baj? –támaszkodtam a pultra, és úgy néztem a srácra.
- Semmi, elmegyek futni –állt fel, engem pedig felbosszantott a viselkedése.
- Rám haragudhatsz, de ne Lanie-t büntesd –szóltam utána, mire felém fordult.
- Semmi közöm Laniehez, vagy igen? –kérdezte vissza, és úgy villant a tekintete, mintha megöltem volna a macskáját. Először nem értettem mire gondol, aztán leesett.
