Lando Norris
Június 22. szerda
Vacsoraidő volt, így a szálloda előkelő éttermében elfoglaltam egy szimpatikus helyet, és vártam, hogy Gretta megjelenjen. Egyértelműen haragudott rám ismét, vagy inkább még mindig, ez egyszerre bosszantott és szomorított el. Időközben az egyik legjobb barátom Carlos Sainz is csatlakozott hozzám, és miközben ő valamiről mesélt, én csak az étlapot, majd a bejáratot szuggeráltam felváltva.
- Figyelsz te rám? –kérdezte végül, a velem szemben ülő Carlos, mire kizökkentett.
- Igen –hazudtam, mire elfintorodott.
- Nem úgy tűnik, mi bajod? –elgondolkoztam azon, hogy elmondjam-e neki az igazságot, de végül úgy döntöttem beavatom, hátha mond valami okosat.
- Grettaval összevesztünk a múlt hétvégén, most pedig elhoztam magammal, hogy kiengeszteljem, de minden balul sült el, és még csak két órája vagyunk itt –magyaráztam.
- Mit csináltál?
- Külön szobát kértem neki, mert nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne egy szobában lennünk –magyaráztam.
- És ezen kiakadt?
- Igen, meg azt is mondtam, hogy holnap nem jöhet velem a paddockba, majdcsak külön –tettem hozzá.
- Így már értem, konkrétan elhoztad ide, hogy ápoljátok a ''barátságotokat" és közben meg az első tíz percben lekoptattad –vázolta fel.
- Komolyan ez így jött le?
- Hát ahogy ismerlek tuti hülyén fogalmaztál –vont vállat.
- De én nem ezt akartam! Egyszerűen csak szeretném megóvni őt a reflektorfénytől.
- Akkor minek hoztad ide?
- Hogy kibéküljünk, és lazítson kicsit! –csaptam az asztalra.
- Oké, hát máris talált valakit helyetted, akivel lazíthat –vigyorgott, majd a bejárat felé bökött. A tekintetem egyenesen Grettara és Charles Leclercre terelődött. Nevetgélve léptek be, és indultak el felénk, én pedig próbáltam nem többet képzelni a látottakba, így is túl sokszor kap el a féltékenység.
- Sziasztok! –köszönt Gretta, de rám sem hederített, csak leült Carlos mellé, Charles pedig én mellém.
- Helló, haver –mosolygott rám, de most nem díjaztam a fejét.
- Helló –mormogtam.
- Szóval ismeritek már egymást –szólalt meg Carlos, és egyértelműen engem akart ezzel cukkolni.
- Igen a tízediken találkoztunk, furcsa, de ott van a szobája –felelte Gretta, és a szavakat egyenesen nekem címezte. Basszus.
- Ja én is ott vagyok –felelte Carlos.
- De te itt élsz, nem? –nézett rá Gretta. Nem rémlett ők honnan ismerik egymást, de most jobban lefoglalt Charles és a Gretta probléma. Mondjuk ez még így is jobban hangzik, mint a medve pasas.
- Igen, de jobbnak látták most, ha én is csatlakozok a többiekhez –reagálta Carlos, és miközben ők beszélgettek, én Charlesra néztem, aki viszont az én csajomat bámulta.
- Gretta, mutattad már a fiúknak Lanie-t? –kérdeztem hirtelen, és ismét hatalmas görénynek éreztem magam.
- Ki az a Lanie? –érdeklődött Charles, mire Gretta zavarba jött, de végül válaszolt.
- A kislányom –harapta be az ajkát.
- Igen? Biztos olyan szép, mint az anyukája –reagálta, mire összepréselt ajkakkal hátra dőltem. Hogy is felejthettem el, hogy Charles gyerek centrikus? A fenébe!
- Milyen szép is ez! –rúgott meg az asztal alatt Carlos, mire mérgesen néztem rá.
- Mutatsz képet? –kérdezte Carlos most Grettatól.
- Lemerült a telefonom, de Landonnak biztos van képe –felelte, majd rájött, hogy ezzel bevallotta, hogy valójában hozzám tartozik.
- Szóval ti ilyen jóban vagytok? –nézett rám Charles.
- Barátok vagyunk –felelte még előttem Gretta.
- Legjobb barátok –javítottam ki. Elővettem a telefonomat, majd a galériámba léptem, ahol egy tegnap készült kép volt Lanieről. Charles felé mutattam, mire elmosolyodott majd rám nézett.
- Legjobb barát mi? –horkant fel, mire értetlenül néztem rá.
- Ezt, hogy érted? –kérdeztem, mire legyintett.
- Sehogy, gyönyörű kislány! –dicsérte meg, Gretta pedig büszkén elmosolyodott. Amint eltettem a telefonomat, a pincér pasas megjelent mellettünk, majd felvette a rendeléseinket és persze mindhármunktól kért egy képet. Gretta jól elbeszélgetett a fiúkkal, miközben engem ignorált. Bosszantott a helyzet, és legszívesebben elzavartam volna őket az asztaltól, hogy Grettaval kettesben maradhassak. Miközben magamban kattogtam rájöttem, hogy tényleg hülyeség volt külön szobát kérnem Grettanak, hiszen nem azért jött el velem mert magányra volt szüksége. Vacsorát befejezve kisétáltunk az előtérbe, ahol elköszöntünk Carlostól és Charlestól, akik még megakarták nézni a szállodában lévő edzőtermet. Gretta pedig elakart indulni a lift felé, de a karjára fontam az ujjaimat, majd visszahúztam.
- Bébi, ne haragudj! Idióta voltam, rendben? –néztem rá, de ő csak elhúzta a kezét.
- Ne hívj így –ez a válasza felért egy pofonvágással.
- Szóval ennyire elcsesztem a dolgokat?
- Igen, Lando! Mégis mi volt ez mostani is? Komolyan Lanie-t bedobtad Charles előtt? Hogy lehetsz ilyen?
- Csak teszteltem –magyarázkodtam.
- Minek? Nem kértelek rá!
- Tudom, ne haragudj –adtam meg magam, mielőtt még mélyebbre kerülök.
- De haragszom! Mert bíztam benned, azt hittem, hogy te más vagy, mint a többi pasas! De amint beköltöztünk hozzád, elérted, hogy a véleményem változzon! Félre ismertelek –ingatta meg a fejét könnyes tekintettel.
- Nem, Gretta! Az én verziómat is megkell hallgatnod! –léptem közelebb hozzá, de ő hátrált egyet.
- De nem ma! Elegem van belőled –lépett még egyet hátra, majd megfordult és a lift felé sietett.
Ko-Fi: https://ko-fi.com/kamillamihalik
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
