Gretta Baron
Június 17. szombat
- Itt a kulcs –dobta át a kezembe, Lando a McLarenhez tartozó távirányítót. Éppen elhagytuk Fewtrell házának a területét, és már egészen későre járt. Reménykedtem benne, hogy Lanie jól van, és nem érzi magát rosszul az idegenek társaságában. Lando minimálisan becsiccsentett, ami miatt néha megingott a járásban. Kinyitottam az autót ahogy mellé értünk, és most helyet cseréltünk, én mentem a vezetőoldalhoz. Kicsit ideges voltam a gondolattól, hogyan fogom elvezetni, de reménykedtem abban, hogy nem lesz gond. Beszálltam, majd az ülést előre húztam, ameddig csak lehetett, Lando pedig bekötötte magát mellettem, és elkezdte magyarázni hogyan indítsam be.
- Az a hátramenet, bébi –ingatta a fejét, mire morcosan ránéztem.
- Tudom! De szerinted hogyan menjek innen ki, ha nem tolatok hátrébb? –háborodtam fel, mire megforgatta a szemét.
- Jól van, akkor csináld –legyintett. Végül egész ügyesen eltudtam indulni az autóval, de nem mertem valami túl sokkal menni, és persze Lando ezt is szóvá tette.
- Miért kell beleszólnod? –érdeklődtem mérgesen.
- Miért nem mész gyorsabban?
- Mert talán nem akarok meghalni?
- Negyvennel mész!
- De nem is ismerem ezt a vackot! –dühöngtem, mire a szívéhez kapott.
- Mit mondtál az autómra?
- Jaj, ez legyen a legnagyobb problémád! –forgattam meg a szemem, majd gázra léptem, hogy örüljön. Negyvenről szinte azonnal hatvanra, majd nyolcvanra váltott a sebesség, végül amikor százra felpörgött a mutató, megszólalt.
- Jól van, most már visszavehetsz –mondta, de most nem hallgattam rá, eddig az volt a baja, hogy lassan megyek most meg, hogy gyorsan. Végül százzal mentem végig az úton, majd sikeresen megérkeztünk Oliver és Savannah házához. Megálltam a ház előtt, majd leállítottam a motort.
- Fürdőruhában is felizgattál, de ezzel még jobban –szólalt meg, mire rásandítottam. És közben eszembe jutottak Ava szavai. A délután remekül telt, és nagyon jól éreztem magam azon kívül, hogy Landoval összekaptunk, majd Ava közölte, hogy Lando szeretője. Nem igazán akartam belemenni a témába, de mégis nagyon zavart.
- Ava-val beszélgettem –néztem őt, és a megszólalásommal megállítottam, mielőtt kiszállt volna.
- Igen? –kérdezte, de nem tűnt úgy, mintha titkolna valamit vele kapcsolatban.
- Aha, mondott egy-két dolgot –kezdtem célozgatni. Muszáj megtudom tényleg képben van-e ez a csaj, vagy csak kamuzott.
- Mit? –ráncolta a homlokát.
- Hát, hogy randizni fogtok, meg ilyesmi –homályosítottam.
- Mi van? Dehogy fogunk! –röhögte el magát, és sajnos elképesztően megkönnyebbültem a reakciójától.
- Szóval nem is szoktál vele lefeküdni? –tettem fel a következő kérdést, amit talán jobb lett volna, ha nem teszek fel, és annyiban hagyom a dolgot. Lando a kérdésem hallatán elkomorodott.
- Nagyon ritkán megtörténik vele, ennyi –vont vállat, ezzel viszont megforgatta bennem a kést.
- Ugyan úgy, mint velem? –haraptam be az ajkam, hogy visszatartsam a bennem keletkező érzéseket. Landonak mégis hány ilyen lánnyal volt dolga, akik csak néha feküdtek alá? Szörnyen éreztem magam, és annak ellenére, hogy egy korty alkoholt sem ittam, a gyomrom felfordult.
- Veled más, Gretta! Egyáltalán nem ugyanaz! –ingatta a fejét, és kezemért nyúlt, de én elhúztam.
- Miért lenne más? De tudod, mit hagyjuk! Bemegyek a lányomért! –pattantam ki az autóból, mielőtt még elhitetett volna velem egy újabb hazugságot. Megkerültem az autót, majd felsiettem a lépcsőn, egyenesen a házhoz, ami led lámpákkal volt kivilágítva. Éppen becsöngettem, amikor Lando utolért.
- Azért más mert te az én Grettam vagy, ő pedig csak egy lány –szólalt meg rekedtes hangon, és az esti csendben, a halk szavai, mégis hangosan csengtek a fülemben. Nem szándékoztam reagálni, de esélyem sem lett volna, mert a hatalmas fehér ajtó kinyílt, majd Oliver Norris mosolyogva fogadott minket.
- Szia, Oliver! –köszöntem a srácnak, akivel délután még nem találkoztam.
- Szia, Gretta! –ölelt meg kedvesen, majd beinvitált minket a házba. A nappaliban ült Savannah, a kisbabájával a kezében, a szőnyegen pedig Lanie és Mila játszottak.
- Sziasztok! –köszöntem, mire Lanie felállt, majd ingatagan oda szaladt hozzám.
- Édesem! Jót játszottál? –kérdeztem a kislányt, aki mosolyogva bólintott.
- UU megkapott a nap, Gretta! –mondta Sav, miközben leültem mellé, Lanievel a kezemben.
- Igen? Észre sem vettem –ingattam meg a fejem, majd Lanie visszament játszani Milához. Lando és Oliver pedig a konyhában álltak, és úgy tűnt komoly párbeszéd zajlik közöttük.
Lando Norris
Nem értettem mire volt jó Ava részéről, hogy bekavarjon. Sosem volt közöttünk semmi komolyabb, még barátok sem voltunk, és elképesztően bosszantott, hogy Grettaval ismét sikerült összekapnom. Miközben ő Laniehez ment, én a bátyám társaságában a konyhába vonultam, és sürgősen ittam egy hatalmas pohár vizet.
- Figyelj csak –szólalt meg Oliver, és a pultnak dőlt.
- Igen? –néztem rá, és letettem a poharat. A testvérem olyan komolyan meredt maga elé, majd rám, mintha valaki meghalt volna.
- Mi az? –idegesítettem fel magam. Remélem nem történt semmi a szüleinkkel vagy a tesóinkkal.
- Lanieről van szó –mondta, mire összeráncoltam a homlokom.
- Lanie?
- Igen, szuper kicsaj! De full ugyan olyan, mint te –mondta, mire félre nyeltem a saját nyálamat.
- Mi van?
- Baszki, nem veszed észre, hogy a kislány mennyire hasonlít rád? –a nappalira terelődött a tekintetem, ahol a barnahajú kislány a szőnyegen játszott.
- Nem az én lányom –közöltem, mielőtt még tovább folytatta volna.
- Nem is tudom, öcsi –ingatta a fejét.
- Oliver, ő Charlie lánya, nekem semmi közöm hozzá! –akadtam ki. Gretta biztosan elmondta volna, ha Lanie az én lányom.
- Oké, ne legyél dühös! Tudom, hogy nem akarsz gyereket, de...
- Nincs de, Oliver! Felejtsd el ezt a baromságot! –néztem a testvéremre zaklatottan, majd kimentem a konyhából, és végül a házból is. Muszáj volt friss levegőhöz jutnom, ezért leültem a lépcsőre, és próbáltam lenyugodni. Ez a mai nap túl sok volt, és már csak a testvérem agymenése hiányzott.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
