Chapter 56

321 32 4
                                    

A közösségi oldalakat böngészve ücsörgök ebédidőben a kis konyha asztalnál, ahonnan tökéletes rálátásom van Kookra, aki még mindig nagyokat szuszogva alszik.
Olyan édes, hogy az hihetetlen.
Én is vagy két órát aludtam karjaiban, miután kikeltem mellőle és most már vagy fél órája csak ülök és telefonozok.

Unalmamban rákerestem Kook insta fiókjára, ami nagy meglepetésemre tele volt képekkel.
Elszörnyülködve nézegettem azt a rengeteg bejegyzését, amit magáról tett ki még régebben, de volt olyan is amit egy vagy két hete rakott ki.
Persze a nagy részük az mind a munkahelyén készült azokban az iszonyat szexi ruhákban és sminkben, de akkor is.
Kurvára nem néztem volna ki belőle, hogy az instagram a második otthona.
Kicsit most furcsa és szokatlan érzés is kavarog bennem.
Eddig nem érdekelt Kook semelyik közösségi oldala sem, mivel eszembe sem jutott megnézni őket, meg amúgy is én csak ritkán szoktam megnézegetni azokat, éppen ezért sincs fent egyetlen egy képem sem.
Jungkookkal jól megvoltam ezek nélkül is.
De most... nem is tudom. Jó, nyilván számítani lehetett arra, hogy egy főváros szerte ismert és úgymond híres modell létére ennyi bejegyzése és követője van, meg hogy hetente tesz ki új képeket, de akkor is. Én ebbe még bele sem gondoltam. Főleg úgy, hogy azért van egy két olyan képe, amibe mondjuk szívesen belekötnék. Például azok a képek, ahol épp egy fehérnemű cégnek csinált fotókat és majdnem egy szál alsóban áll a fotós előtt.

Mit ne mondjak... Nagyon nem örülök ennek az egész oldalának meg a rengeteg követőjének, mert Jungkook az enyém.
Így elveszik ennek az egésznek a varázsa, ha tudom, hogy ezt a rengeteg képet bárki megnézheti a világon, és még a fedetlen felsőtestét is láthatja az egész világ.
Persze tudom, hogy ez is hozzá tartozhat a munkájához, de ez így nem jó.

Jungkook az enyém. Ő csak ne mutogassa magát az instán senkinek. Főleg ne az egész világnak.

Mennyivel jobb lenne, ha valami egyszerűbb munkája lenne.
Persze értem én, hogy ezt szereti és tiszteletben is tartom, mert sokat küzdött is érte, de ezt a kép kirakós dolgot akkor sem kellene, és igen... kibaszottul féltékeny lettem az egész világra.

Kook akkor is az enyém.
Biztos millió lány nyálcsorgatva nézi az ő insta fiókját. Sőt, lehet hogy még fiúk is szokták nézni...
Bassza meg..
Kellett nekem rámenni az ő oldalára.
Jobb lett volna inkább tudatlanságban élnem.
Vagy nem is tudom már.

Nem haragszok Kookra, mert ő csak a munkáját végzi, de azért igazán megritkíthatná a bejegyzéseinek a számat.
Mondjuk úgy, hogy kitörölhetné a képmennyiségének a felét.

Kibaszottul csak én láthatom az ő mosolyát, a kockás hasát, az izzadságtól csatakos haját, kidolgozott izmait, és az egész lényét.
Erre mi a helyzet...? Kábé mindene fent van az instán.

Hát rohadjon meg mindenki ott, ahol van, de én kurva féltékeny lettem.

Átfutott egy olyan gondolat is a fejemben, hogy belépek Kook telefonjába és az instáján keresztül letörlöm a számomra 'nem elfogadható' képeket, de ez a terv sajnos már ott elakadt, hogy ujjlenyomatos a telója, mellesleg meg azt sem tudom, hogy hová rakta.

Végül csak egy iszonyat nagyot sóhajtottam és leborultam az asztalra.

Az egy tény, hogy valójában iszonyat jók a róla készült képei, de akkor azokat csak nekem mutassa meg, ne a földkerekségnek.

És azt is tudom, hogy attól még ugyanígy itt vagyunk egymásnak és érzem, tudom hogy ő szeret engem és komolyan is gondolja velem a dolgokat, de ez így akkor is szar érzés.

Még szinte soha nem voltam féltékeny senkire, ezért is új ez az érzés nekem és nem tudom mit kéne ilyenkor tenni.
Nem üvölthetem le szegény Kook fejét, mert nincs miért.
Azt meg hogyan fogalmazzam meg, hogy szedjen le jopár képet az oldaláról, mert féltékeny vagyok, mint a szar...

𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔Where stories live. Discover now