𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 9

                        
A napok viszonylag gyorsan teltek a szombat este óta.

A fekete hajú szinte minden nap feljött hozzánk délutánra.

És volt már amikor segített a matekban.
Azt mondta matekból kitűnő volt, de a töri az nem ment neki soha sem. Majdnem meg is bukott belőle.

Ez azért vicces, mert én meg töriből vagyok jó és matekból nem.
Az ellentétek vonzzák egymást.
Nem amúgy, a mi esetünkben nem.

Úgy látszik az a kezdetleges "Jungkook vagyok, féljél tőlem" aurája feloszlott az én szememben.

Amikor utcára mentünk hárman, mint például szombaton, akkor meg baseballt és napszemüveget vett magára, mert nyilván felismerik sokan, mivel attól még hogy nem annyira híres, elég sokan ismerik itt Szöulban. És nem akarja hogy oda jöjjenek hozzá az embrek, mintha ő lenne a cukrosbácsi, csak cukor helyett autogramokat kellett volna osztogatnia.

Taejal is beszéltem, elég sokat. Persze nem csak Jungkookról, hanem sok minden másról is. Például a most szombati buliról. Azt mondta, hogy majd délután átjön hozzánk és onnan megyünk a fekete hajúval a házi buli helyszínére. Én persze csak helyeselni tudtam, mert minek bonyolítani ezt az egészet..

Éppen most csengettek ki utolsó csütörtöki óránkról, és én már húztam is ki a csíkot legjobb barátommal együtt, hogy minél előbb hazaérjünk saját otthonunkba.

-Amúgy... te nem bírod a piát, igaz? -kérdezte, miközben a folyosón sétáltunk a kijárat felé.

-Én? Egyáltalán nem. Már egy korty bortól is jól érzem magam. -válaszoltam.

-Hát... akkor te eléggé be fogsz majd rúgni. -bólogatott nekem.

-Tudom. -sóhajtottam egy aprót.

Nyilván inni fogok ott, ha már buliba megyünk. És nyilván be is fogok baszni..

-Ezt nézd... -torpant meg mellettem.

-Mit? -értetlenkedtem.

Az iskola kijárata felé mutatott, mire oda kaptam a tekintetem.

-Na ne... Basszus... -fogtam meg a fejem.

Kint ugyan is szakad az eső. De úgy, mint még soha.
Erről nem volt szó... Nagyon nem...

-Van buszjegyed? -kérdezte kínosan a mellettem álló.

-Öhm... nincs. Egy se.

-És esernyőd? -tette fel az újabb kérdést kétségbeesetten.

-Úgy nézek ki, mint aki hord magánál ilyeneket? -tártam szét karjaimat.

-Akkor... futnunk kell. Benne vagy? -mosolyodott el.

Hát, igen... Tae minden hülyeségbe belerángat. Habár ez nem hülyeség, mert úgy sem lesz más választásunk.

-Úgy sem tudunk mit tenni, úgy hogy igen. -eresztettem el egy halvány mosolyt.

Tae csak kinyújtotta felém az egyik kezét, én meg semmi hezitálás nélkül bele helyeztem az övébe az enyémet.

Nem érdekel ha látják a kezünket, mivel tudják rólam, hogy nem vagyok ferde, mert amúgy miért lennék az...?

Oda sétáltunk az ajtóhoz, ami előtt már ott volt az Atlanti-óceán kicsinyített mása.

-Akkor 3... 2... 1... -számolt vissza Tae.

És rohanni kezdtünk az fentről ömlő esőben.

Egymás kezét fogva, táskáinkkal a hátunkon, futottunk az utcán.