Chapter 25

624 39 6
                                    


Most szombat lesz.

A héten ki tudtam pihenni a betegségemet és már sokkal jobban érzem magamat.

Anya rengeteget segített ebben. Kicsit eszembe jutatta a gyermekkoromat, ami nagyon jó volt.

Igaz, hogy egyedül nevelt, de mindig a legjobbra törekedett, hogy nekem jó legyen, ami sikerült is neki szerintem.

Régen rengetegszer jártunk játszó házba, vagy játszótérre. Néha Taehyungék is csatlakoztak. Azért vagyunk most mi olyan nagyon jóba. Mert már nagyon nagyon régóta ismerjük egymást.

Amikor kicsiként beteg voltam, anya mindig gyógyító teát vagy levest főzött, amitől csodák csodájára jobban lettem, meg persze a napi egy kiló gyógyszertől de azt hagyjuk...
Viszont a forró tea meg a leves most sem maradt el.

Iszonyatosan jól esik, hogy így törődik velem.

Azóta nem hívja át Jungkookot sem, mert nem akarja, hogy ő is beteg legyen.

Taejal meg megbeszéltem, hogy ma délután átjön hozzánk, mert már rég találkoztunk. Persze ez is egy indok amiért azt akartam hogy átjöjjön, de a másik, az a köztünk lévő dolog megbeszélése. Még mindig eléggé szégyellem magam miatta.

Yoongival meg egész jól össze haverkodtunk. Felhoztam neki a témát, hogy bemutatnám anyumnak. De finoman elutasította az ajánlatot, így nem is erőltettem tovább. Látszik, hogy nem szeret ismerkedni idősebbekkel, amit meg is értek valahol.

Viszont már nem cseszett le a matek miatt, és már sokkal jobban megy neki a magyarázás mint, mikor először volt nálunk.

Reggel dobott egy üzenetet, hogy nem lenne-e kedvem lemenni délután a közeli kosárlabda pályára, de mivel délután Taejal leszek így visszaírtam, hogy nem érek rá, pedig nagyon izgatott lettem emiatt.

Így hát megbeszéltem vele, hogy majd hétfő késő délután kosarazhatunk. Aminek persze ő is örült, de én kétszer jobban, mivel szerintem ez egy nagyon jó program. Na meg szerezhetek mégegy barátot, és ő is.

Így hát egész délelőtt nem csináltam semmi említésre méltót.

Délben ebédeltem anyával, mivel az étvágyam már nagyjából visszajött és a folyamatos hányingerem is már elmúlt.
Gyógyszert már nem szedek, mert épp eleget ettem már azokból. És a fejem már nem fájt annyira.

Yoonginak is sokmindent köszönhetek. 1 hete beszélgetünk csak, de már rengeteget segített rajtam.

Vegülis, ő vett rá, hogy egyek. És igaza van... az étel nem játék.

Szóval most már délután van, és anya elment vásárolni a barátnőjével, Jennievel mert elvileg már ők is rég találkoztak.

Mondjuk ez olyan szempontból jó, hogy nem lesz itthon, mert így legalább nem fogja hallani a kínos beszélgetésünket Taejal.

Épp most csengetett és már nyitottam is ki legjobb barátom előtt az ajtót.

-Szia Jimin. -köszönt mély hangján.

-Szia. -öleltem magamhoz, amit készségesen viszonzott.

Beljebb terelgettem a házunkba és megkínáltam itallal. Amint levette magáról a felesleges cuccait, el is fogadta.

-Na mizu? Hogy vagy? -huppant le a kanapéra, míg én mellette foglaltam helyet.

-Sokkal jobban vagyok. Sőt, már jól vagyok. -mosolyogtam.

-Na, akkor jó. Ennek örülök. -simította meg a hátam.

-És veled mizu? A szüleid már hazamentek? -kérdeztem őt bámulva.

𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔Where stories live. Discover now