A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

87.

*Jungkook pov.*

Másnap Jiminre keltem, ahogy az arcomat simogatta. Mosolyogva élveztem pár percig, majd ragyogó szemekkel felnéztem rá. Ő csak mosolygott rajtam. Én is visszamosolyogtam rá.

- Jó reggelt, álomszuszék. - köszöntött a szőke. - Megint fél 11 van.

- Neked is jó reggelt. - hagytam figyelmen kívül utolsó mondatát.

- Gyere, kelj fel. - felült az ágyon. - Programod van.

- Fenébe. - nyomtam arcomba egy párnát. - A rémálmaimon nem segít a pszichológus. - mondtam érthetetlenül. - Új munkát meg több napig is eltart találni.

- Hát aztán? - eldobta az arcomból a párnát. - A holnapi napomat, még itt töltöm. Lesz időnk dolgozni ezen.

- Francba. - forgattam meg a szemeimet.

- Ne nyafogj, inkább gyere. - ezzel engem otthagyva lement a konyhába.

A fejemet rázva mentem utána. - Mennyi időt akarsz szánni erre?

- Az egész napot. - leült. - Csüccs ide mellém.

Sóhajtva leültem hozzá. - Mivel akarod kezdeni?

Maga elé húzta a gépet. - Megkérdezném, hogy te mivel akarod kezdeni, de előre tudom, hogy a válasz az "egyikkel sem" lesz. Szóval előbb a rémálmok, aztán a munka. - felnyitotta a gépet, és bekapcsolta.

- Muszáj? - néztem rá szenvedve.

- Kook, kérlek, ne szenvedj már. - csattant fel kicsit.

- Bocsánat, kussolok. - hátradőltem.

- Nem mondtam, hogy kussolj. - halkult el. - Csak te is vegyél részt ebben. Miattad csinálom az egészet.

- Kedves tőled. - megpusziltam. - Na, kezdjünk neki. - átkaroltam a derekát.

Elég hosszúra sikeredett az első program is. Először felhívtuk a pszichológusomat, akihez egyébként több, mint két éve nem mentem el. Kihangosítottam a telefont, így Jiminnel mindketten tudtunk vele beszélni. Már fogalmam sincs, mit beszéltünk, mert nem annyira figyeltem oda, mint Jimin. Az rémlik, hogy megbeszéltük, hogy ezentúl megint fogok járni, meg hogy mit hogyan csináljak.

Egy ebédszünet és egy kis pihenés után elkezdtünk munkát keresni nekem. Végülis egész sok álláshirdetést találtunk. De egy csomó minden nem volt jó. Sajna én nem akartam olyan munkát, amit még nem tanultam. Az utolsó munkahelyemre, ahonnan kirúgtak, oda is megtanultam a szakmát, mielőtt elmentem volna oda. Az egyetlen igazi képesítésem a gyermekfelvigyázás. Viszont nem akarok megint bébiszitter lenni. Úgy nem tölthettem volna elég időt Jiminnel, épp ezért mondtam fel.

- De te imádsz a gyerekekre vigyázni, nem? - keresgélt a gépen a szőke.

- De, persze! - helyeseltem. - De én veled akarok lenni, és ha ott alszom a gyerekeknél, akkor nem lehetek veled.

- Akkor mondjuuk... - gondolkodott el. - Lehetnél tanár vagy óvóbácsi. Kicsit hülyén hangzik, de pont egy korodbeli srácot keresnek a közeli óvodában.

- Tanárhoz túl hülye vagyok, és ugye ahhoz sincs képesítésem. - húztam magamhoz a gépet. - De az óvoda nem hangzik rosszul. Tényleg férfit keresnek?

- Igen, ott van. - mutatott rá.

- Végül is... - nézegettem az oldalt. - Értek a gyerekekhez. Jó a fizetés. És ha jobban megnézzük, pont olyan személyt írtak le, mint amilyen én vagyok.