A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

27.

*Jimin pov.*

Már fél órája biztos ültem a TV előtt. Kezdtem kicsit álmosodni, de azért sem akartam lefeküdni aludni, hiába volt másnap suli.

Fentről lépteket hallottam, a következő pillanatban pedig egy félig alvó Jungkook feküdt az ölemben.

- Te meg miért nem alszol? - szegeztem neki a kérdést. Úgy nézett ki, nem tervezett válaszolni. Vártam egy-két percig, mire mondott valamit, csak nem választ.

- Én is kérdezhetném. - ezzel kinyitotta gyönyörű szemeit, és egyenesen rám nézett. Fáradtan elmosolyodott, és csak bámult rám.

- Ez nem válasz. Menj fel aludni.

- Nekem nem kell, neked viszont holnap suli. - válaszolt, közben próbálta nyitva tartani a szemét.

- Én nem vagyok álmos, de te igen. Mindjárt elalszol. - hülyeség volt ezen veszekedni, de most legalább beszél velem.

- Dehogyis. - lecsukódott a szeme. Fél percig csak szuszogott, aztán újra rám nézett. - Dehogy alszok.

- Fura vagy mostanában. - vallottam be az igazat, közben finoman selymes hajába túrtam, mire jólesőn felsóhajtott. Másik kezemet közben a mellkasára tettem, mire kicsit megugrott a lábamon fekvő pulzusa.

- Hogy értve? Mindig ilyen vagyok.

- Ez nem igaz. A hónap elején kedves voltál, és beszéltél velem. Mostanában meg hiába beszélgetnék, te csak vagy elmész, vagy nem válaszolsz. Mi baj van? - erre nem válaszolt. Sóhajtva lehunyta a szemét, és csak élvezte, ahogy a hajában turkálok, ezzel tönkre téve tökéletes frizuráját. - Jungkook?

- Tessék? - kérdezte pár perc múlva. Gondoltam rá, hogy felteszem újra a kérdést, de úgy éreztem csak megbántanám.

- Szerintem menj aludni. - próbáltam felültetni, de egyrészt gyenge voltam, másrészt nem volt hajlandó felülni.

- Nem akarok.

- Jó, akkor mit akarsz? - kérdeztem kicsit ingerültebben. Erre sem válaszolt. Már nem tudtam, mi olyat kérdezhetnék, amire hajlandó válaszolni. - Miért nem beszélsz velem? Utálsz? - egyből kinyitotta a szemét, és meglepve nézett rám.

- Dehogy! Hogy gondolhatsz ilyet?

- Akkor miért nem beszélsz velem? - erre sem válaszolt. Csak sóhajtva tanulmányozta a szemeimet. - Ne válaszolj akkor. - visszanéztem a TV-re. Ha ő nem beszél velem, akkor majd én se fogok vele.

Egy darabig csak néztem a filmet, amíg Jk engem. Beszéltem volna vele, de mivel nem hajlandó válaszolni, így én sem fogok beszélgetni. Bármennyire is szeretnék.

*Jungkook pov.*

Csak néztem Jimin ingerült fejét. Rossz volt így látni. Tudtam, hogy haragszik, amiért nem beszélek vele, de muszáj vagyok ezt tenni.

Egy darabig még néztem rá, aztán én is a TV felé fordultam. Továbbra is fejem Jimin ölében pihent. Még a combjain is éreztem finom illatát, amit mélyen be is szívtam. Tudtam, hogy ezt érezte, mert erősebben túrt a hajamba. Ennek ellenére még mindig élveztem. Ritkán túr bele bárki is a hajamba. Egyik kezemmel finoman a combjára simítottam, mire kissé megfeszültek izmai. Kicsivel később még finoman bele is markoltam szexi combjába.

- Jungkook, mit csinálsz már megint? - érkezett ideiglenes párnám gazdájától a kérdés.

- Mire gondolsz? - érdeklődtem, miközben még mindig a combját simogattam.

- Hagyjuk... Úgysem válaszolsz rá. - motyogta, de így is hallottam. Visszafordultam a hátamra, és szúrósan néztem rá. Az álmosság már teljesen kiszállt belőlem.

- Most emiatt haragszol? - kérdeztem felülve. - Jimin!

- Mi van? - nézett rám ingerülten. Mindketten idegesen tanulmányoztuk egymás szemét. Éreztem magamban, hogy meg akarom csókolni. De nem lehetett. Feszülten néztem el valahova máshova. - Na, mi az, erre sem vagy hajlandó válaszolni?

- Jimin, fejezd már be! Hülyeség miatt haragszol.

- Hülyeség? Hülyeség?? Másfél hete nem vagy hajlandó beszélni velem, és arra kérsz, hogy ne haragudjak? Normális vagy??

- Jimin!

- Mi van??

Nem bírtam tovább; ajkaira tapadtam. Meg sem vártam a reakcióját, azonnal elmélyítettem a csókot. Szerencsére viszonozta gesztusomat, és átkarolta a nyakamat, míg én derekába markolva eldöntöttem a kanapén. Basztam az egészre, miszerint kiskorú. Nem bírtam már tovább. Szerettem volna már magamévá tenni, hiába tudtam, hogy nem lenne szabad.
Finom végigcsókoltam arcélén, majd a nyakára tértem, és nyálas csókokat hagytam rajta. Fogam közé csíptem érzékeny bőrét, és erősen megszívtam, mire az alattam fekvő kéjesen felnyögött, és a hajamba túrt.

- Jungkookh... - sóhajtotta a nevem, mire morogva hümmögtem egyet. - Hagyd abba.

- Egy kicsit még...

- Ne... - eltolta a fejem. - Ne csináld. Nem fogok haragudni, csak ne csináld.

- Rendben. - mondtam beletörődve, majd utolsó nyakra puszi után leszálltam róla. - De ennek azért lesz egy kisebb nyoma. - simítottam az éppen felülő nyakára, ahol nem kicsit szívtam meg.

- Nekem mindegy. Majd azt kelti másokban, hogy nem vagyok már szűz. - halkult el a mondat végére, de így is hallottam.

- Kis szüzecske. - motyogtam a lehető leghalkabban. - Megyek aludni. Neked is ajánlott. - ezzel felmentem, és bebújtam pihe-puha ágyamba. Jól esett most ez a pár perc.

*Jimin pov.*

Egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon ültem a kanapén. Kezem a nyakamon pihent, a megszívott résznél. Kicsit fájt, mert ilyet még nem csináltak velem, de nem érdekelt. Kiszívták a nyakam, ilyen se volt még!

De ami a legjobban érdekelt az az volt, hogy mi a francért állítottam le Jungkookot? Hisz szeretem, több hetes vágyam, hogy lefeküdjek vele. Erre leállítom, érdekes, mi? Szerintem is. És még azt mondja, menjek fel aludni. Hogy aludhatnék egy ilyen pillanat után? Eddig volt esély rá, hogy elalszok, na de így? Végigvirrasztanám az éjszaka hátralévő részét.

Végül mégis felmentem aludni. Az emeleten megálltam, és elnéztem Jungkook szobája felé. Valamiért úgy éreztem, be kell mennem oda. Lábaim maguktól cselekedtek, és megindultam az említett szoba felé. A csukott ajtó előtt megálltam. Belegondoltam, jó ötlet-e benyitni. Végül a kezem előbb cselekedett, mint ahogy gondolkodtam, és benyitottam. Pár percig néztem az alvó férfit, majd halkan odamentem, és befeküdtem mellé. Jk velem szemben feküdt. Közel húzódtam hozzá, és beszívtam finom illatát. Lehunytam szemeimet, és így próbáltam aludni. Pár percen belül egy kart éreztem magamon, és Jungkook mély sóhaját a hajamon, mire hirtelen összerezzentem.

- Szia. - búgta hajamba mély hangján.

- Te még ébren vagy?

- Most már. Mit keresel itt? - magára emelte a tekintetemet.

- Aludni próbálok. - tartottam kicsit a reakciójától.

- Itt? Nem fura ez kicsit?

- Az előbb támadtál le odalent. Ahhoz képest ez nem fura.

- Mondasz valamit. - hajamba puszilt. - Aludj.

Mosolyogva bújtam bele illatos mellkasába. Nyugtató érzés volt ilyen közel feküdni hozzá, és itt aludni. Nem akartam bajba sodorni az állását, de egyre kevésbé bírtam anélkül, hogy ne aludnék vele. Irtózatosan beleszerettem.

Most is a hátamat simogatta izmos kezével, miközben néha puszit nyom a hajam közé. Szorosan ölelt magához, miközben már rég szuszogva aludt. Boldogan csúsztam hozzá még közelebb, beszívtam finom illatát, és szinte azonnal elaludtam.