A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

17.

*Jimin pov.*

- Miről is? - nem tudom miért tereltem a témát, én is akartam beszélni vele.

- Arról, ami köztünk van.

- Nincs köztünk semmi. Szerinted van?

- Jimin, nem kell köntörfalazni saját magadnak. Te is tudod miről beszélek. Ez így nem működhet. - karba tette a kezét, és közelebb lépett, mire hátrébb mentem, de a pultnak ütköztem.

- Mi nem működhet?

- Jimin, ne húzd ki a gyufát!

- De tényleg nem tudom, miről beszélsz. - próbáltam nyugodt maradni, ami látszólag nem nagyon ment.

- Arról, hogy együtt alszunk és, hogy az elmúlt egy hétben minimum négyszer csókoltál meg, amiből egyszer sem kellett volna.

- Az együtt alvással mi a baj?

- Hogy fura, és aki látja, azt hiszi, egy pár vagyunk! Jimin, ezt nem csinálhatjuk. Aranyos srác vagy, de ezt fejezd be.

- Minek? Úgyse tudja meg senki.

- Engem délelőtt majdnem kirúgtak miattad és Jia miatt! - kicsit felemelte a hangját, mire én is így tettem:

- Akkor haragudj rá, és a főnöködre, ne rám!

- De rád haragszom, mert ez mind miattad van!

- Mit akarsz, mit csináljak?

- Hagyj békén!

- Szívesen! - ezzel ott hagytam. Most már biztos, hogy nem szeretem. Rosszul esik, hogy elküldött, de ha neki ez kell, hát legyen! De akkor ne jöjjön oda, hogy sajnálja, és bocsássak meg neki. Oldja meg saját maga.

*Jungkook pov.*

Életemben nem kiabáltam még ennyit, mint ma. Bár van benne valami. Ha nem akarják, hogy kiabáljak, akkor ne basszanak fel. Utálom mikor így járok. Leüvöltöttem egy fiú fejét, szerintem a következő 4 hétben nem fog hozzám szólni. Addig sem lesz baj, és nem vesztem el az állásom.
Agybajt kapok ettől a fiútól, pedig csak egy hete ismerem. Rohadt irritáló tud lenni néha.

Felmentem a szobámba, de út közben megálltam Jimin ajtaja előtt. Tudom, hogy megbántottam, de nem tehetek róla. Mindig ilyen voltam. Gondoltam rá, hogy bekopogok, de nem láttam értelmét. Tovább mentem a szobámba, és halkan becsuktam az ajtót. Nem akartam, hogy tudja, feljöttem. Még a végén átjön, az meg nem kell nekem.

Bekapcsoltam a tévémet, de nem nagyon figyeltem oda. Máson gondolkodtam. Anyán. Rég voltam már kint nála, talán el kéne mennem. De nem ma, ma inkább már ki se jövök a szobámból. Holnap majd kimegyek hozzá. Úgyis nagyon hiányzik...

***

Másnap -ahogy magamnak ígértem- kimentem a temetőbe. Igaz, megvártam, míg Jimin hazaér, és megírja a háziját -hátha kell segítenem-, aztán hagytam egy cetlit, és elmentem. Útközben bementem egy virágboltba. Mivel régen voltam kint, gondolom, minden virág elszáradt.

- Jó napot. - jött oda hozzám egy lány aranyos mosollyal. - Segíthetek?

- Én sem tudom, mit szeretnék. - mondtam, közben rámosolyogtam, hogy ne tűnjek egy útszéli parasztnak.

- Esetleg egy lánynak viszel virágot?

- Nem.

- Bocsánat, fiúnak?

- A legkevésbé sem. - elkuncogtam magam. Aranyos, hogy melegnek nézett egy pillanatra.

- Még jobban bocsánat. - picit biccentett. - Kitalálom: a temetőbe viszel virágot.