A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

86.

*Jungkook pov.*

Mikor odaértünk a vidámparkba, Jimin szó nélkül kiszállt. Sóhajtva siettem utána. Vettem jegyet, majd bementünk a parkba. Út közben félve megfogtam a szőke kezét. Szerencsére ő nem húzta el, de nem látszott rajta, hogy örülne.

Sorban felültünk mindenre. A hullámvasútnál Jimin most nem fogta meg a kezem, úgy mint rég. Aggódva ültem végig az egész utat a hullámvasúton. Régebben, amikor a szüleim még szerették egymást, akkor is eljöttünk vidámparkba. A szüleim megengedték, hogy egyedül üljek fel a hullámvasútra. Fel is ültem, csak nem figyeltem oda, és egy alacsonyabb résznél kiestem a kocsiból. Azóta félek felülni a hullámvasútra. Legutóbb Jimin megnyugtatott, most viszont rám sem nézett.

Miután mindenre felültünk, behúztam Jimint az óriáskerék előtt álló sorba. Ha ő felhúzott engem a hullámvasútra, akkor én is felhúzom az óriáskerékre. Hamar fel is ültünk. Jimin leült, és megkapaszkodott. Én leültem mellé, hogyha szeretne, hozzám bújhat. De nem tette. Mikor valamiért megálltunk a szerkezet tetején, úgy döntöttem, nem várok tovább.

- Haragszol rám? - kérdeztem halkan.

- Nem. - dadogott kicsit.

- Oké. - kinéztem a kabin ablakán. Tudtam, hogy hazudik, de inkább hagytam. Kicsit helyezkedni kezdtem, ezért megmozdult a kabin.

A szőke hozzám bújt. - Ne mozgasd, mert lezuhanunk.

- Nem fogunk. - szomorkásan átkaroltam.

- Ne legyél már szomorú. - nézett fel rám villámló tekintettel. - Mondtam, hogy nem haragszom.

- Jimin, nem kell hazudnod. - sóhajtottam. - Csak mondd meg, miért?

- Csak otthon megint erőszakos voltál. - kicsit eltolt, de elindult a kabin, ezért megint hozzám bújt. - Nem szeretem, mikor ilyen vagy.

- Bocsánat. - mondtam halkan. - Próbálok felhagyni ezzel.

- Köszönöm. - megpuszilta az arcomat, és ráfeküdt a mellkasomra.

- Már nem haragszol? - simítottam a hátára.

- Eddig sem haragudtam. - szorosan átölelt. - Szeretlek. - suttogta.

- Én is szeretlek. - súgtam vissza.

Egy 10 perces óriáskerekezés után elindultunk haza. Útközben megálltunk fagyizni is. Jimin vaníliát kért, én csokit. Kisétáltunk a parkba kézenfogva. Nem sokat beszélgettünk közben. Csak annyit, hogy mit ne csináljak, mert a szőke szerint erőszakos. Én mindbe beleegyeztem. Nem akartam, hogy azzal, hogy erőszakos vagyok, elrontsam a kapcsolatot. Most mindent jól fogok csinálni. Nem szúrhatom el ilyen hülyeségekkel.

Mire hazaértünk, elfelejtettem, hogy mit akartam csinálni Jiminnel indulás előtt. Befeküdtem az ágyba, és magamhoz szorítottam a szőkét. Már nem volt kedvem a szexhez. És mivel Jimin nem szólt miatta, azt szűrtem le, hogy neki sem volt kedve hozzá. De talán elhamarkodtam, mert egy órán belül megszólalt.

- Kook, nem felejtettünk el valamit? - nézett fel a mellkasomból.

- De igen. - válaszoltam. - Te be akarod pótolni?

- Az mindegy, hogy én mit szeretnék. - mosolygott rám. - Te szeretnéd?

- Nem tudom. - húztam meg a vállam.

- Akkor hagyjuk, és később térjünk vissza rá később. - visszabújt a mellkasomba.

- Jimin. - szóltam halkan.

- Igen? - felnézett rám. Nem mondtam semmit, hisz csak a ragyogó szemeit akartam látni. Erre Jimin is rájött, mert elmosolyodott.

Jimin szemei annyira ragyogtak, hogy megvakulhattam volna. De nem érdekelt. Imádtam nézni a szemeit. Mindig újra és újra beleszerettem. Eltűrtem pár tincset az arcából, hogy jobban láthassam. Éreztem magamban a vágyat, hogy meg akarom csókolni. De nem tettem meg. Csak nézni akartam őt még órák hosszat. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán összeérintettem azt a sajátommal. Rövid időre behunytam a szememet, és elképzeltem a jövőnket. Arra nyitottam ki a szemem, hogy Jimin az arcomra simít. Mosolyogva néztem bele ragyogó szemeibe.

- Megijedek, mikor ilyen vagy. - nézett aggódva a szemebe.

- Nem kell, semmi bajom. - simítottam arcára.

- Rendben. - megpuszilta a számat. Nálam itt szakadt vége a tartásnak. Elég gyors voltam, és még mielőtt Jimin elhúzódott volna, én megcsókoltam. Szenvedélyes volt, de mégis lágy. Jimin egyből viszonozta is. - Kook. - szólalt meg, miután elhúzódtam tőle.

- Igen? - néztem nagy szemekkel.

- Talán korán kérdezem, de... - tartott egy kis szünetet. - Te gondolkodtál már a jövőnkön?

Elmosolyodtam. - Pont az előbb gondolkodtam ezen.

- És mit gondoltál? - közelebb húzódott hozzám.

- Hát... - gondolkodtam el. - Egy vagy két évvel az összeköltözésünk után megkérem a kezed. Összeházasodunk. Aztán örökbe fogadunk két-három gyereket, és felneveljük őket. Boldogan fogunk élni, és együtt fogunk meghalni.

- Édes vagy. - lágy mosollyal az arcán a nyakamba bújt. - Ezt valósítsuk is meg.

- Meg fogjuk. - egyik kezemmel a derekánál öleltem át szorosan, a másikkal pedig a tarkójánál finoman a hajába túrtam. Erre ő apró puszikat adott a nyakamra.

Fél órán belül mindketten elaludtunk. Kifáradtunk mindketten. Egyikünknek sem volt kedve bármit is csinálni. Sajnos én nem aludtam túl sokáig, mert felkeltett egy hülye rémálom. Mielőtt felébredtem, egyre szorosabban öleltem a szőkét. Aztán felébredtem. Lihegve fordultam a  hátamra, és kezemmel vizes hajamba túrtam.

- Rohadtul elegem van. - temettem kezeimbe az arcomat. Mivel nem figyeltem, így kirántottam a jobb kezemet Jimin feje alól.

- Miből? - érkezett a kérdés az párnák közül.

- A hülye rémálmaimból. - felé fordultam. - Bocsánat, hogy felkeltettelek.

- Nem baj. - lassan kinyitotta szemeit. - Mit álmodtál?

- Semmi fontosat. - rántottam vállat. - Egy régi emlék, csak sokkal rosszabb verzióban. - fejtettem ki.

- Melyik emlék? - lett érdeklődőbb.

- A hullámvasutas. Tudod, mikor kiestem a kocsiból. - válaszoltam.

- Igen tudom. Gyere ide. - szorosan megölelt. - Kezdenünk kéne ezzel valamit.

- Tudom. - hozzábújtam. - De ne most. Majd holnap.

- Akkor holnap két programunk van. - puszilt a hajamba.

- Melyik kettő? - néztem fel rá.

- A rémálmaid és az új munkád. - siklottak ujjai a hajamba, mikor felemeltem a fejem. Ettől halkan felsóhajtottam.

- Jaj, atyám. - bújtam vissza a mellkasába, és inkább élveztem, ahogy a hajamban turkált.

- Még csak négy óra. - váltott témát. - Nem csinálunk valamit?

- Fáradt vagyok, drágám. - bújtam közelebb hozzá.

- Akkor aludj nyugodtan. - belepuszilt a hajamba. - Én addig filmezek. - bekapcsolta a tévét.

Végül én újra elaludtam, Jimin viszont nem. Így legalább észrevehette, ha rémálmom van. Egyszer-kétszer így is történt. Mikor észrevette, hogy nyugtalan vagyok, finoman arcomra simított és a hajamba puszilt. Egyből megnyugodtam, és mosolyogva aludtam tovább. Ez a folyamat bonyolultabb volt, miután Jimin is elaludt, de ő mindig felébredt, és megnyugtatott.

Jiminnel megütöttem a főnyereményt. Nincs nála tökéletesebb. Nem találnék jobbat nála. Annyira szeretem.

__________________________

Már csak két rész, és jön az epilógus! Minden storynak kell, hogy legyen vége. Ennek is lesz.