A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

85.

*Jungkook pov.*

Otthon Jimin kérésére elmentem fürdeni, utána bebújtam az ágyba. Jimin is elment fürdeni, és bebújt hozzám. Én bekapcsoltam a tévét, és magamhoz öleltem Jimint. Úgy öleltem magamhoz, hogy ő nem tudta viszonozni az ölelést. De úgy feltételeztem, hogy ő is élvezte.

- Még mindig félsz? - nézett fel rám.

- Kicsit. - húztam el a számat. - De így, hogy itt vagy... Így minden rendben.

- Akkor jó. - visszabújt a mellkasomba, és úgy nézte a filmet.

Néhány óra múlva én már egyáltalán nem féltem, Jimin pedig elaludt. Én nem tudtam aludni, de elszórakoztam a filmen. Néha Jiminre is lepillantottam. Nagyon édes volt. Közvetlenül a mellkasomba szuszogott, amit még pólón át is éreztem. Kicsit csikizett. Kezeit felhúzta magához, akár a pandák. Térdeit is a hasához húzta, ezzel magzatpózt felvéve. Szinte láttam a szőke szárnyait, mintha angyal lenne. Egyik kezemmel kisöpörtem Jimin szeméből a haját, hogy jobban lássam az arcát. Még soha nem láttam nála szebbet. Ahogy nézegettem a szőke nyugodt arcát, én is elaludtam.

Reggel mikor kinyitottam  a szemem, Jimin már engem bámult. Kicsit meglepődtem. Újra becsuktam a szemem. Hozzá kellett szoknom a fényhez. Mikor újra kinyitottam a szemem, Jimin már mosolygott. Kicsit én is mosolyogtam, bár azt sem tudtam, hol vagyok.

- Jó reggelt, Kook. - simított az arcomra.

- Neked is. - ásítottam kicsit. - Hány óra? - fordultam a hátamra.

- Fél 11. - kaptam rövid választ.

- Aha. - dörzsöltem meg a szemem. - Felkelthettél volna. - néztem a szőke felé.

- Jaj, ugyan! - legyintett. - Most legalább én is nézhettelek alvás közben.

Fel akartam emelni a jobb kezem, de foglalt volt. - Hát ez meg? - felemeltem a kezem. Mint kiderült, Jiminé foglalta el.

- Mi baj? - kérdezett a szőke.

- Jaa, semmi. - visszatettem a kezeinket az ágyra. - Mióta fogjuk egymás kezét? Nem mintha baj lenne.

- Kb. egy órája. - gondolkodott el a szőke. - Megfogtad alvás közben. Egy pár percre elszorítottad a vérkeringésem, de már semmi bajom. És ha jól láttam, sírtál is kicsit. Tudom is, miért. Egyszer-kétszer megemlítetted anyukádat.

- Jól van, drágám, ehhez még reggel van. - oldalra hajtottam a fejem, és becsuktam a szemem.

- Hékás, ne aludj vissza. - rázta meg a kezemet a szőke. - Ha már végre felkeltél, akkor csináljunk valamit.

- Kérek egy fél órát. - motyogtam a párnába.

- Jaj, ne már! - rövid időre megcsókolt, mire kipattantak a szemeim. - Na, gyere. - kimászott az ágyból. Nekem követnem kellett, mert húzott maga után. Lementünk a konyhába.

- Mit akarsz csinálni? - felültem a pultra.

- Először is főzzünk valamit. - lépett elém. - Közösen! - hangsúlyozta ki. - Utána meg elmehetnénk valahova. Mondjuk vidámparkba.

- Izgalmassá teszed az életem. - ásítottam. - Mielőtt nekilátnánk ennek a remek programnak, csinálsz nekem kávét?

- Csinálok, csak addig ne aludj el. - megpuszilt, aztán bekapcsolta a kávéfőzőt. Amíg lefőtt a kávé, párszor majdnem elaludtam, csak Jimin mindig felkeltett. - Tessék. - nyújtotta felém.