A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

81.

*Jungkook pov.*

Jimin már a pulton ült, én pedig már a nyakát trancsíroztam. Egy atombomba sem állíthatott volna meg. Sajnos Jiminnek mégis sikerült, mikor eltolta a fejemet.

- Mi baj? - néztem a szemébe.

- Nem kell kétnaponta lefeküdnünk. - rázta meg mosolyogva a fejét.

- Tudom, én sem akartam. - adtam igazat. - De tudod jól, hogy imádom a nyakadat. Képtelenség elszakadni tőle.

- Hát próbálkozz vele. - leszállt a pultról, és vacsialapanyag után kezdett kutakodni.

- De tegnapelőtt esélyem sem volt nyomokat hagyni rajtad. - fogtam hátulról a derekára. - Hadd tudják az egyetemen, hogy van valakid. - hajoltam volna a nyakába, de ő kitért előlem. - Ah... - nyögtem fel halkan.

- Hallottam! - mutatott felém egy fakanállal. - Ne csináld, mert megkapod a magadét. - figyelmeztetett.

- És ha mégis? - őt átölelve hajoltam a nyakába. Adtam a területre egy puszit, majd halkan nyögtem bele a fülébe, aztán megint és megint.

- Jungkook-ah! - fordult felém, és lendületesen tapadt ajkaimra. Hirtelen ért, hiszen épp egy nyögés közepén voltam. Utána persze egyből viszonoztam. Hogy tovább izgassam a szőkét, direkt belenyögtem a csókba. - Ah, jesszusom, fejezd már be! - vált el tőlem egy pillanatra, majd újra megcsókolt, csak most sokkal vadabbul. Természetesen megint viszonoztam.

Öt perc után nagy nehezen elhúzódtam tőle. - Mi az, szépségem, beindítottalak?

- Én mondtam, hogy megkapod a magadét, ha tovább folytatod. - húzta meg a vállát.

- Folytassam még tovább? - közel hajoltam hozzá, és úgy kezdtem újra nyögni neki.

- Na, elég volt! - lerántott a tarkómnál fogva, és úgy tapadt ajkaimra. Mosolyogva viszonoztam a csókot.

- Drágám, azt mondtad nem akarod. - toltam el újra.

- Hát akkor ne izgass fel a hangoddal. - húzott le magához a pólóm nyakánál fogva. - Ha befejezted akkor nem kell szexelnünk. - babrálta a pólómat. - De ha mégsem... Akkor megint kibilincsellek, viszont most sokkal durvább leszek. Vagy talán most az egyszer én nyomom magam beléd. - suttogta utolsó mondatát ajkaimra.

- Egyszer, talán. - gondolkodtam el a dolgon. - De nem most. Én erre nem állok még készen.

- Ez elárulja, hogy még senki sem volt benned. - mosolyodott el pimaszul.

- Még mindig te vagy az első fiúm, ki lett volna bennem? - értetlenkedtem.

- Mondjuk a futókalandjaid. - világosított fel már komorabb hangnemben.

- Ugye nem haragszol emiatt? - simítottam felkarjára. Sajnos a szőke bólintott egy aprót. - Tudod, hogy nekem csak te kellesz, senki más. És akkor már régen szakítottunk. Persze akkor is csak téged szerettelek, csakhogy nem voltam magamnál. - vakartam meg kicsit a tarkómat.

- Ezt mind tudom. - adott igazat.

- Akkor miért haragszol? - értetlenkedtem.

- Nem haragszom. - rázta meg a fejét. - Csak érdekelt, hogy magyarázod ki magad. - megpuszilta a számat, aztán a pult felé fordult, és főzni kezdett.

- Te kis aljas! - feldobtam a pultra, és a lehető legközelebb álltam hozzá. - Ezt még nagyon megbánod. - suttogtam ajkaira.

- Oh, igen? - jobban magához húzott, pedig már esélye sem volt. - Rossz voltam?

- Nem is kicsit. - nyomtam egy apró csókot a szájára. - Ezért büntetés jár.

- És hogy akarsz megbüntetni? - mosolyodott el. - Elfenekelsz?

- Talán igen. - lágyan, de mégis hatalmas szenvedéllyel csókoltam meg. Jimin már előre be volt indulva, gondolom a hangom miatt, így átvéve a vezetést mélyítette el a csókot, és egy fokkal feljebb váltott benne.

- Már válasz nélkül is tudom a büntetésem. - vált el tőlem a szőke, mikor kezemet a nadrágjába vezettem.

- Talán nekem mégis van kedvem. - nyaltam rá a szőke már így is nyálas szájára. - És neked?

- És a kezed? - pillantgatott le rá.

- Most máshogy csináljuk. - súgtam ajkaira, majd azokra tapadtam.

Egy tíz perces nyalakodás után az ölembe vettem Jimint, és felvittem az emeletre. A szobánkban az ágyra dobtam. Egy darabig bámultam őt, utána rámásztam. Valami elképesztően gyönyörű volt. Ajkaira hajolva kezdeményeztem egy lassú, forró csókot. Közben mindkettőnk száját elhagyta pár apró sóhaj. Annyira meghitt volt minden. Éreztem Jimin csókjában, hogy már nagyon kíván engem, de semmi esetre sem szakította volna meg ezt az egészet. Végül sóhajtva váltam el tőle. Volt egy pici fura érzésem, ami Jiminnek is feltűnt.

- Mi az? - simított arcomra. - Valami baj van?

- Nem, nincs. - gondolkodva mellé feküdtem.

- Akkor hagyjuk inkább? - utalt a félbehagyott szexre.

- Ne haragudj, nem tudom, mi van velem. - ráztam meg kicsit a fejem. - Halasszuk el.

- Rendben, semmi baj. - szorosan megölelt. - Tényleg semmi baj.

Mellkasára feküdtem. - Tényleg bocsánat. Fogalmam sincs, mi van velem.

Magára emelte a tekintetem. - Ne szabadkozz, oké? Megesik, hogy az embernek semmi kedve ehhez.

- És veled mi lesz? - utaltam a lenti problémájára. - Segítsek?

- Nem kell, majd megoldom. - egy arcra puszi után átment a fürdőbe.

Feküdtem ott egyedül pár percig, mire a szőke visszajött. Széttártam a kezem, várva, hogy megöleljen. Egyből be is feküdt mellém, és szorosan megölelt, amit azonnal viszonoztam. Máris nyugodtabb lettem.

- Soha többé ne hagyj el. - kérleltem őt suttogva. - Soha többé.

- Nem foglak. - belepuszilt a hajamba. - Nem kell aggódnod emiatt.

- Amíg itt vagy, addig nem aggódok. - közelebb csúsztam hozzá, és a szememet behunyva próbáltam kicsit megnyugodni. Közben a szőke néha apró puszikat nyomott a hajamba, párszor bele is túrt, de nem erősen, inkább gyengéden. 10 perc alatt meg is nyugodtam. Még el is aludtam egy fél órára.

Abban a fél órában kivételesen nyugodtan tudtam aludni. Az a kevés kényeztetés, amit Jimintől kaptam, segített, hogy nyugodt maradhassak. Ez egy idő után abbamaradt, Jimin talán elaludt. Persze így is nyugodtan tudtam aludni. A szőke illata és jelenléte sokat segített. Semmi olyanra nem gondoltam, amire nem lett volna szabad.

Boldog voltam. Újra. Újra volt velem valaki, aki szerethet. Megint újra kaptam szeretetet és gyengéd kényeztetést. Volt mellettem valaki, aki megvigasztalhatott és megnyugtathatott a nehezebb időkben. Még mindig nem érdemlem meg a szőkét, de bízok abban, hogy most nem szúrjuk el és örökké együtt maradunk.