A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

63.

*Jungkook pov.*

Reggel nagyon finom illatokra keltem. Kissé meglepett, mert Jimin nem sűrűn csinál bármelyikünknek is reggelit. Éppen ezért nem kicsit lepett meg, hogy a kékség még mellettem aludt. Kicsit meg is ijedtem.

De tudnom kellett ki tört be reggel 8-kor az otthonomba. Felvettem egy köntöst, és lementem a földszintre. A konyhába érve kipattantak a szemeim.

- Jia? - kérdeztem meglepetten.

- Igen, Kook? - fordult hátra.

- Mit keresel itt? És hogy jöttél be? - mögé néztem a pultra. - És miért csinálsz palacsintát?

- Neked csináltam. - mosolygott, elég furán.

- Miért? - akadtam ki kicsit.

- Csak úgy. - felém tartott egyet. - Kérsz?

- Nem kell a palacsintád. - próbáltam nyugodt lenni, hogy Jimin ne keljen fel. - Tűnj el innen!

- Amint ezt befejeztem. - a pult felé fordult.

- Jia, nem! Most menj el innen! - emeltem fel kicsit a hangomat.

- Jungkook. - jött le Jimin álmosan a lépcsőn.

- Miért nem alszol? - fordultam felé.

- Tudod, hogy felkelek, ha kimászol mellőlem. - leült a pulthoz. - Jia miért van itt? - kérdezte érdeklődés nélkül.

- Ezt kérdezem tíz perce. - sóhajtva beléptem a konyhába. - Jia, hagyd abba a palacsintasütést!

- Uu, palacsinta! - szólalt meg Jimin. - Kaphatok?

- Nem! - rivallt rá a nő. - Ezt Kookienak sütöttem.

Vettem egy mély levegőt, hogy ne kezdjek üvölteni. - Na jó... Vegyük sorra a dolgokat, Jia. 1; Ne beszélj így Jiminnel. 2; Mondd el, miért vagy itt. 3; Tüntesd el a palacsintát. 4; Tüntesd el magadat is.

- Hosszú lista. - gondolkodott el. - Mi lenne, ha inkább ennénk, és összejönnénk? - ajánlotta fel, mintha Jimin itt se lenne.

Elröhögtem magam Jiminnel együtt. - Felejtsd el. - tértem vissza a komoly hangnemre.

- Miért? - tette csípőre a kezét. - Szerintem kár volt rá lecserélned engem. - mutatott Jiminre. - És még mellette is mással fekszel össze.

- Tessék? - akadtunk ki egyszerre a kékséggel.

- Jungkook! - rivallt rám Jimin.

- Jimin-ah, ezt majd megbeszéljük. - próbáltam őt lenyugtatni.

- Ha van idő két emberre, akkor háromra miért nincs? - folytatta tovább a nő.

- Jia, most azonnal tűnj el! - kezdtem ideges lenni.

- Mert ha nem? - tesztelte, meddig bírom üvöltés nélkül.

- Én magam teszlek ki, de az nem lesz jól nevelt férfihoz méltó. - fenyítettem be, mire lekapcsolta a gáztűzhelyet, és szó nélkül távozott.

- Jungkook. - szólított meg Jimin erélyesen. - Mesélj csak erről a dologról.

- Már a legelején leszögezném, hogy még csak rá sem néztem másra. - ültem le mellé.

- Marha vicces. - forgatta meg a szemét. - Azt hiszed, ezt beveszem?

- Jimin, ez bizalom kérdés. - húztam meg picit a vállamat. - Ha bízol bennem, elhiszed, ha nem, nem. Nos?

- Még eldöntöm. - bement a konyhába. - Előbb mesélj még.

- Drágám, te ezt el tudod képzelni rólam? - mentem be én is. - Százszor elmondtam, mennyire szeretlek és, hogy a büdös életbe nem hagynálak el. És sokszor láttad már, hogy mennyire aggódom érted és, hogy mekkora mértékben tudok féltékeny lenni. Ezek után képes vagy olyat feltételezni rólam, hogy megcsalnálak? Mert ha igen, akkor nincs miről beszélnünk. - mentem volna fel a szobánkba.