A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

61.

*Jungkook pov.*

Csodálatos reggelre keltem. Párom épp a sötétítőt húzta szét az ablaknál, így a vakító nap egyből a szemembe világított. Mivel a hasamon feküdtem, így csak a fejemet fordítottam a másik irányba. Fáradt voltam, és próbáltam kibújni a lelkizés alól.

- Jungkook, azért húztam szét a függönyt, hogy felkelj végre, nem, hogy visszaaludj. - mászott az ágyra.

- Jimin-ah. - nyüszítettem a párnába. - Fáradt vagyok.

- Nem baj. - hátamra feküdt. Már majdnem visszaaludtam, mikor a kékség előre lökte a csípőjét. Mivel rajtam még nem volt ruha, így csak a vékony takaró fedett be engem deréktól lefelé. Vagyis tisztán éreztem Jimin farkát, ahogy a vékony anyagon keresztül ér csupasz fenekemhez.

Szinte egyből felültem. - Fent vagyok, fent vagyok! - reakciómra Jimin elnevette magát. - Nem vicces.

- Felvehetnél valamit. - váltott témát.

- Inkább azt mondd el, hogy miért keltettél fel. - húztam feljebb magamon a takarót.

- Beszélnünk kell. - utalt a tegnap félbehagyott beszélgetésre.

- Ahhoz friss fej kéne. - túrtam bele a hajamba. - Én viszont nyitott szemmel el tudnék aludni.

- Nem fogsz tudni kibújni alóla. - figyelmeztetett, mire csak ásítva bólogattam.

- Nem is akartam. - dőltem vissza a párnák közé.

- Most már ne aludj vissza! - mászott közelebb hozzám.

- Miért? - morogtam csukott szemmel.

- Unok egyedül lenni. - kezdte el a mellkasomat böködni. - Hét óta fent vagyok.

- És most hány óra? - nyitottam ki résnyire a szememet.

- Fél tíz. Nem is értem, miért vagy fáradt. - ütött egy kisebbet a mellkasomra.

- Keveset alszok. - toltam el a kezét.

- Attól még ne most pótold be. - húzta lejjebb a takarót, és a kockáimmal kezdett babrálni.

- Mit akarsz akkor csinálni? - felültem lassan.

- Régen voltunk kirándulni. - gondolkodott el.

- Nem akarok bunkó lenni, de ezt felejtsd el. - ellenkeztem azonnal.

- De miért? - biggyesztette le ajkait.

- Nem akarok elmenni sehova. - hátrahajtottam a fejem. - Próbálj te is aludni.

- Olyan lusta vagy. - ült fel mellém.

- Csak fáradt, nem ugyan az. - vállára hajtottam a fejemet.

- Ha most el mersz aludni - fenyített be -, kinyírlak álmodban.

- Ezt ugye szó szerint érted? - kérdeztem bizakodva.

- Nem! - eltolta a fejemet. - Ennyi haladékot kaptál. Most fogunk beszélni.

- Felvehetek előtte valamit? - kérdeztem sóhajtva.

- Már rég kéne lennie rajtad ruhának. - utalt arra, hogy gyorsan vegyek fel valamit.

Néma kérésének eleget téve szálltam ki az ágyból, és kapkodtam elő valami ruhát. Eközben Jimin végig engem bámult, mivel én nem szégyenlősködtem. Az elővett ruháimat felkapkodtam magamra, aztán visszamásztam az ágyba. Mély levegőt véve fordultam Jimin felé.

- Kész vagyok. - kezdtem magamat biztatva bólogatni.

- Ez nem egy teszt, amire készülni kell! - csapott a takaróra.