A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

60.

*Jungkook pov.*

A randink után hazasétáltunk. Útközben sokat nevetgéltünk. Valójában Jimin nevetett mindenféle viccen, én meg csak rajta mosolyogtam. A nevetésre nem voltam képes, és amúgy sem éreztem ezeket viccesnek. Csak Jimin aranyosságán mosolyogtam.

Útközben párszor majdnem nekimentem egy-egy oszlopnak. Eléggé elmerültem a gondolataimban. Alig figyeltem oda bármire is. Mindig Jiminnek kellett elrántani. Ő rajtam nevetett, én pedig csak bénaságomon mosolyogtam. Valójában azon filóztam, hogy hogyan beszéljem ezt meg Jiminnel. Otthon is, ahelyett, hogy kinyitottam volna az ajtót, inkább nekimentem.

- Jungkook. Figyelj már. - elengedte a kezemet, és kinyitotta az ajtót, amíg én a fejemet fájlaltam.

- Miből van ez az ajtó? - léptem be rajta.

- Amiből minden másik. - csukta be utánam. - Egyáltalán miért mentél neki?

- Elbambultam. - mentem be a konyhába.

Utánam jött. - És miért?

- Csak gondolkodtam. - Jimin örömére kivettem a hűtőből egy banános tejet.

- De legalább már jobban vagy. - utalt a tejre. - Legalábbis azt hiszem.

- Egy kicsit talán. - gondolkodtam el. - Tényleg jó volt kimozdulni kicsit.

- Örülök, hogy jobban vagy. - mosolyodott el lágyan.

- Valahogy én is. - mosolyodtam el én is.

Kínos csend állt be, ami nem is volt kínos. Engem elvarázsoltak Jimin szemei, szóval azt sem tudtam, hol vagyok. A mosoly mondhatni ráragadt az arcomra. Szemeimben nagy valószínűséggel látható volt egy kevés bánat, de egy sokkal nagyobb adag szerelem is.

Arrébb tettem a tej dobozát, és a pultra támaszkodtam. Jimin a pult előtt ült, így közelebb kerültem hozzá. Finoman megfogtam a kékség kezét, akinek ettől megjelent az arcán egy kis pír. Közelebb hajoltam, hogy tudjak adni a kékség ajkaira egy hosszú puszit.

- Imádlak. - suttogtam Jiminhez közel. Erre ő nem reagált, csak elpirulva hajtotta le a fejét.

- Miért akarsz mindenáron zavarba hozni? - nézett vissza rám.

- Élvezem. - húztam meg a vállam.

- Tudod - kezdett bele a témaváltásba, miközben egy ujjával cirógatta a kézfejemet -, mielőtt még elmentünk volna, azt mondtad bepótolhatjuk, ha elég jól nézek ki. - harapott alsó ajkába. - És, ahogy láttam, eléggé tetszett a ruhám. Szóval van kedved?

Elgondolkodtam. - Nem is tudom.

- Nem muszáj. - mosolygott rám, nem túl őszintén.

- Hidd el, én szívesen rád másznék. - hajoltam kicsit közelebb. - És most talán meg is teszem.

- Ezt hogy érted? - döntötte oldalra a fejét.

Válasz helyett finoman övéire tapasztottam saját ajkaimat. Nyelvemet hamar átvezettem a szájába. Ő, mint aki ki van éhezve, felállt a székről, és átvette a vezetést a csókban. Nem lepett meg, mostanában elég sokszor vette át a vezetést. Egy rövid időre elváltunk, így Jimin át tudott jönni a pult másik oldalára. Ezután szinte azonnal feldobta magát a pultra, és magához húzott egy újabb csókra. Egy pillanatra el is mosolyodtam.

Pár percen belül szinte már Jiminen feküdtem a pulton, és a nyakát trancsíroztam. Az a valami, ami visszatartott, egy pillanat alatt kiszállt belőlem. Csak rá kellett szánnom magam erre.