Elölről - SzJG 1

augusztus 30., szerda

A telefonom csipogására keltem. Nagyon nem szeretem ezt az érzést, épp emiatt éjjelre általában ki is kapcsolom a wifit, csak most valahogy elmaradt, ez pedig azt eredményezte, hogy kilenc után egy kicsivel Pali üzenetére ébredtem, amit a csoportba küldött.

Pali: halljátok

Zalán: nem, olvassuk
Klasszikus poén, valakinek muszáj volt elsütnie.

Pali: azon gondolkodtam, hogy mi csak 11-en voltunk gólyatáborban

Peti: egészen zseniális vagy, tesó

Pali: nem érted... ez azt jelenti, hogy lesz még egy osztálytársunk

Peti: de értem, és ezt is tudtuk már

Pali: na de tényleg. lehet, hogy valami jó csaj

Nia: miért, a jelenlegi felhozatallal mi a probléma?
Ejnye, Pali, ezt nem kellett volna.

Pali: semmi, semmi, csak hangosan gondolkodtam

Bende: lehet, hogy valami nyomit kapunk

Zalán: nee, azt nem akarom. A nyomik menjenek a b-be

Pali: szerintem is, mi a jó csajt kérjük

Júlia: ti miről beszéltek?

Peti: az utolsó osztálytársunkat csak akkor tartjuk meg, ha bejön, különben átadjuk a b-seknek

Mesi: srácok, nem akarok ünneprontó lenni, de azt tudjátok, hogy majd ezt az új fiút/lányt is be kell vennünk a csoportba? Lehet, hogy nem kéne ilyeneket írni róla
Eddig bírtam, velem együtt kis fáziskéséssel a lelkiismeretem is felébredt, aki nem hagyta, hogy így kibeszéljünk valakit, akiről azt sem tudjuk, ki ő.

Zalán: majd csinálunk egy új csoportot

Peti: kitöröljük ezeket az üzeneteket

Bende: vagy írunk annyi új üzenetet, hogy ne legyen kedve visszapörgetni ide

Pali: Bende, te egy zseni vagy

Mesi: pont ezt a szót akartam használni én is
Bendének soha nem árt egy kis egészséges vérszívás, az önbecsülésében nem én fogok kárt tenni.

A fiúk ezen remek ötletnek megfelelően elkezdték mindenféle hülye viccel meg giffel elárasztani a chat-et, így szimplán lenémítottam az egészet (nyolc órára, gondoltam, az alatt abbahagyják), és váltottam a privát beszélgetésünkre Julcsival.

Mesi: rád jó az ünneplő?

Julcsi: dehogy, kétszer beleférek... rád?

Mesi: ma megyek Erzsi nénihez bevetetni a derekából. Jössz?
Erzsi néni a szomszédunk, aki régebben néha vigyázott rám, és még mindig nagyon örül, ha meglát, (anyu szokott segíteni neki a bevásárlásban, így ez nem ritka), és felajánlotta, hogy újragondolja a Szent Johanná-s rakott szoknya bőségét.

Julcsi: mikorra legyek nálatok?

Mesi: fél kettőkor várlak

Barátnőm az említett időpontra meg is érkezett, és bár egész nap beszélgetésben voltunk (közben én a Lemonade Mouth-t néztem, ki tudja, hányadszor), megölelgettük egymást, aztán folytattuk. Főleg a gólyatábor volt a téma, még elég friss az élmény.

– Néztem a képeket, amiket Zalán küldött – kezdtem –, és egyáltalán nem tudom megkülönböztetni, melyik Peti, és melyik Pali. A csoportképeken még oké, mert ott ruhában vannak, és arra emlékszem, de a strandolós képeknél teljesen elvesztem.

– Aha, és egész biztos, hogy nem Dani felsőteste miatt vesztél el azoknál a képeknél? – vonta fel a szemöldökét.

– Júlia! – háborodtam fel. – Én nem figyeltem Dani felsőtestét, de ezek szerint te igen...