Elölről - SzJG 1

augusztus 27, vasárnap

Holnap gólyatábor!

Teljesen be vagyok zsongva, a szüleim szerint nem is érdemes hozzám szólni, mert úgyis el vagyok tévedve a gondolataimban. Ez így nem teljesen pontos, de az tény, hogy vagy ezerszer végigjátszottam magamban a jelenetet, ahogy a világoskék rövid overallomban kipattanok az autóból a suli előtt, megnyerő mosollyal odasétálok a többiekhez, aztán... csörög a telefon.

Ez már nem az álomképem része, csak így van, Julcsi hívott, hogy el tudjuk-e vinni holnap reggel őt és Bendét is, amire anyu boldogan mondott igent.

– Viszont időben el kell indulnunk, úgyhogy ne reggel pakolj be, szedd elő a ruhádat, vasald ki, amit kell, keresd meg a naptejet és a szúnyogriasztó spray-t is... – sorolta rögtön utána.

– Jó, jó, ennyi teendő elég is lesz – állítottam le. – Amúgy apu mikor jön?

– Elvileg csak beugrott valamiért, nemsokára érkezik. Miért?

– Van egy pók a gardrób ajtajában, és nem akartam őt azzal zavarni, hogy ruhát válogatok.

– PÓK? – kérdezte a szokásosnál magasabb hangon anyu, aki történetesen irtózik minden állattól, ami nem kutya vagy aranyhal, utóbbi is szigorúan lezárt akváriumban.

– Tudod mit, menjünk le a konyhába, csináljuk meg a vacsit, a pók nem tud lépcsőzni – szépítettem a helyzetet.

– Megjöttem! – üdvözölt minket apu, akinek az érkezését az ajtónyitódás is jelezte.

– Van egy pók a gardróbban! – kiabált ki a konyhából anyu, aki ezt valószínűleg válasznak szánta.

Apu bőszen kereste a pókot, és az orra alatt morgott, amiért nem találta, de mivel segíteni nem tudtam volna neki, inkább visszamenekültem a földszintre, és kikevertem az öntetet a salátához.

Evés közben megbeszéltük, kinek milyen napja volt (én semmi érdemlegeset nem csináltam ma, úgyhogy az én beszámolóm elég unalmasan hangzott), még egyszer egyeztettük a holnapi menetrendet, aztán anyuval bevettük a gardróbot.

A ruhakupacokat átturkálva keresgéltem a megfelelő darabokat (a fejemben már megvolt a terv, csak ötletem sem volt, mit hol találok hozzá), miközben arról fecsegtünk, hogy borzalmas a hőség, meg hogy be kell majd venni a Szent Johanná-s ünneplő szoknyám derekát, mert a legkisebb elérhető méret is túl bő rám.

Találtam egy nem túl nagy utazótáskát, amibe a törülközőm és a papucsom nem fért bele, így végül lecseréltem egy nagyobbra, amibe sikeresen belegyűrtem mindent apu segítségével, anyu meg inkább elfordult, hogy ne lássa, milyen sorsra jutnak a gondosan összehajtogatott ruhák.

– Naptej? – kapott a fejéhez.

– Megvan – bólintottam.

– Fogkrém, fogkefe?

– Pipa.

– Akkor nincs mese, holnap elmegy Emese – jegyezte meg elmésen apu, amin egy szemforgatás kíséretében elnevettem magam.

– Vigyázz magadra nagyon – kezdte azonnal anyu.

– Tudom, tudom, vigyázok, ott lesz Julcsi és Bende is, ők is vigyáznak rám is, ott lesznek a tanárok is – soroltam megnyugtatásképp.

– Persze, de azért vigyázz – kötötte az ebet a karóhoz.

– És érezd jól magad – tette hozzá apu.

– Szerintem azzal sem lesz baj – kacsintottam rá.

– Ne maradj fent sokáig, reggel korán kell kelned – figyelmeztetett anyu. – Jó éjt – léptek ki a szobámból.

Jó gyerekhez méltó módon (na persze) megfogadtam a tanácsukat, és fürdés után már csak két dalt hallgattam meg, aztán ágyba bújtam. Természetesen képtelen voltam elaludni, úgyhogy a kedvenc stresszlevezető elfoglaltságomba kezdtem: mászkáltam a szobában.

Az ablakpárkányon támaszkodva megállapítottam, hogy egy lélek sincs az utcán, aztán megigazítottam a párnákat, amiket a napokban odahordtam. Ez a kedvenc helyem a szobában, a nap bármelyik pontján nagyon hangulatos ide kiülni és bámulni a tájat, olvasgatni, filmet nézni... persze anyu hallani sem akar róla, hogy az emeleti ablakban ücsörgök, hiába van csukva, max bukóra nyitva olyankor, úgyhogy ha benyit, mindig átugrok az íróasztalhoz, ami épp mellette található. Múltkor lefejeltem a parafatábla sarkát, amin lényeges teendők híján most egy halom nyári fotó kapott helyet. Átültem a babzsákfotelbe a plüssállatok közé, ahonnan pont láttam magamat, és a mögöttem húzódó szekrénysort az egész alakos tükörben. Elkezdhettem volna újrahajtogatni a ruhákat, de akkor egész biztosan nem végzek reggelig, így inkább visszadőltem az ágyba, és a tapétán lévő zöld-sárga virágokat számolgattam, abban reménykedve, hogy ettől majd elnyom az álom.

Holnap gólyatábor: 5/5 – rendesen be vagyok zsongva
Csomagolás: 5/4 – nem szép, de legalább elfért minden egy helyen
Egy órával később még mindig nem alszok: 5/2 – ebből baj lesz reggel