A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

28.

Szemem időközben a nyakára tévedt. Láttam egy kisebb árnyékot rajta, így megfogtam a fiú csuklóját, és behúztam a fürdőbe. Leültettem a kád szélére, és kicsit elfordítottam a fejét.  Ahogy sejtettem. Maradt egy kisebb nyoma a tegnap esti kis vadulásomnak.

Előkerestem a szekrényből az alapozót, és elkezdtem lekenni vele a szőkeség nyakát, aki továbbra is értetlenül bámult rám. Mikor befejeztem, elpakoltam a cuccokat, és leültem a fiú mellé.

- Ez így mi? - jött ki furán a kérdés a szájából, mire egy halvány mosoly kúszott az arcomra.

- Maradt egy kisebb nyoma a tegnapi kis... izénknek, és nem akartam, hogy lássák.

- Köszi. - fogott kicsit zavartan a nyakára.

- Ne fogdosd, mert lejön. - lehúztam a kezét, de nem engedtem el. - Moss fogat, pakolj be, és menjünk. - kimentem.

Amíg Jimin elintézte a dolgait, addig én is vettem fel valami normálisat. A konyhában megittam egy banános tejet, arra pedig bevettem egy rágót. Ledobtam magamat a kanapéra, és vártam a szőkét. Mikor lejött, én is felpattantam, és kimentünk a kocsimhoz. Mindketten beültünk, és csendben elindultunk. Kicsit kínos csend állt be. Én a kormányt szorítottam a kelleténél erősebben, míg Jimin az ablakon bámult kifelé. Mire megkérdeztem volna milyen a suli, addigra odaértünk. Kerestem parkolót a zsúfolt suli előtt, és leállítottam a kocsit.

- Jó szórakozást. - mondtam a fiú felé fordulva. Bólintott egyet köszönetképpen, majd egy intés után kiszállt, és bement. Végignéztem, ahogy besétál, és még a kapuban találkozik Liammal. Sóhajtva hajtottam a fejem a kormányra. Olyan elbűvölő ez a fiú. De Liam ellen semmi esélyem.

Egy darabig még álltam ott, aztán elindultam valamerre. Hazamenni nem akartam, Taehyungot nem akartam zavarni, apámat nem vagyok hajlandó látni.
Csak mentem az autóval összevissza. Már azt sem tudtam, hol vagyok, csak mentem, amerre vitt az út.

*Jimin pov.*

Liam már a kapuban várt, mikor bementem. Szemet forgatva köszöntem neki, amiből sofőröm úgy gondolta, hogy boldogan köszöntöttem. Megkerestem a termemet, ledobtam magam a padba, és elkezdtem telózni. Felmentem Instára, és rákerestem Jungkookra. Meg ne kérdezze bárki is, hogy miért! Csak úgy. Olyan édes fotókat találtam róla. Cukibbnál cukibb, szebbnél szebb, szexibbnél szexibb. Sajnos becsengettek, így muszáj voltam eltenni a telefont. Nem mintha ott akartam volna lenni órán, de szaktanárit sem akarok.

***

Pár órával később a hosszabb szünetben összefutottam az udvaron Liammal. Megpróbáltam elmenni máshova, de túl lassú voltam. A csuklómra fogva visszahúzott, és számra tapadt. Alig bírtam lehámozni magamról.

- Mondtam már, hogy hagyj. Nem érdekelsz. Én Jungkookkal szeretnék összejönni, nem veled.

- Nem érdekel. Gyere. - megragadta a karomat, és behúzott a mosdóba. Leültetett a WC tetejére, és elkezdte leszedni rólam a ruhát.

- Liam! Hagyd abba! - próbáltam ellökni, de gyenge voltam hozzá. Nem akarok még lefeküdni senkivel se!

- Maradj csendben, mert betömöm a szád! - ledobta a rólam leszedett inget a padlóra.

- SEGÍTSÉG!! - kiáltottam el magam, ahogy csak tudtam. Sajnos nem jött senki. Bár mindenki gyűlöl, nem csodálom. Az egyetlen esélyem, ha harcolok ez ellen. 

Magamhoz húztam Liamot egy csókra, hogy eltereljem a figyelmét. Mikor már beleélte magát, fogtam magam, és úgy tökön rúgtam, hogy a földre esve engedett el. Visszakaptam az ingemet, és a gombokkal nem törődve kirohantam. Úgy féltem, hogy kifelé vettem az irányt, nem törődve azzal, hogy az egész felsőtestem látszik, és lobog az ingem. Kirohantam az iskolából, és hazarohantam.

Otthon leültem a nappaliban a sarokba -ott szoktam búsulni, ha anyám vagy valaki bánt-, és a térdemet átölelve kezdtem elereszteni a könnyeimet. Féltem. Nagyon. 

Miután kicsit megnyugodtam, írtam Jungkooknak, hogy jöjjön haza. Aztán csak vártam, és vártam.

*Jungkook pov.*

Már egy ideje csak a körforgalomban keringtem körbe-körbe. Mikor csippant a telefonom, kikanyarodtam onnan, és félreálltam. Megnéztem a telefonom; Jimin írt.

Jimin: Jungkook, gyere haza, baj van!

Kicsit megijedtem. Nem tudtam, mit ért baj alatt, de azonnal elindultam haza -mintha tudtam volna, hol vagyok-. Kanyarogtam összevissza, mentem amerre vitt a GPS. Végülis hamar hazataláltam. Kipattantam az autóból, lezártam azt, és megindultam befele.

Feszülten léptem be a nappaliba, ahol a sarokban megláttam a síró szőkét. Szinte azonnal leguggoltam elé, és kezeim közé fogtam arcát.

- Jól vagy? - kérdeztem őszinte aggodalommal a hangomban, amit láthatóan észrevett. - Mi történt, Jimin? - a fiú csak könnyes szemekkel nézett maga elé, és nem volt hajlandó válaszolni, hiába kérdeztem. - Válaszolj már kérlek! Aggódom érted.

A fiú lassan felnézett, de még mindig nem mondott semmit. Tudom, hogy autista, de egyre kevesebb mindent mond el. Még szemeztünk pár percig, mikor a fiú egy mély levegő után kinyitotta a száját, és megszólalt:

- Szeretlek Jungkook.