Vakító múlt /Bejezett/

-Aggódtam érted-

Lassan kezdek tudatomra lelni.Érzékelem ahogy valakik suttogva beszélgetnek.
Kényszerítem a testem,hogy felüljek,sokat pislogva nézek a kettő jómadárra.
Felém fordulnak én pedig összeráncolom a szemöldököm.

-Te hogy hogy ilyen frissnek tűnsz?-értetlenkedek Luke láttán,bár bevallva megkönnyebbültség önt el ahogy látom,hogy épp és jól van.

-Úgy hogy én nem sebesültem meg annyira,mint te.Nézz magadra!-szúrósan lepillant.

Majdnem az egész hasamat elfoglalja kötés,amibe be van vonva a testem.Hm,tényleg végig karmolt az egyik szuka.

-Ez csak egy karmolás nem fáj.-mondom,hogy valamelyest megnyugtassam.
Bólint egyet,de látom,hogy nem nagyon ért velem egyet.

Elfordulok tőle egy sötét pillantásba ütközök,vérem egyből felpezsdül pedig nem a legkedvesebbik tekintettel néz rám.
Tartom a szemkontaktust és eltudom képzelni mit gondol most,feljebb billentem az állam ezzel is mutatva engem nem ijeszt meg ezzel a nézésével.
Csak nézzük egymást néma harcot vívunk a dominanciáért.
Luke kellemetlenül köhint.

-Én most..kimegyek egy kicsit beszélgessetek meg minden..-nyögi ki majd kimegy az ajtón ezzel kettesben hagyva minket.

Néma csend telepszik ránk,de nem érzem magam kényelmetlenül.

-Nagyon dühös vagyok.-jelenti ki és cseppet sem lepődök meg.

-Tudom.

Villan egyet a szeme,de visszafojtja.Jól van,ha ő nem beszél akkor majd én.

-Nem érdekel,ha nem érted miért csináltam ezt,ez az én dolgom volt nekem kellett lerendeznem és megoldottam egyedül is tudok boldogulni egyedül és igen ez az én gondom volt csak én rendezhettem le rendesen,szóval nem érdekel a véleményed!-a végére jól felhúztam magam így konkrétan rákiáltottam.
Fogaimat összeszorítva vártam,hogy mikor fakad ki,mert látszott rajta,hogy igen is kifog.

-Nem az a bajom,hogy letetted a telefont vagy,hogy egyedül akartad megoldani!Tudom,hogy te akartad egyedül intézni,én értem!
Az a bajom,hogy nem írtál semmit nem tudtam mi történik,hol vagy,hova kellenne mennem!Nem tudtam,hogy veled mi a szar van!
Hogy meghaltál e vagy éppen annak a közelébe vagy!!
Aggódtam érted a francba is!-ordított már ő is.

-Egyedül és képes vagyok véghez vinni dolgokat!Tudnod kellenne,hogy erős vagyok és nem tud megölni pár hülye farkas!!Ha pedig nem tudod vagy nem bírod felfogni akkor nem ismersz eléggé!!-szóltam vissza és torkom kezdett égni a kiabálástól és füsttől amit ott nyeltem le.

-Én tudom!De ott akartam lenni,hogyha olyan van megtudjalak védeni,tudjak segíteni!
Kibaszottúl aggódtam érted!!

-Nem kell aggódni értem!!

-Aggódok mert szeretlek!!-ordított vissza majd heves mozdulattal erősen nyakamat fogva magához rántott.

Ajka rám tapadt és nyelvét erőszakosan átfúrta az enyémbe,nem mintha annyira zavart volna.
Nyakánál fogva még jobban magamra húztam.Nem bírtam a véremmel,de ő se.Csak csókoltuk egymást még ott is versengve a hatalomért.
Hajába markoltam mikor meghúzta az alsó ajkam a fogával.
Az ágyon feküdtünk ő felettem könyökén támaszkodott és egyre jobban durvultunk.Nyakamra hajolt,mint egy vámpír és erősen szívni kezdte a nyakam.
Felszisszentem,de egy jóleső sóhaj hagyta el a számat mikor azután nyálas csókokkal halmozott el ugyanott.
Egyre lejjebb haladt ajkával keze meg csípőmet markolta indulatait levezetve.

-Még mindig dühös vagyok rád!-mondtam elégedett sóhajok közepette.
Felemelkedett rólam szemembe pillantott majd hirtelen csípőjét hozzám nyomta így megéreztem őt.
Nyögés szakadt ki belőlem és nem bírtam ellenállni neki.Túlságosan vonzott a hevessége és a durvasága.

-Ne félj én is!-mondta,de láttam ahogy ajka majdnem mosolyra húzódik.

Keze végig simított a testemen,mindent felfedezve.
De mintha már nem is haragudtam volna annyira.
Lassan szemembe nézve közelebb hajolt hozzám.Orrunk összeért éreztem lélegzetét magamon,de nem hajoltam előrébb,csak azért se.

-Megőrjítesz! -suttogta rám,majd megcsókolt.Belemosolyogtam a csókba a mondata miatt,ugyanezt érzem én is,mondtam volna szívesebben.
Csókolóztunk,de nem úgy,mint az előzőknél,ez mindegyiknél érzelmesebb volt és szenvedélyesebb.
Elvesztem keze között lelassultunk csak élveztük.
Lehunyt szemmel simítottam meg a tarkóját.

-Megöltétek egymást vagy mi-nyitott be szórakozott hangnemben Luke,de felkiáltott amint meglátott minket.-Mi a büdös szart csináltok ti itt?!Itt akarod megdugni a testvéremet vagy mi a fasz?

Rögvest lepattantunk egymásról,zavartan megigazítottam a ruhám a és hajam ami összekuszálódott.
Még jobban elpirosodtam Luke szavaitól,bár ha jobban belegondolunk nem követtünk semmi bűnöset.

A korházban vagyunk konstálom magamban meglepődve,eddig észre se vettem.
Ahogy a fájdalmat sem az elmúlt percekbe viszont most visszatért,de még mennyire.
Belekapaszkodok Ace karjába miközben próbálok nem összeroskadni a hasamban lévő fájdalomtól.
Nem lehet ennyire durva!

-Jól vagy?-kérdezi Ace és hallom a hangjából áradó feszültséget.

-Aha.-válaszolok majd megpróbálkozok kiegyenesedni,de nem jön össze.

Luke is odalép segít vissza ültetni az ágyra.
Méreget egy pillanatig.

-Hívok orvost!Mindjárt jövök.-mondja ellenkezést nem tűrő hangon mire meg sem mukkanok inkább.
Hagyom,hogy idehívjon egy orvost az megvizsgáljon megint.

Magamban pedig egyre inkább fohászkodok,hogy menjünk haza.

____________

Sziasztook🥰
Igazán sajnálom,hogy ilyen sokáig nem volt rész.Eléggé lefoglal a tanulás meg minden egyéb..
Most viszont több időm lesz várhatólag,megpróbálok rendszerességgel részt hozni.
Remélem nem haragszotok rám🥺💜