Vakító múlt /Bejezett/

-erdei bújócska-

A nap megnyugtató sugaraira kellek.
Na persze,arra a rohadt ébresztőre keltem fel.
Megakarok fordulni,de egy kar megakadályoz.
Ace.Még nem kelt fel.Karja derekamon pihen,arca nagyon közel van nyakamhoz.Meleg lehellete kiráz.
Nyelek egyet.Egyszer engedtem ilyen közel magamhoz valakit.

-Visszaemlékezés-
"Egy szép tavaszi nap volt.A virágok csodaszépek voltak.
Boldogan sétáltam a suliból ki,mint mindig Derek ott várt rám.
Őrült szerelmesnek tartottam magam.
Derek folyton elvarázsolt a mosolyával,magába bolondított.
Szaladtam felé majd ő felkapott és megpörgetett.
Mosolyogva szemlélt engem.

-Milyen volt a napod,Em?-mindig így hívott,különös kedvességel szólt hozzám.

-Elfogadható,neked?-kérdezem csillogó szemekkel.

-Eltelt,nagykn hiányoztál szivem-derekamra fonta kezeit és megcsókolt.

××

Nála laktam.Este mindig együtt aludtunk.
Nem ismertem régóta,de rögtön bíztam benne.

-Gyere,bújj ide-mondta maga mellé intve.

Az ágyra kucorodtam,mellé.Éreztem a testéből áradó hőt.Átkarolt és így aludtunk el.
Reggel karja derekamon pihent.Nyakamban szuszogott.
Nem is sejtettem,hogy az nap tönkre megy az életem.Csak mosolyogtam.Mit sem sejtve."
-Vége-

Ace kezét megfogva próbáltam felemelni magamról,hogy kimásszak.
Magamban fohászkodtam azért,hogy ne keljen fel.

Felemeltem,és kicsuszantam volna,egy morgás kiséretében erősen vissza húzott maga elé.
Kicsit hátra fordítottam és egy élénk szempárral néztem szembe.
Gyorsan elfordultam és kimásztam mellőle.

-Én nem az ágyban aludtam el-adok szavakat értetlenségemnek.
Álmosan megdörzsöli szemét és íriszei rám pillantanak.

-Nem is,én raktalak fel.-közbe akarok szólni,de nem engedi-Nem hagyhattam,hogy ott aludj.-rázza neg a fejét.

Bólintok és ruháért kutakodok.

-Készülődnöd kellene,nekem iskolába kell mennem.-mondtam tényszerűen.

Ruháimmal a kezemben megyek a fürdöbe.Veszek egy zuhanyt,hogy felfrissüljek,átöltözök.
Egy nagyobb méretű,elnyűtt, sötét színű poló.Egy szakadt régi farmer.
Alá egy hálós harisnya mellé és bakancs és kész is vagyok.

Ace is felöltözve várt.

-Te hány éves vagy?-kérdeztem miközben Maxnek adtam reggelit.

-18.

-Ide jársz suliba?-kérdezek tovább a pultnak támaszkodva.

-Nem,még- mondja a végét szinte alighalhatóan.-Nem tudsz lerázni..,szóval majd még találkozunk.-mosolyt villant és lelép.

Nagyon sok kérdésem lenne még hozzá.Lesz még alkalmam feltenni?
Bár,hogyha azt mondta,hogy találkozunk akkor..én hiszek neki.
Najó ez fura tőlem hallani.

-Max!

Pár másodperc múlva megjelent mellettem.
Adtam neki reggelit,kicseréltem a vizét,s vállamra kapva a táskát elindultam suliba.
A portással nem is foglalkoztam amikor bementem az épületbe.Teremben nem annyira foglalkoztak velem.Jó ez így.
Az osztálytársaim hangoskodása miatt (részben) bedugtam a fülembe a fülhallgatót.
Mikor a tanárnő egészkor megjelent akkor a készüléket kihúztam.
Nem lenne jó megbukni az plusz egy év.Hirtelen nagy csönd lett,majd susmorgást hallottam.Gyanakodva pillantottam föl,miközben keresgéltem a cuccom.
Annyira meglepődtem a látványtól,hogy belevertem az asztal sarkába a fejem.