Vakító múlt /Bejezett/

-Ugye nem hitted?-

-Emily.

Meg sem kell fordulnom,hogy tudjam ki az.

-Mit akart?-kérdezi és elém lép ezzel megakadályozva a tőr dobálásban.

-Semmit!-fujtatok egyet.

-Aha és én ezt el is hiszem,mi?-kérdezi ironikusan.

-Muszáj leszel.

Végre rápillantok.Szemei nem eresztenek egy másodpercre sem,hasamban az ismerős érzés azonnal megjelenik.

-Nem állapodtunk meg.-mondom szűkszavúan.

-Erre rájöttem.-horkant fel-De miért is nem?

-Az a seggfej azt akarta,hogy ha elmenjek vele randizni cserébe a többiért.
Igazából nem is ezzel cseszett fel hanem azzal,hogy elkezdett fenyegetőzni!Nem tudom it képzel magáról!

Ace nem mond semmit,de nem is kell a szeme elárulja.
Elém lép és megragadja a derekam.Hevessége miatt meglepődök,de nem annyira mikor egy könnyed csókba hív.

Azonnal vissza csókolom.A csók nem tart sokáig mivel elhúzódik tőlem.Utoljára egy puszit nyom a fejem búbjára.

-Ne idegesítsd fel magad egy ilyen emberen.Nem éri meg!Na gyere szerintem Luke már szét parázta magát.-nevetett fel majd jobb kezem megragadva elkezdett haza felé húzni.

Otthon voltunk mind és a kanapén lustálkodtunk.
Hirtelen rájöttem mennyire nem ismerem egyik fiút se.

-Luke..,neked van saját lakásod?-kérdeztem nagyon kínosan érezve magam,hogy csak most jutott eszembe ilyenekről kérdezni.
-Tudom illett volna megkérdeznem hamarabb.-sütöm le a szemem.

Luke elsőnek nem mond semmit aztán átkarolja vállam.

-Nyugi hugi,albérletben lakok.Nincs messze és dolgozok is.Bár eddig lényegében lekötött az,hogy megtaláljalak ezért nem foglalkoztam ezzel különösképp.

Elmosolyodtam.

Megbeszéltük,hogy holnap suli után át megyünk hozzá és nála alszom.
Utána már meg hétvége szóval nincs probléma.

___

Reggel fáradtan keltem.Volt egy olyan érzésem,hogy ez nem az én napom lesz.
Ittam egy kávét aztán már Ace meg is jelent így elindultunk.Tulajdonképpen nem igazán tudom miért kísér elfolyton tekintve,hogy nem jár suliba.

Intve neki akartam bemenni abba a szaros épületbe,de ezt természetesen nem engedte.
Csuklómra fogva vissza rántott magához.

-Csak így itt akarsz hagyni?-kérdezi lebiggyesztett ajkakkal,de egy szempillantás alatt vált át.
Megnyalja ajkait és kaján mosolyra húzva azokat néz le az enyémekre.

-Miért akarsz valamit?-kérdezem játszva a tudatlant.Majd enyhén beharapom az ajkam húzva ezzel őt.

Hirtelen csípőmre siklik tenyere,megszorítja azt.De nem áll meg ott.Fenekemre simít és mindeközben íriszei nem engedik enyéim.Töretlenül tartjuk a szemkontaktust,de így is látom ahogy még nagyobb vigyor terül el az arcán.
Fenekemhez érve,erősen megmarkolja amire nem számítok így felsikkantok egy enyhe sóhajtással fűszerezve.

Elvesztem az időérzékem.Csak rá tudok figyelni.Nem tudok érdekelni kik láthatnak most így.

Lassan,idegőrlően fülemhez hajol.Majd mélyítve hangján megszólal.