Vakító múlt /Bejezett/

-Forró levegő-

Dejavű érzés..
Szembe nézek azzal az élénk szempárral.
Amik most majdnem teljesen elsötétülve vannak.
Élesen szívom be a levegőt,olyan közel van.

-Te-próbálok beszélni,de nem megy.
Megerősödik keze a csuklóimon.Elkezd engem hátráltatni míg nem a erősen a fához taszít testével.

-Ma láttalak elsőre mégis...-megakad mondandójában.-Ki vagy te,gyönyörűség?

Szavai hallattán erősen megdobban a szívem.Csak kapkodom a levegőt,mellkasom fel le emelkedik.
Félmosolyra húzza ajkait.

Csak nem..Megy át a fejemen.

-Eresz már el!-csattanok fel végül,nem birom ha így csapdába szorítanak.

-Nem,drága.Válaszokat akarok,tudod te mennyi kérdés van a fejemben?-simít végig hajamon.

Most jutt eszembe itt van Max.Kérlek,segíts valahogy!

-Áú-enged el a fiú.Az éb védelmező kutyám megharapta a lábát,milyen ügyes.

Gyorsan arébb szökkenek,futni nem lenne értelme azt még lehet nem tudja,hogy vérfarkas vagyok.
Maxet magam mögém tolom,magamban dicsérem.Nélküle esélyem se lett volna,olyan a fiú mint egy satú.
Tőreimet kezembe veszem,támadó pozícióba állok.
A sajár vérem láttan kissé elborzadok ahogy rászáradt a tőrömre s kezemre.

A fiú nem tétlenkedik,egyből kezeim után kap ahogy ki megyek onna.Szerencsére nem kap el.
Úgy látszik annyira nem fájt neki amennyire kellett volna..
Felém fordul testével.Szemei végig siklanak rajtam majd tőreimen megakadnak.
Olyan mosolyra húzza száját,mintha már rég nyert volna.
Nem adom meg neki ezt az örömöt.

-Maradj itt-súgom Maxnek hátha hallgat rám.Okosan behúzodik egy fa mögé mintha sejtené mi lesz itt.

Az idegen fiú felé lendülök.Tőrömmel máris célzok,de nem tudom megtenni.Ezért inkább csak egy jobb horgost adok neki.Nem tudok egy rohadt vágást ejteni rajta.Miért nem tudom megtenni??Cikázik a fejemben.
A fiú is értetlenül néz fel,miért is változtattam tervet.
Pár lépéssel elhátrálok tőle,mintha nem akarnám,hogy megtörjön.

Összerogynék legszívesebben,hátha megérteném miért nem tudom bántani őt saját magam.

Előttem terem,de gyorsan hátrább lépek,ha engedné ugyan is kezével magához ránt.

-Mi van nem tudsz megölni?-mosolyodott el rohadt szemtelenül.Nem akartam szemébe nézni,nem merek.
Viszont éreztem,a tekintetét magamon.Szinte égetett.Nagyon közel vagyok hozzá és nem tesz jót nekem.

Két ujja gyengén átfogja az államat és határozottan felemeli kényszerítve,hogy szemébe nézzek.Kék íriszei szinte rabul ejtenek.Amikben megcsillan valami.

-Beszéljünk inkább nyugodtan.Nem tudsz elmenekülni,lebuktál.És hajlandó vagyok tartani a szám.-mondja közel fogva magához,kezei már letévedtek derekamra.-Valamiért,valamit cserébe alapon-villant csábos mosolyt.

-Rendben.-mondom mérgesen,semmit nem tudok tenni ellen aztán még szétkürtölné mindenkinek.

-Itt?-vonja fel szemöldökét szórakozottan-Meg ne lássanak-piszkál.

-Kövess.-mondom sóhajtva,ezzel konkrétan felborítom az egész életem.Nem mellesleg lehet életem legnagyobb hibáját követem most el.
-Max!

Max is megindul,tartózkodva a fiútól.Jó lenne tudni a nevét legalább.

-Stop.Elsőként jó lenne tudni a nevedet-jelzem,hogy ez kimaradt.

-Ace.A tiéd kedves?

-Emily-folytatom az utat kifele az erdőből.

Max bal oldalamon sétál végig.Ace meg a jobb oldalamon,aki folyton figyel és kezd kellemetlen lenni.
Végre oda érünk a házhoz.Bizonytalanul rakom bele kulcsom a zárba,lehet még se volt jó ötlet ide hozni,most már tudja hol lakom.Sok szabályt szegtem meg,amit saját magam csináltam.
Kinyitottam és beengedtem őket még körbe pillantottam majd bezártam magunk mögött az ajtót.

Ace már bement a házban és el is tűnt Maxel.
Láttam ahogy az ágyamon tehénkedik Maxel.Aki tök boldogan bújt a fiúhoz.Akinek túl vonzóan állt ahogs foglalkozik Maxel.
Elhesegetve gondolataim léptem a konyha pulthoz és kezdtem el csinálni egy kávét.

-Kérsz kávét?-kérdezem vissza lépve a szobába.

-Aha, feketén.-villantott halvány mosolyt.

Neki álltam csinálni az övét és a sajátomat is.
Eközben előkészítettem Maxnek az ennivalóját ha éhes lenne.Reggel nem kapott,ha jól emlékszem,szóval most kap,úgy is mozgós nap volt.

-Kész van-kiáltottam neki.

Megjelent és ő is leült az azstalhoz elém.

-Szóval-kezdem zavartan-Mennyit tudsz?

-Egyedül élsz ennek több oka is lehet.Nem kedveled Alexandert,oda jársz suliba ahova ő is.
Biztos nem véletlenül dobálsz késeket az erdő közepén ha itt is dobálhatnád.
Ami alátámasztja az elméletem,miszerint vérfarkas vagy az,hogy izzot a szemed..-mondja el az egészet.A végén nagyot nyelek.

-Igaz?Amit gondolok?

-Mind igaz sajnos...

-Mit kérsz cserébe,hogy ne szólj senkinek?-térek lényegre.Ez a legfontosabb.

-Azt kérem,hogy ha egyszer kérek valamit szó nélkül teljesíted-nyalja meg ajkát.

-Mire gondolsz pontosan?-próbálom szilárd hangon kérdezni.

-Szerintem sejted,na áll az alku?-teszi ki kezét elém tartva.

-Senkinek!Semmiről egy szót se!Nem is ismersz!-mondom határozottan.
Bólint.

-Rendben.-megyek bele.Konkrétan belevetettem nagam az ördög karjaiba.

Ace elvigyorodik.Feláll és mellém sétál kezeit a székem támlájára támassza.

-Remélem nem akarsz haza küldeni,csúnya dolog lenne.Sötét,hideg van kint.A te lelkeden száradna ha bajom esne.-mászik bele a képembe.

-Ahj,te istenverte-morogtam majd lelöktem a kezét és felálltam.
Nincs plusz ágyneműm.
Csak egy plusz egy kisebb takaró meg az enyém.

Oda dobtam az enyémet neki,a másikban megfagyna(mondjuk én is meg fogok)és egy párnát.
Oda dobom neki.És a gáz,hogy a kicsi házban nincs kanapé csak fotel.Meg a francia ágy így kémytelen leszek vele aludni,vagy földön.

-Nesze ennyi van.-mondom hangosan vissza sétálva szobámba.

-Várj,ez a te takaród.Miért ezt adod oda?-kérdi értetlenül.

-Azért mert ami van az kétszer kisebb mint te és megfagynál benne.Ennyi.
És most már hadj.Kaja a hűtűben.-szólok.Én nem eszem nincs étvágyam.

-Te nem eszel?-kérdi.

-Nem.

-Miért nem?

-Nincs étvágyam.-rántok vállat bár ezt ő nem látja.

Megjelenik a szobámban.Úgy látszit ő se eszik,inkább nem kérdezek rá.
Nincs kedvem lefürdeni.De kellene.
Elő kotorászom a ruhám és lasan be bicegek a fürdőbe.Gyorsan zuhanyzok le.Szerencsére nem hagytam kint a ruhám,mint valami regényben.

Kimegyek.

-Menj te is ha akarsz-mondom fáradtan ő csak lassna végig néz rajtam akkor döbbenek rá,hogy egy hosszabb poló van rajtam és egy rövid nadrág de olyan mintha egy szá bugyiban lennék.
Elvörösödve rántom magamra a kistakarót.
Majd le pakolom a földre.
Nem alszom mellette egy ilyen után végképp.

Szórakozottab megy be a fürdőbe.
Addig én míg ki jön lerendezkedem a földre.Eléggé kényelmetlen,de nem nyavajgok.
Már majdnem lecsukódik a szemem mikor kilép.
Lentről felpillantok rá.Csak egy boxer van rajta.
Vissza hajtom fejem.

-Komolya ott akarsz aludni?-kérdezi hihetetlenül.

-Aha -bóbiskolok el