Vakító múlt /Bejezett/

-Egy jó nap-

!!Átírva!!

Teljes kép kiesés van nálam.Rájövök,hogy a
saját ágyamban vagyok amire megkönnyebülök.Magama pillantok és megkönyebbülten konstálom,hogy minden ruha rajtam van.
Összezavarodottan nézek szét.

-Jó reggelt.-jelenik meg Ace feje én meg megilyedek.

-Te bejöttél csak úgy a házamba?-nyöszörgök majd ugrok ki az ágyból,de megszédülök és vissza esek a párnák közé.

Ace szórakozottan néz majd egy pohár vizet és fejfájás csillapítótt nyújt felém ami biztos,hogy a sajátja mert nekem még nincs ebben a kisházban.
Elfogadom mindkettőt.Ezután elszaladok gyorsan zuhanyozni.
Felöltözök egy egyszerű ruhába.
Kimegyünk reggelizni.
Hirtelen beugrik egy emlékkép.

"Kissé dölöngélve megyek a kijárat felé,hogy kiszelőztessen a fejem.Meg persze egy cigi sem árthat.
Leülök a lépcső szélére meggyújtom magamnak.Valaki leül mellém,de nem pillantok rá.
-Adsz egy szálat?-mélyebb hangja hallatán kiráz a hideg.
Szó nélkül adok neki egyet és meg is gyújtom.

Pár percig néma csöndben ünk és hallgatjuk az éjszaka csöndjét és a épületből hallatszodó zenét.Hirtelen rám tör a hányinger,ezért felugrok és egy bokorhoz lépek.Kiadom magamból,miközben az a valaki tartja a hajam."

A sok kérdés közül amik a fejemben cikáztak nem tudom melyiket tegyem fel Acenek.

-Mit keresel itt?-kérdezem simán.

-Reggel szokásosan benéztem hozzád,de nem jöttél ki ezért bementem.Az ágyadban feküdtél ruhástul egy bőrkabáttal a hátadon és bűzlőttél az alkoholtól.

-Milyen kabátról beszéltél?-kérdezem felhúzva szemöldököm.

A szobában lévő széken pihenő kabát felé bök.Tényleg ott van.Biztos vagyok benne,hogy az egy férfi kabát.
Nem rémlik,hogy valaki oda adta volna.Bár nem csodálam az is fejfájást okoz,hogy vissza emlékezzek e az előző éjszakára.

-Hány óra is van?-kérdezem nár nehezemre esik.Semmi kedvem iskolába menni.

-11 óra múlt.De ne aggódj,ma kihagyjuk a sulit.-mosolyt villant felém.

-Megtudhatnám miért-nem mintha nem lenne ellenemre-és miért döntesz mindig a nevemben?

-Miközben vártam,hogy felkelj belepillantottam a tárva nyitott szekrényedbe.Nagyon kevés ruhád van.Arra gondoltam délután elmehetnél a barátnőddel vásárolni.Eldoblak titeket ha kell.-mondja miközben lazán neki van támaszkodva a falhoz.

Próbálok tudomást sem venni arról a tényről mennyire dögösen néz ki így.

-Nincs meg nekem az a luxus,hogy csak úgy vásárolgassak csomó drága ruhát.Ami volt amikor idejöttem jó hülye módjára elköltöttem.Amúgy is ettől még mehettem volna suliba.

-Úgy mondod mintha annyira szeretnél járni oda.-mondja azzal a tipikus "ismerlek,hagyjál már" nézéssel.
Erre csak megforgatom szemem.

-Igaz,de akkor legalább csináljunk valamit most.Bár fáj a fejem utálok unatkozni.

-Hm.-elgondolkodik egy pillanatra.Majd felcsillan a szeme.-Meg is van!
Kérdőn nézek rá.
-Van kedved találkozni kettő jó barátommal?-teszi fel a kérdést,de látja az arcomon a sok kérdést,de nem mond semmit csak kacsint egyet.

-Készülj,megyünk bandázni!-mondja titokzatos hangnemmel,majd egyszerűen ott hagy a szobámban.-Ja és beszéld le a barátnőddel a délutánt!-kiált vissza.

____

A kocsiban ültünk.Bárhogy kérdezgettem,hogy mit tervez vagy hova megyünk nem mondott semmit azon kívül,hogy a haverjait szedjük fel elsőnek.