Vakító múlt /Bejezett/

-Vallomás-

Ace értünk is jött a plázához.
Boldog voltam,hogy Ashly belement a mai dologba.Jó volt egy lánnyal lógni.
Kiraktuk elsőnek Ashly-t.

Még egyszer megköszöntem neki a mait amire már csak legyintett és elköszönt tőlem majd, vigyorogva majdnem hogy ugrálva bement a házába.

Hozzám mentünk,hova máshova.Ace megkérdezte,hogy van kedvem-e egy éjszakai kiruccanásra ketten.
Bunkón nemet mondtam.
Seperc alatt elment minden életkedvem.Pedig jó volt a mai nap.

Ace nem mondott erre semmit,de éreztem,hogy most ő sem tud így mit kezdeni velem.

Magam sem tudom mi a bajom.Gyűlölöm,hogy saját magamon sem tudok kiigazodni és a hangulatingadozásaim folyton éket vernek közém és Ace közé.

Már biztos elege van belőlem.

Égre pillantva látom,hogy már elkezdett besötétedni.A házhoz megyünk amit én könnyedén kinyitok.

Max azonnal oda szalad hozzám és körülöttem kezd el szaladgálni.
Egyre gyorsabban nő.
Megdögönyözöm a fejét és megsimogatom.
Max mellett mindig elengedek.

Levesszük a kabátainkat és Ace már meg se kérdezi,hogy maradhat e.
Ch.Mintha itt lakna,behalok.
Megforgatom a szemem a gondolat menetemre.

Szó nélkül megyek a fürdőbe és az ajtót rögtön be is zárom.A kézmosóra támaszkodok és úgy nézek a tükörbe.

Olyan furcsa nekem,hogy ilyen könnyen elengedem magam az emberek mellett.
Ashly,Ace,Lucas,Nathan.
Kételkedek abban,hogy nem fogom megbánni.
Nem tudom mit kéne tennem és mi lenne a jó.

Elhidegülni,hogy senki ne tudjon a közelembe jönni és bántani?
Vagy hagyni,hogy sodorjon az ár?

Az egyik fiókot lassan kihúzom és meglátom benne a jól ismert pengét.

Levegőért kapok.Nem kéne..Főleg,hogy ő itt van,de a hangok a fejemben nem hagynak békén.Sose hagynak csak mindig elnyomom őket,hogy ne halljam.

Gondolatok százai cikáznak a fejemben.Emlékképek róla,az hogy mit tesz velem.
Az,hogy a falkámat a családomat, előttem lemészárlik.
Az árva házban töltött kínkeserves napjaim.

Felrémlik bennem Ace tekintete ahogy válaszolok neki.Pedig ő ma mindent meg tett,hogy nekem jó legyen.

Nem birok a kísértéssel.Végig húzom a pengét az alkaromon.A kezem remeg.
Megnyitom a zuhanyzót,hogy zihálásom ne hallatszódjon ki.

Megbabonázva figyelem a vért ami lassan beszinezi a fehér bőröm.
Fáj...,de megkönnyebbülést hozz magával.
Kitusztul a fejem.
Vége lesz.Letisztitom a sebet és gézt rakok a fásli alá.Tudom,hogy nem fogja Ace szó nélkül hagyni.
Per pillanat viszont nem tudok ezzel foglalkozni.

Nem hallom a figyelmeztető kopogásokat.
Ace hirtelen benyit.
Én meg megrémülve dugom a hátam mögé a kezem.
Látom,hogy Ace szeme még az eddigieknél is jobban elsötétül.

-Mutasd a karod!-mondja figyelmeztetően.

-Nem! Húzzál már ki a magánteremből,azért ennyire nem lettünk jóban.

Minden hogyan meg akarom bántani,csak hagyjon békén.
Pedig igazából nem is akarom bántani.
Fogalmam sincs mit akarok!

Ez mindennél jobban megrémít.

Nem hátrál vissza.

-Kérlek.-hangja gyengébbé válik,de így is rekedtes.
Mérges,és megtudom érteni.

Kiveszem a hátam mögül és lesüttve a pillantásom odanyújtom elé.
Megfogja vigyázva,hogy ne nyúljon rossz helyre.
A befáslizott karomat bámulja pár másodpercig.

-Fürödj le aztán beszélnünk kell.-mondja szeme lyukat éget belém,de nem merek felnézi.
Csak lenézést,udort látnék benne.

Ujkaival államat felemeli.Így kénytelen vagyok szemébe pillantani.

-Rendben?

-Rendben.-mondom halkan és bólintok mellé.

Próbáltam elhúzni a zuhanyzást,de igazából tök mindegy mit csinálok mert ezen a beszélgetésen így is úgy is túl kell jutnunk.

Felöltözve megyek ki Acehoz.
Ágyamon fekszik és telefonozik.
Én is oda dőlök mellé a kellő távolságot betartva.

-Miért csinálod?-első kérdés.

Flegmába váltok.

-Semmi közöd hozzá.-vágom hozzá.

-Ugyan,viccelsz velem?
Hagyhatod a flegmázást nálam ez nem jön be.-mondja lazán.

-Nem akarom még elmondani...-talán nem is tudnám...

-Rendben.-egyezik bele.

-Mióta?-kérdez még valamit.

-Jó pár éve.-válaszolok,mikor vissza emlékezek.

-Volt egy heg a karodon mikor megszorítottam.Nem szóltam,de ahogy figyeltem sokáig nem múlt el.Miért?-könnyedén kérdez-Mármint mi vérfarkasok hamar gyógyulunk ezért nem is értem,hogy miért kötözöd be.

-Nem tudom miért nem múlt el,akkor történt először ilyen.És azért kötöm be mert így jobb.Na és most már hagyjál aludni!Eleget hallottál, és remélem egy ideig leszállsz a témáról!-betakarózok és próbalok elaludni.

-Jól van.-röhög halkan.

Hallom ahogy feláll az ágyról és ő is elmegy fürödni.
Ezután bemászik az ágyba és érzem,hogy kisöpör egy tincset az arcomból érzem,hogy egy gyenge puszit nyom a homlokomra.Befekszik mellém.
Ellenkezni és szólni akarok neki,de a szemem nem bírja tovább.
Az van utoljára a fejemben,hogy bármennyire elakartam küldeni legbelül örülök,hogy maradt.

Velem.

__________
Halihó!
Nagyon sokat várattalak vele titeket,tudom és szörnyen sajnálom.
Elképesztő,hogy már 10 ezer a megtekintés!Nagyon köszönöm nektek💞❤️
Elég rövid lett ez a rész,de minnél hamarabb akartam nektek hozni.
Remélem nem baj!
Ha tetszet akkor ⭐!