-Testvér-

383 13 0
                                    

Hirtelen azt látom,hogy Luke áll előttem.

-Nem ismertél fel?-lép egyet kedves mosoly játszik arcán.

-Nem akarlak bántani,egy fontos dolgot jöttem elmondani neked.

Átváltozok.Kapucni nég mindig rajtam van.Lehet csapba.

A pulóverem ujjában van becsúsztatva az egyik tőr biztonság esetére.Bár nincs olyan érzésem,hogy bántana.
Nyugodt lettem.Tudnám miért!Lehet ez egy gyilkos!

-Mit akarsz?-térek fenyegető hangnemre.

Mosollyal néz rám.Keserű mosollyal.

-Apára hasonlítasz.-amint kiejti a szavakat lefagyok.

Védekező mechanizmus jön elő nálam.
A tőr kicsúszik a pulcsi takarásából.Neki is oda tekint szeme.
Nem úgy nézki,mint aki megilyedt.Inkább,mint aki számított rá.

-Mondtam,hogy nem akarlak bántani.Bárcsak hinnél nekem.-mondja szomorú tekintettel.

-Nem értem.-mondom neki.

-Mi az,hogy apára hasonlítok?-vonom kérdőre.-Tudod egyáltalán nekem kik a szüleim?Hogy mit csináltak velem?
Nem tudsz semmit,és nem ismerlek azon kívül,hogy valami kötelék vezet hozzád.

-Te tudod kik az igazi szüleid?Mert nem hiszem.Kötelék..Persze,hogy van köztünk, hiszen az ikertestvérem vagy.-mondja ki.

-Tessék?Mit mondtál?Hülyeségeket beszélsz!-sokkos állapotba kerülök.
A fejem nagyon fájni kezd.

-Elmondok mindent csak hallgasd meg!-bólintok és leülök mellé,de nem akarok hinni neki.

Nekem egy ikertestvérem? Istenem te csak szórakozol velem!

-Akikkel éltél 12 éves korodig azok nem az igazi szüleid.A szüleink vérfarkasok voltak.Mindketten.Anya belehalt a szülésbe.Apa nevelt fel engem.Téged...téged miután megszülettünk,elraboltak.Azért mert különleges vagy.Azok akik a szüleidnek mondták magukat azok voltak.
Én apával éltem.Én nem tudtam,hogy van egy testvérem.Nem tudtam rólad,apa sem mondott semmit csak akkor mikor beteg lett.
Rákos lett.És belehalt.Azelőtt mondott el nekem mindent.Rólad,anyáról,hogy miért nem mondta el nekem hamarabb.

-Ha igaz is amit mondasz.Nem különbek az igazi szüleim sem.-vágok bele élesen szapora lélegzettel.

-Apa keresett.Nem talált sohase.Nem tudta,hol lehetsz.Miután apa meghalt.Én már idős voltam és keresni kezdtelek.És végre megtaláltalak.Nem hazudok.
Hasonlítunk.És ha ez nem lenne elég,tudok egy bizonyító okot,hogy közünk van egymáshoz.

-Mi az?

Hinni akarok neki?Nem tudom.Rendbe jött az életem erre...Igazat mond?Bízhatok benne?Tényleg hasonlítunk,aztán ott a fura érzés.
De ők is ott hagytak engem.Ő miért keresett meg?Nem is ismert?Nem szeret.

-Tévedsz ha azt hiszed nem szeretlek.Bár nem ismertelek,mindenáron megakartalak.Minden vágyam a megtalálásod volt.

-Te..te a gondolatomban olvasol?-kérdezem és úgy érzem a világ szűkül.

-Igen.Kérlek higgy nekem!-szemei őszintén néztek rám.

Igazat mond?
Ő a testvérem lenne?

Szédülök!

Utolsó amit látok,hogy megjelenik Ace és Nat.

____

Megpróbálom kinyitni szemem,de nagyon nehezen megy.Felülök és körbe nézve megállapítom,hogy otthon vagyok.Agyamat megrohamozzák az emlékek.És megint megszédülök.

-Ne kapkodj már!-hallom a hangit mellettem és látom,hogy Luke az.
Kezével megtart,hogy ne legyen bajom.

Szemem lassan bekönnyezik ahogy nézem őt.

-Acet ide hívnád?-kérem,mire feláll és bólint.

Ő jön be a szobába és leül mellém az ágyra.
Ölelésre húzza karjait amit én elfogadok.

-Elmondta?-kérdezem nyakába motyogva.

-Igen,és szerintem igaz.-mondja a fel nem tett kérdésemre.

-Tényleg?

-Igen.Hihető és kisértetiesen hasonlítotok.Olyan szeretettel beszélt rólad.-simogatja hajam.

-Adj neki egy esélyt.

_______

Tudom rövid,de tartalmas volt az előző rész!
Helyesírási hibákért bocsika.💞

Vakító múlt /Bejezett/Where stories live. Discover now