Vakító múlt /Bejezett/

-Zárkában-

Első gondolatom az volt,hogy elbíztam magam.A szédültem és a hasam is sajgott.Próbálom a szememet kinyitni,de nagyon nehezen megy.Mintha mázsás súly lenne rajta.
Egyből szemet szúr,hogy nagyon sötét van és rácsokkal vagyok körülvéve.Szerencsére nem változtam vissza így farkas alakban vagyok.Mancsaimat nem kötözték ki így a kijutás könnyebb lesz.Nem fogom meg adni magam ilyeneknek.

Hangos ajtócsapódást hallok és lépteket.Tom göndör barna haja jelenik meg majd meg látom teljesen.Vissza volt változva.Nem tudom,hogy lehetnek ennyire hülyék,hogy vissza változnak előttem.

"Szia,nem sokára jönnek és most szólok,hogy jobban teszed ha elmondod ki vagy.- mondta nyugodtan.
Nekem ne adjon ötleteket,hogy mit csináljak.Morogva neki akartam ugrani a rácsnak,de mikor megtettem az áram megrázott.

"Ne próbálkozz!Nem mész semmire vele"

"Én csak azért is próbálkozni fogok,nem fogom feladni.És arról ne is álmodjatok,hogy felfedem magam!"- vicsorogtam rá ellenszenvesen.

"Velem jobban jársz haver.De a parancs az parancs."- nem értem miről beszél.Mit dumál?Ha?
Ő nyugodtan az egy asztalhoz lépett amik televoltak mindenféle eszközökkel.Eddig észre sem vettem mivan velem.

Egy ilyen adagolót vett a kezébe.Lila színű kis folyadék volt az üvecskében.

"Vissza fogsz változni ettől a kis szertől,beadom neked és pár perc múlva hatni fog.Szenvedni fogsz ettől és magadtól visszaváltozol."- mondta mintha csak arról beszélni,hogy esik az eső- "De előtte még beszélgetsz vele."

"Kivel?"- kérdeztem de választ már nem kaptam.
Helyette megint belépett valaki erre a kifejezetten büdös" szobába".Alexander jön be.A rácsok elé áll velem szemben.Neki vörösre vált a szeme én meg elkezdek enyhén lihegni.Majd semmi.Nem hat végül az ereje.

"Ki lehetsz, és hogy nem hat egy omegára az erőm?"- nagyon halkan hallom.

"Szerinted neki,hogy lehet zöld a szeme?Az omegáknak és a fehér farkasoknak is kék a szemük."- kérdezte Tomtól.

Ő csak vállatvont.De nem foglalkoztak velem.A rácsnak estem újra.Rázott ,de kiakarok jutni.

"Nem adod fel könnyen"

A fiúk egymásra néztek és mintha beszéltek volna.Alexander a rács ajtajához lépett és kinyitotta.
Egyből kifutottam még ha borzasztóan is fájt.Neki ugrottam.De hirtelen átváltozott és ő is támadott.
Sokáig harcoltunk egyikőnk sem adta fel.Beleharapott a jobb lábamba így én elestem.Ő volt fölényben ezt szar volt bevallani.
Ameddig rá figyeltem Tom gyorsan elkapott és kikötözte a mancsaimat.
Alexander visszaváltozott neki nem volt semmilyen baja.Nekem ellenben.

"Itt tartjuk,jól fog jönni ja és hívj neki egy orvost."- mondta egyfolytában figyelve engem.
A másik bólintott és elment.Ő még figyelt egy darabig majd altatót adott nekem.Levoltam gyengülve és kivoltam kötözve.Nem tudtam már annyira ellenkezni.

Viszont jó lenne,ha kiengednének mert hétfőn suliba kéne mennem.Mit találjak majd ki kifogásnak?Gondolkoznom kell.Elkell hogy engedjenek.Kikell találnom valamit!És kijutok innen!

Sziasztok
Holnaptól két hétig nem lesznek része ahogy többi könyvemből/storymból sem.Erről már beszéltem szóval nem húzom az időt.
Ha tetszett a rész kattincs a csillagra és kommentelj.
Jó hétvégét nektek.