Vakító múlt /Bejezett/

-Felhők között-

Reggel az érbesztőre kelek.Kiakarom kapcsolni a rezgő eszközt,de egy kar vissza húz az ágyba egy halk morgás kiséretében.
A fiúra pillantok.A reggeli nap fény arcára süt az ablakból.Haja kócosan áll a fején.Édesen szuszog miközben derekamat öleli át.
Gyomrom liftezni kezdett.
Új nekem az ilyen tettei.Nem szoktam hozzá,de jó érzés.
De még mindig bizonytalan vagyok vele kapcsolatban.Megakar fektetni?
Vagy mit akar?

De most jelen pillanatban nem érdekel.Csak úszni akarok az árral.
Kezemet lassan felemelve hajára simítottam.Olyan puha.Halvány mosoly kúszott arcomra.
Elkezdtem birizgálni haját, miközben szememmel újra és újra végig térképeztem arca minden szögletét.

-Ne bámulj.-a rekedtes hangja ébreszt fel.Kezem ledermed,villám gyorsan vissza húzom a kezemet magamhoz és íriszeibe pillantok.Rabul ejtenek azok szemek.

-Én ne-egy gyenge hazugsággal próbálkozok,de simán átlát rajtam.

Megfogja csuklómat és visszairányítja hajába.Én csak pislogok és nézem, ahogy lehunyva szemeit élvezi haja birizgálását.

Ha valaki kivülről látna szerintem ránk sem ismerne.

Pár perc múlva kimásztam az ágyból és fürdő felé vettem az irányt.
El sem hiszem, hogy ez velem történik.Ez a fiú teljesen kikészít.
És megváltoztatt.Nem is tudja mennyire.

Hideg vízzel megmosom az arcom felfrissitve magam.Ezután gyorsan még lezuhanyzok.
Arcomra most kis korrektort rakok és szempillaspirált és nagy nehezen húzok egy túst is.

A szekrényemet nézegetem és nagyon gondolkozok mit vegyek fel.
Mély levegőt vége kiveszek egy világos farmert ami térdnél szakadt egy sötét polót és a bőrdzsekim.

Amikor felöltözök egyből a tükörbe nézek.Megkönnyebülve sóhajtok fel mikor meglátom magam.
Nem is olyan rossz.

Sokan nem érthetitek,hogy miért félek ennyire a változástól és ragaszkodok a sötét olyan stílusú ruhákba.
Azért mert kapcsolódik a múltamhoz és bármennyire utálom nem tudok elszakadni teljesen tőle,vagyis eddig nem tudtam.
Hátha most másképp lesz.
Az a múlt.
Ace nem Derek.

-Csinos vagy.-szólal meg egy hang az ajtó felöl.
A tükörben látom,hogy Ace az ajtófélfának dölve figyel miközben szája sarkában a szokásos fél mosoly pihen.

Lassan felém kezd lépkedni.Mikor mögém ér elkapja egyik kezével a derekam.Összerezzenek,de hagyom neki.Arcát nyakamba hajtja.
Az ilyen cselekedeteinél olyan ártatlannak tűnik.

-Basszus nem adtam még reggelit Maxnek!-szólalok fel,mikor eszembe jut a kutya.

El is hanyagoltam mostanában.
Elhúzom a számat erre a gondolatra.

-Nyugi adtam neki.-mondja és még mindig karjaival ölel.

-Miért?-nézek rá értetlenül.

-Mert így neked ezzel nem kell foglalkoznod,más részt nagyon bírom Maxet így nekem ez nem is teher.

-Köszi.

Elválok tőle és megnézem telefonomon az időt.Egy kis futás nég belefér.
Elkezdem keresni Maxet a házban.
Bár inkább ő talál meg.
Lassan felém kocog én meg mikor mellém ér megsimogatom fejét.

-Van kedved egy kis sétára?

Mintha felcsillana a szeme,csóválni kezdi farkát és ugat is.
Rámosolygok.

-Te jösz?-nézek Acera.Aki rögtön bólint.

Az erdőbe sétálva megint elkap az a jó érzés.A lágy szellő fújja a hajam az erdő csendje ölel minket körbe.
Max mellettünk kocog néha elfut valamerre mindent körbe szaglász,de minket is mindig figyel.

Mi Acevel mint mindig most is csendbe burkolózunk.
Nekem rajta jár az eszem.Hogy mi most,hogy állunk.Én megbízok benne nagyon sok mindent tud rólam kb mindent.De nem tudom ő mit akar,mármint ott van például a reggeli cselekedete.
Mindketten vonzódunk egymáshoz kár lenne tagadni.

-Min gondolkozol?-kérdezi meg tőlem felém fordulva.
Kissé hezitálok,hogy kimondjam e azt amire gondolok.

-Rajtunk.-mondom ki gyorsan.És érzem,hogy kínosan elvörösödök.

Basszus,ezt én tényleg kimondtam?
Mi a jó isten van velem?

Ace is lesokkol egy pillanatra,de leplezi.

-Én is.

Na erre a mondatára nem tudom it mondani.Rohadtul hazudnék ha azt mondanám nem lepett meg.

-Figyelj nekem ez nem megy.-mondja ki én meg teljesen lefagyok.

Komolyan?!
Sejtéseim szerint a gomdolataim kivoltak írva rám ezért rögtön szabadkozni kezd.

-Nem úgy értettem!Nem vagyok a szavak emberre és nem tudom mit mondjak.Azt tudom,hogy rohadt fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni!-fakad ki.-És tudom,hogy nem ismerjük olyan régóta egymást,de nem tagadhattod,hogy érzel valamit irántam.

Elsőnek próbálom feldolgozni a szavait.

-Nekem ez nem ilyen könnyű.Tudom,hogy elkell mondanom különben sosem értenéd meg teljesen.Csak nehéz.

Ace csak figyelmesen néz és hallgat.
Igen jól gondoljátok,most kiakarom tárni neki a múltam.Megbízok benne és reménykedek,hogy nem fordítja ellenem.

Elkezdem neki mesélni életem történetét.Semmit sem hagyok ki akkor se hogyha valamit már említettem neki.Nem szólt közbe,egyszer sem.
Elmeséltem neki azt hogy a szüleim elhagytak.Meséltem az igazi családomról,vagyis akiket én tekintettem annak.Meséltem az első szerelmemmről,vagyis akit annak tekintettem.Róla,aki tönkre tett,hogy mit tett velem.
Arról a napról amikor mindent elveszítettem.
Az árvaházban töltött éveimről.És a szökésemről is.

Nem tudom hány sebet szakítottam fel.Mikor a végére értem alig kaptam levegőt egy fa törzséhez ültem és elrejtettem az arcom Ace elöl.
Nem akartam látni rajta az undort.
Azt hittem már le is lépett mikor éreztem,hogy egy kéz nehezül a vállamra ami lassan lecsúszik a hátamra és magához húz.
Fűszeres illata elbódítja egyből az agyam.Mellkasába fúrom a fejem miközben kapkodom a levegőt.

Nem szól semmit.
Szánalomból ölelt meg most?
Ötlik fel bennem egy gondolat,és a gombócot a torkomban nem tudom figyelmen kívül hagyni.

Elhúzodik tőlem érzem,hogy néz.Nem nézek fel nem tudom rávenni a testem,hogy engedelmeskedjen.
Hallom halk sóhaját majd ujjai állam alá nyúlnak és felbillentik fejem így kénytelen vagyok sötét íriszeibe tekinteni.

-Mondj már valamit.-hangom rekedtes és halk.

-Azon jár az agyam-megrázza kicsit fejét-,hogy lehetsz ilyen erős.
Mindezek ellenére úgy látom jó ember vagy és te nem tettél semmi rosszat.-mélyen szemembe nézve mondja,hogy éreztesse komolyan gondolja.

-Nem vagyok az.

-De,az én szememben igen.

Elnémulok ahogy ő is.Lassan felém hajol majd pár pillanat múlva puha ajkait érzem sajátaimon.Vár hátha elhúzodok,de miért is tennék ilyet?
Kezemet tarkójára felvezetve húzom közelebb magamhoz.

_____________
Nem is tudom mikor volt utoljára rész.Mindenkitől sorry,nem direkt volt.
Nincs átolvasva 👀
Hibákért bocsika.
Szeretném közölni,hogy készülődök egy új sztorival, szóval remélem kiváncsiak vagytok arra is💗