A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

10.

*Jimin pov.*

Mikor felébredtem, Jungkookon feküdtem. Kicsit felemeltem a fejem, hogy lássak is valamit. A tévé még ment, de Jk aludt. A kezemmel még mindig az övét fogtam, amitől akaratlanul is elmosolyodtam. Jungkook viszont nagyon cukin aludt. Nem volt szívem felkelteni, de nem akartam egyedül lenni. Finoman megráztam. Pár másodperc múlva rám is nézett fekete szemeivel.

- Mi történt? Baj van?

- Nem akartam egyedül lenni.

- Ha alszok, akkor is itt vagyok. Mitől félsz ennyire? - a kérdésre csak lehajtottam a fejemet. Gondoltam rá, hogy elmondom neki, de azt sem tudom, mit kéne mondanom. Mindig nehezemre esett erről beszélnem. - Ha nem akarod, nem kell elmondani.

- De kéne.

- Jól vagy? - láttam az arcán, hogy aggódik.

- Nem biztos.

- Ezt meg hogy érted?

- Inkább igyunk előtte valamit. - felálltam, és kimentem a konyhába. Még nem nagyon ihattam volna, de sunyiban már ittam. Kivettem a hűtőből pár üveget meg 2 poharat, és kivittem a nappaliba. Letettem az asztalra, és megtöltöttem a két poharat.

- Ihatsz te egyáltalán?

- Nem, de kit izgat? - ezzel felhajtottam az egész poharat. Láttam Jk fura fejét, de ő is felhajtotta.

- Azt a rohadt, de erős ez!

- Nem bírod? - töltöttem neki és magamnak, majd megint lehúztam.

- Dehogynem! Csak ritkán iszok ilyen erőset. - belekortyolt.

Én csak sorozatban töltögettem az italokat, és folyton lehúztam. Úgy berúgtam, hogy alig láttam. A 6 üvegből 4-et kivégeztünk, de szerintem én ittam meg belőle hármat!

*Jungkook pov.*

Le kellene őt állítanom. Már 3 üveggel megivott, és még kiskorú. Igaz, hogy én is letoltam egy üveggel, de csak az ő kedvéért. Nem mellesleg mindjárt leesik a kanapéról.

- Jimin, szerintem most már állj le. Nagyon sokat ittál.

- És? Nem dolgozom, annyit iszok amennyit akarok!

- Még kiskorú vagy, és iskolába jársz. Tedd le az üveget! - megpróbáltam kivenni a kezéből, de a szájához emelte, és jól meghúzta. - Jimin, azt mondtam elég!

Kicsit felemeltem a hangomat, de megérte. Elszégyellve magát letette az asztalra az üveget. Ezután viszont rám sem mert nézni. Láttam lefolyni pár könnycseppet az arcán, ami miatt megsajnáltam. Finoman átkaroltam a vállát, és megöleltem.

- Nem akartam kiabálni. Ne haragudj.

- Nem miattad. - megszakításokkal beszélt, amitől kicsit hosszabb lett a mondandója. Kissé eltoltam, hogy lássam az arcát.

- Hanem? - nem kaptam választ, így rákérdeztem. - Anyukád miatt? - bólintott erre egy aprót. - Elmondod? Talán segítene. - erre kis várakozás a nyakamba borult, és úgy ölelt magához. Nagyon meglepett és nem tudtam, mit is csináljak. Később észhez kaptam, és viszonoztam az ölelést. Finoman simogattam a hátát, hátha megnyugszik. Végig éreztem a nyakamra folyó könnycseppeket. - Szóval? - elengedtem, mire megfogta a kezem.

*Jimin pov.*

Nem bírtam Jungkookra nézni. Csak az egymásba fonódott kezünket néztem. Picit babráltam az ujjaival, a szemem sarkából pedig láttam, hogy picit mosolyog.

- Nem tudom, hogy kezdjem. Tudod, anya sosem kedvelt engem. Mikor terhes lett velem, el akart vetetni, de apa nem hagyta. Ezek után mindig csak bántott, mikor apám nem látta. - újra könnyezni kezdtem. - Bármit tettem, neki nem volt jó. Apámmal is folyton veszekedett, amit én mindig végighallgattam. Az életem felét sírással töltöttem.

- De mitől félsz?

- Hát.. Mikor alszok, vagy a tévé előtt ülök csendben, akkor anya mindig jön felém egy késsel, és párszor belevág a kezembe. - bizonyításként felhúztam a pulcsim ujját, ahol voltak régi, és friss hegek is.

- Jézusom, Jimin. Anyád nem normális! Ha visszaért, én kinyírom.

Lehajtottam a fejem. Örültem, hogy Jungkooknak nem tetszik anyám módszere. Viszont sosem szerettem a múltamról beszélni. Mindig nehezen nyíltam meg mások előtt, Jungkookról pedig szinte semmit nem tudtam. Óvatosan felpillantottam rá, ő viszont nem látta. Vagy a kezünket nézte, vagy a padlót. Láttam rajta, hogy gondolkodik. A szemem a szájára tévedt, amit pont akkor nedvesített be a nyelvével, aztán nyelt egyet. Akkorát sóhajtottam, hogy rám kapta a tekintetét. Végül visszanéztem a szemébe, amitől görcsbe rándult a gyomrom, és nyeltem egy nagyot. Gondolkodtam, mit tegyek. Végül kicsit közelebb húzódtam hozzá.

*Jungkook pov.*

Teljesen elmerültem a gondolataimban. Észre sem vettem, hogy Jimin engem néz. Nagyon nem tetszett nekem, ahogy Jiminnel bánik az anyja. Hallottam egy óriás sóhajt, ezért rá kaptam a tekintetem. Láttam a fiún, hogy gondolkodik, mit tegyen. A következő pillanatban pedig közelebb csúszott hozzám.

A fiú közelsége miatt egyre gyorsabban és egyre nagyobb levegőket vettem. Nem tudtam mit csináljak, de elfelejtettem hátrébb menni. Észrevétlenül beharaptam alsó ajkamat, de Jimin észrevette, mert ő is így tett.

- Jimin, mit szeretnél? - erre csak megrántotta a vállát. Muszáj voltam benedvesíteni a számat, mert cserepesre száradt. Rohadt melegem volt -pedig nem volt túl meleg a házban-, talán az alkohol miatt. Legalábbis nagyon remélem. Láttam, ahogy Jimin kissé megnyalja a szája sarkát, reakcióként szabad kezemmel a combomba markoltam. Ötletem sem volt, mit tegyek. Meglegyeztem volna magam a pólómmal, de még levegőt sem mertem venni. A fiú egy pillanatra lepillantott, és szabad kezével a combomra simított, mire élesen beszívtam a levegőt. - Jimin, mit művelsz?

- Csináljunk valamit. - vetett rám egy csábító mosolyt.

- Mit? - kissé dadogni kezdtem. Kicsit megijedtem Jimintől. Fogalmam sincs mit akart, de aggódni kezdtem. 3 üveggel megivott már, és egyáltalán nem volt magánál.

Jimin válasz helyett még közelebb csúszott hozzám. Semmit nem tudtam reagálni. Teljesen lefagytam.

- Jimin, mit akarsz? - nem kaptam választ, viszont a fiú átsimított a másik combomra, majd lassan vezette felfelé rajtam a kezét. Akkorát nyeltem, hogy szerintem hallotta is! - Jimin légy szíves válaszolj!

A fiú lassan felem emelte a fejét, mire reakcióként hátrébb húztam. De rájöttem, hogyha teljesen eldőlünk, akkor rám fekszik, azt meg nem akartam, így megálltam. A szőke viszont nem. A fejünk között már alig volt hely. Csak a csokibarna szemét fürkésztem, hátha az elárul valamit, de csalódtam. Egy halvány érzelem sem látszódott benne, csak én a háttérfény miatt. Volt egy apró sejtésem mit akarhat, de nem mondtam, és nem tettem semmit.

*Jimin pov.*

Láttam Jungkook arcán a rémületet, amit én okoztam. Láttam, ahogy a szememet fürkészi valami információért. Elengedtem a kezét, és lassan kezdtem felsimítani a hátán. Láttam, és éreztem, ahogy kirázza a hideg. Pedig szerintem melege volt, mert tűz forró volt a mellkasa. Éreztem, hogy mindjárt kiugrik a szíve, úgy izgul. Még közelebb hajoltam hozzá, a kezem pedig a tarkójára vezettem. Ő erre hirtelen a combomba markolt, talán le akart állítani.

A szemem az ajkaira tévedt. Annyira hívogatóak voltak. Legbelül tudtam, hogy nem helyes, de muszáj volt megtennem.

Egyre közelebb hajoltam hozzá, és szinte már hely sem volt köztünk. Még utoljára a szemébe néztem. Láttam benne a rémületet és az izgalmat. A szívünk szinte egy ritmusra vert, valami elképesztően gyorsan.

Lepillantottam ajkaira, és rájuk tapadtam.