A Bébiszitter [JAVÍTÁS ALATT]

4.

*Jungkook pov.*

Másnap délben ébredtem a telefonom csipogására. Biztos a főnök küldte át a tudnivalókat a srácról. Pár perc nézegetés után boldogan tapasztaltam, hogy a fejem már alig fáj. Viszont ezzel ellentétben iszonyatosan éhes voltam. De az ágyam olyan kényelmes volt, hogy nem akartam kimászni belőle. És a szemem sem akart kinyílni. De döntenem kellett: éhen halok és alszok tovább vagy fáradtan lemegyek enni. Az agyam helyett a gyomrom döntött, mikor kordult egyet. 

Nyöszörögve kikászálódtam az ágyból, és mint egy öreg nagypapa, levánszorogtam a konyhába. Nem izgatott, hogy egy szál alsóban főzök és Jia délután átjön. Az már jobban érdekelt, hogy hogyan kerültem a szobámba, amikor a kanapén aludtam el. Bár anyám volt, hogy azt mondta, alvajáró vagyok, úgyhogy van arra esély, hogy felmentem. 

Már csak a fejemből kéne előszedni egy ehető ételt, amit meg is tudok csinálni. De mivel számomra a gondolkodás fejfájást okoz, ezért úgy gondoltam, inkább rendelek valamit. Tudom, egészségtelen és hizlal, de most rohadtul nem érdekelt. Leültem a kanapéra és rendeltem magamnak enni. 

Még felöltözni sem volt kedvem! Elfeküdtem és bekapcsoltam a tévét, hátha van benne valami érdekes. Kb. 10 percig pörgettem a műsorlistát, mire egy rajzfilmnél állapodtam meg. Igaz, kissé gyerekes, viszont Hugo miatt rákaptam az ilyen mesékre. Az egyik probléma viszont, hogy kb. fél órán belül itt az ebédem, de nem akartam felkelni. Ezzel az a baj, hogy kissé ciki és illetlen dolog lenne alsóban kimenni a futárhoz.

Fél óráig néztem a mesét, mikor csengettek. Gondoltam a futár az, ezért felkaptam egy hosszú pólót és kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre nem futár volt. Hanem Jia!

- Hát te meg? - tudtam, miért van itt, csak akkor hirtelen nem jutott eszembe semmi.

- Megbeszéltünk egy találkozót. Látom felkészültél. Egy szál alsóban vagy. - csábítóan megnyalta a szája szélé, és szemérmetlenül végigmért, ami miatt nagyobb levegőt kellett vennem. Durva, milyen hamar felizgulok ilyen apróságokra.

- Jia én... - szerettem volna mondani valamit tiltakozásképpen, de semmi nem jutott eszembe. A fejem még nem javult meg teljesen és tényleg semmi kedvem nem volt vele lefeküdni. - Tudom, azt mondtam, ma nem menekülök a szex elől, de komolyan semmi kedvem hozzá.

- Mindjárt meggondolod magad. - ezzel betolt az ajtón, amit becsukott maga mögött. 

Jia rálökött a kanapéra, és beült az ölembe. Levette rólam a pólót, és a földre dobta. Kezével a fejem mellé támaszkodott, és egész felsőtestemet végignyalta. Élesen beszívtam a levegőt, az alsómban pedig már hely sem volt, annyira szorított. Még mindig nem akartam ezt az egészet, de már szinte nem is tudtam ellenállni neki. Azt a bájat, amivel mindig elcsábított, most is bevetette. Tudta, hogy ezzel fel fog izgatni, és igaza is volt. Kicsit előrébb lökte a csípőjét, amire felmordultam. Párszor ezt megismételte, majd lejjebb ment és kínzóan lassan lehúzta az alsómat. Szinte azonnal a fölém emelkedő lány derekára fogtam.

- Jia kérlekh... - próbáltam őt eltolni magamtól de nem nagyon ment. Nem csak mert ő nem hagyta, hanem mert nagyon élveztem.

- Ugye, hogy élvezed? - súgta a fülembe, olyan kéjjel, hogy majdnem elélveztem.

- Jia, mindjárt itt az ebédem, hagyd ezt abba.

A lány figyelmen kívül hagyta, mit mondtam. Lehámozta magáról a ruháit, és újra fölém tornyosult. Formás feneke lassan közeledett álló péniszem felé. Már majdnem benne voltam, mikor csengettek. Boldogan sóhajtottam fel. Kimásztam a lány alól, felvettem az alsómat meg a pólómat, és kinyitottam az ajtót. - Hello.

- Üdv! Ugye, nem tartott sokáig, mire ideértem? Nagy volt a forgalom. - köszöntött hadarva a futárfiú.

- Előbb is jöhetett volna, de semmi baj. - átvettem tőle az ételt, és adtam egy kis borravalót, hogy ne érezze rosszul magát. - Köszi, hello! - bevittem a házba az ebédem, és rá sem nézve Jiára bevittem a konyhába. 

Nem érdekelt, hogy Jia értetlenül ül a kanapémon meztelenül, de én nagyon éhes voltam, ezért enni kezdtem. Folytattam volna a mesét is, de nem akartam kimenni a nappaliba. Jönne megint a nyafogás, hogy már megint nem akarok lefeküdni vele. Mondták már, hogy szakítsak vele, mert semmi értelme együtt lennem vele. Végülis igazuk van, hisz csak a szex miatt tartottam magam mellett Jiát, de lassan 3 hónapja nem feküdtünk le. Így nem csoda, hogy ki van éhezve, én pedig minden apróságra beindulok. Már messziről hallottam ideges lépteit, ahogy megállt mögöttem, és belekezdett a hegyi beszédbe.

- Miért nem akarsz velem lefeküdni? - rikácsoló hangja a szokásosnál is élesebb és hangosabb volt, amitől majdnem beszakadt a dobhártyám, és újra kezdett megfájdulni a fejem. - Jungkook, 3 éve vagyunk együtt. 3 hónapja viszont mintha valami bajod lenne velem, nem akarod a szexet. Hát nem vagyok elég jó neked? - az egész beszédéből semmit nem hallottam. Jól tudtam mit beszél, mert ezt sokszor elmondta már, de egyáltalán nem érdekelt. Mondja a szokásos monológot, miszerint ő biztos nem elég jó nekem, meg a hasonló faszságok. Unalmas és hülyeség. Semmi bajom nincs a lánnyal, nem emiatt nem szexelek vele. A pszichológusom szerint azért, mert beleszerettem az álmomban lévő arctalan személybe. Ha úgy vesszük részben igaza is volt. Tényleg jobban szerettem őt, mint Jiá,t, pedig arca sem volt! És hát folyton ő járt a fejemben. Nem bírtam elfelejteni. - Jungkook, figyelsz te rám??

- Mi? - hátrafordultam.

- Ch! Nem is figyelsz rám! Minek jártatom a számat?!

- Nem is értem. És ne kiabálj, nem vagyok süket.

- De akkor miért nem fekszel le velem? - kezdett hisztizni, amitől én mindig ideges leszek, úgyhogy muszáj lesz beszélnem vele.

- Csak mert! Az én magánéletem, te foglalkozz a sajátoddal.

- De ez most kettőnkről szól.

- Jia, semmi nem szól kettőnkről. Csak szexelünk, és ennyi. Amúgy meg nem rád tartozik, hogy miért nem akarok veled lefeküdni. Nem erőltethetsz rám olyat, amit nem akarok. - próbáltam vele nyugodt hangon beszélni vele, ami egyre nehezebben ment sajnos. Visszafordultam az ebédem felé, és folytattam az evést.

- Nem vagyok elég jó neked? Vagy valamit rosszul csinálok? Hm?

- Jia, baszd meg, maradj már csendben! - felé fordultam, és elkezdtem kifele tolni. - Úgysem fogunk lefeküdni, szóval menj haza! - kitoltam az ajtón, és rácsaptam azt. Kivittem a kajámat a nappaliba, és folytattam a mesenézést. Párszor majdnem kiköptem amit ettem, akkora baromságot mondtak. De aztán rájöttem, hogy ez egy mese, szóval bármi megtörténhet benne. Befejeztem lassan az ebédet, és úgy gondoltam, meg kéne nézni a holnapi munkámat, így meg is nyitottam. Kb. egy lap volt az összes adat!