Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

20) Csukló csíny ~ JP

James Potter nem volt megelégedve magával, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben számos tréfát kivitelezett Sirius, sőt néha Remus és Peter segítségével.

Április elsejére például kitűnő terve támadt. Reggelinél négyesben közös erővel televarázsolták piros szappanbuborékokkal a nagytermet a Flitwick óráján tanult bűbáj segítségével.

A vígan pukkantgató diáktársaiknál csak a griffendélszínű dekoráció közepén morcosan gubbasztó mardekárosok nyújtottak szívderítőbb látványt. Sirius szerint Malfoy sértett képe vitte a prímet. James inkább azon tanakodott, elég szappan lehet-e a buborékokban Piton zsíros hajának megtisztításához. (A válasz nemleges lett.)

Sajnos Thebit professzornál betelt a pohár, amikor a kávéjába is jutott a buborékokból, így vesztettek egy csomó pontot.

– Ez a baj az éjféli csillagászat órákkal. Nem alussza ki magát, utána meg morcos – jegyezte meg James, és lesöpört még egy adag galambguanót a csillagvizsgáló torony párkányáról. Ezt a nemes feladatot bízta rájuk büntetőmunkaként Thebit, mivel a nevezett madarak nagyon odaszoktak az utóbbi időben.

– Ha nagyon jól megírom a leckét, talán Flitwick ad érte pontot, és nem leszünk ennyire lemaradva a házversenyben – kalkulált Remus bűntudatosan.

– Olyan sokat csak nem vesztettünk – legyintett Sirius a kezében lévő kisseprűvel.

– Eleget ahhoz, hogy a Mardekár mögé kerüljünk.

Ennek a sokkoló hírnek az lett az eredménye, hogy James – sőt még Sirius is – csodálatra méltó dolgozattal rukkolt elő bűbájtanra, és Peternek is segítettek. Flitwick bőkezű volt a jutalmazással, de így is a második helyen ragadtak, a zöld ház mögött.

Ami még inkább bosszantotta Jamest, az a lovagi páncélok csuklasztása volt. Még mindig nem tudta a megfelelő varázsigét hozzá, pedig már vészesen közeledett a tanév vége.

– Meg kell kérdeznünk egy felsőbb évest – jött rá a megoldásra.

– Mondjuk Longbottomot? – vetette fel Sirius – Ő már máskor is tanított.

– A prefektusunktól akarod megtudni, hogyan szegjünk szabályt? – világított rá Remus.

James végül megtalálta a megfelelő felsőbb évest Podmore, a kviddicscsapat kapitánya személyében. Az ideális idő pedig az év utolsó meccse, a Griffendél-Hollóhát döntő előtt jött el.

A közhangulat alapjába véve sportszerű volt, ez azonban egyik ház tagjait sem akadályozta meg abban, hogy a végletekig egymásra licitáljanak. Az ellenfél beszédképtelenné tétele céljából megszaporodott a nevettető bűbájok és némító átkok illegális használata.

Podmore-t sem kellett sokat győzködnie.

– Javaslom próbaalanynak Harvey-t. Tegnap már arról makogott, hogy Eddyt külön bűbájjal kell odaragasztanunk a seprűjéhez, különben meg se bírja ülni. Hallottatok már ilyen szemtelenséget?! – kötötte James és Sirius lelkére egy rövid különóra után (Remus nem tartott velük, megint el kellett mennie valahová.) – Egyébként csak kedvesen! A Hollóhátról van szó, nem a Mardekárról.

James eleget tett a kérésnek, mikor ő és Sirius nyomukban Peterrel péntek délután összetalálkoztak a kék ház szószólójával egy első emeleti folyosón. Dorothy Gale és Skye Brown, két griffendéles hajtó éppen rendkívüli edzésre igyekeztek volna, mikor Harvey és néhány társa feltartóztatta őket, hogy seprűiket kritizálja.

– Ezeken fogtok játszani holnap? Csak négy hetede a gyorsulásuk a mi hajtóinkénak. Még a földön lesztek, mire mi már befejeztük a meccset. Legfeljebb akkor fognak repülni, ha fellebegtetem őket – ezt mindjárt ki is próbálta, barátai derültségére. Kibűvölte a két járművet a lányok kezéből, és azok már a boltíves mennyezet alatt keringtek.