17) Lily és Lucius ~ PPi

159 11 17
                                    

Vasárnap reggel volt. A tó vizén át beszűrődő fény halvány derengésbe vonta a szabályos hatszög alakú hálótermet, fent valószínűleg felhős lehetett az ég. Perselus mit sem sejtve kászálódott ki az ágyból. Négy szobatársa még mélyen aludt, ő mindig koránkelő volt. Csak akkor jött rá, milyen nap volt, mikor az ágy végében álló kopott ládájához lépett, és meglátta a tetején a két csomagot. Hiszen születésnapja volt! Tizenkét éves lett. Nem igazán számított ajándékokra, így annál lelkesebben kezdte bontogatni, amiket kapott.

Az egyik egy ormótlan, barna csomagolópapíros bugyor volt. Feltépte a tetejénél, és kihalászott belőle egy jól ismert fémdobozt. Ez biztosan az édesanyjától jött. Valóban, ahogy kinyitotta, megcsapta a házi kondéros keksz eltéveszthetetlen illata. Meglepetésére a csomagolópapír még egy zöld kötött pulóvert is rejtett. A szintén házi készítésű ruhadarab nagy volt rá, édesanyja bizonyára úgy kalkulált, hogy még egy-két év múlva is jó legyen. Perselus tudta, hogy ennyi ajándék csak igen komoly spórolás eredménye lehetett, és ez egyszerre töltötte el melegséggel és keserűséggel.

A másik csomag még inkább felkeltette az érdeklődését, mivel elsőre nem tudta, hogy kitől jöhetett. Ez sokkal szabályosabb formájú volt, és nagy műgonddal burkolták ezüstszínű papírba. Feladó nem volt rajta, de észrevett a tetején egy százszorszépet. Perselus elmosolyodott az egyedi címzésen. Hát még mikor kézbe vette a törékeny virágot, és az halk pukkanással üdvözlőkártyává változott a tenyerében!

A kis pergamentéglalapon Lily gyöngybetűi sorakoztak.

Kedves Per!

Nagyon boldog szülinapot addig is, amíg személyesen mondhatom majd ezt neked! Ma nincs közös óránk, de azért biztosan fogunk találkozni. Azt viszont szerettem volna, hogy az ajándékod már reggel megkapd, hogy jól kezdődjön a napod.

Ölel:

Lily

Perselus úgy szorongatta a lapot, mintha az legalábbis aranyból lett volna, majd gondosan kisimítva lerakta a láda tetejére, és elkezdte kibontani a Lilytől kapott ajándékot. A csomagban egy igényes borítójú könyv lapult, kíváncsian olvasta le a címét. Bájos bájitalok minden hétre. Perselus még szélesebben mosolygott. Ez igazán lilys volt!

Fellapozta a könyvet, az valóban ötvenkét összeválogatott bájitalreceptet tartalmazott. Az első feléből már ismert néhányat Lumpsluck óráiról, de számos praktikus újdonság is rejlett benne az üdítő nedűtől a zavarázs elleni védőitalig. Az előbbi limonádéhoz hasonló ízzel rendelkezett és segített a legforróbb nyári kánikulában is frissnek maradni, míg az utóbbi védelmet nyújtott a konfúziós bűbájjal szemben, sőt – ha elég erősre volt elkészítve – még az emléktörlést is megakadályozta, igaz csak előzetes fogyasztás esetén. Mindez a receptek elé írt bevezetőkből derült ki.

Reggelinél sajnos elkerülték egymást Lilyvel, így a délelőtt nagy részében a kastélyban bolyongott. Avery és Mulciber hívták, hogy játszon velük robbantós snapszlit („minél többen vagyunk, annál szórakoztatóbb"), de ő mielőbb meg akarta keresni Lilyt. Két évfolyamtársával Lucius Malfoy miatt kezdtek jóban lenni, aki mindhármukat maga köré gyűjtötte más, felsőbb éves diákokkal együtt. Perselus igen büszke volt erre a társaságra, aminek lassan kezdett tagja lenni, mivel a Malfoy család neve mindenhol jól csengett a varázslótársadalmon belül, így különös megtiszteltetés volt, hogy Lucius figyelemre méltónak találta őt.

Igyekezett felidézni, mit mondott Lily, merre volt a Griffendél klubhelyisége. Valamilyen tornyot emlegetett, úgyhogy a felső emeletek felé vette az irányt. Persze más ház termeibe tilos volt bemenni, de úgy gondolkodott, hogy ha a bejáratot megtalálná, akkor már megkérhetne egy griffendélest, hogy hívja ki Lilyt. Csak van ott valaki, aki kisebb idióta, mint Potter meg Black. Lily sokat panaszkodott egy kövér boszorkány portréjára, amelyik néha elég nehezen engedte át őket, ezért nekiállt végignézni a képeket. A festményekben sétáló, kötögető, gyümölcsszedő és közben pletykáló nőalakok azonban többnyire szoros fűzőbe préselődtek, és nem voltak éppen testesnek mondhatók. Egy dundi kis boszorkányt talált a hatodik emeleten, aki éppen néhány szerzetessel perlekedett, akik sört akartak friss kenyérre cserélni vele.

Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)Where stories live. Discover now