Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

15) Karácsony és kék hold ~ RL

Ahogy a Roxfort Express elhagyta a roxmortsi állomást, Sirius fejfájása csodálatos módon azonnal megszűnt, azonban Madam Pomfrey még biztos, ami biztos szombat délutánig benntartotta. Remust felejtés főzettel sem lehetett volna eltávolítani mellőle, csak annyi időre szaladt fel a Griffendél-toronyba, amíg lehozta a varázslósakk készleteiket. Erre szükség is volt, mert Sirius egyre látványosabban unatkozott.

- Sakk, matt! - mondta Remus egy csaknem két órás parti megkoronázásaként, mikor huszárjának és futójának sikerült beszorítania Sirius királyát a tábla sarkába. A világos huszár büszkén táncoltatta paripáját a számára kijelölt mezőn, és vadul hujjogott.

- Lupin, hagyja pihenni Blacket! - bukkant fel a hátuk mögött a javasasszony.

- Bocsánat! - felelte Remus, és elkezdte összeszedni a figurákat a hófehér takaróról.

- Nem akarok egyedül rostokolni itt, Madam Pomfrey! - közölte Sirius - Ha Remust el tetszik küldeni, kénytelen lesz maga szórakoztatni.

- Nos, ez a gyengélkedő, nem pedig a klubhelyiség, úgyhogy ha unatkozik, akkor próbálja kicsit ritkábban kitörni a nyakát, Black! - javasolta a javasasszony, de azért hagyta, hogy Remus maradjon.

- Egyébként stílusos, hogy a sötét figurákkal játszol - jegyezte meg Remus.

- Ja, semmi extra, csak az öcsém ellen így egy árnyalattal kevésbé egyszerű nyernem. Ezek a figurák meg már megszoktak engem, így nem reklamálnak a lépéseim miatt.

- Van egy öcséd? Hasonlítotok?

- Annyira nem. Ő... jobban megfelel - Sirius arcán mintha egy kis nyugtalanság suhant volna át, Remus inkább nem erőltette a témát.

- Furcsa James meg Peter nélkül - dőlt hátra az ágy végét lezáró vasrácsnak. Sirius odadobott neki egy kispárnát, Remus becsúsztatta a háta mögé.

- Köszi!

Valóban, ismeretségük elmúlt négy hónapjában sosem beszéltek néhány percnél többet úgy, hogy James ne lett volna velük, és Peter is ritkán maradt el a társaságtól.

Bár Remusnak nagyon hiányoztak a szülei, a szünet a Roxfortban varázslatosnak ígérkezett. Alig húsz diák maradt az iskolában Karácsonyra, a Griffendélből rajtuk kívül csak Pringle, a másodikas Ewa Kowalski a húgával és egy felsőbbéves lány, akit nem ismertek. A tanárok nagy része is elutazott az ünnepekre, és akik maradtak, ők is elnézőbbek voltak, mint máskor. És legalább Sirius sem maradt barát nélkül.

Karácsonyeste ünnepi lakoma várt rájuk.

- Szerinted ki kell öltözni? - térdelt Sirius a ládája előtt. Előkotort belőle egy klasszikus, ezüst csipkével bőségesen ékesített dísztalárt. Remus szemügyre vette a felmutatott ruhadarabot.

- Nem hiszem - rázta meg a fejét meglepetten - Én nem is hoztam dísztalárt. Nem írták.

Végül a másik véglet mellett döntöttek, és pulóverben, Remus mikulássapkában, Sirius pedig az Andromedától kapott griffendéles sállal a nyakában vonult le a nagyterembe.

- Karácsonyi színe van, nem?

A nagyterem berendezése alaposan megváltozott: a házak és a tanárok asztalai eltűntek, helyettük egy hosszú asztal terpeszkedett a terem közepén, körülötte huszonhat székkel, amik közül már több foglalt volt. Az egyik végén megpillantották Andromedát, aki éppen egy mardekáros barátnéjával beszélgetett.

- Üljünk mellé! - javasolta Sirius, azonban a tervüket hamar keresztülhúzták. Ahogy beljebb léptek, észrevették, hogy Andromeda másik oldalán már Piton ült. (Úgy tűnt a zöld házból csak ők hárman maradtak.) A velük szembeni helyeket pedig néhány hollóhátas foglalta el.