21) Olvasásokk ~ RL

136 10 15
                                    

Persze néha tankönyvek felett görnyedni és magolni is kellett, de Remus mindent megtett, hogy valamiképp a tanulnivalóra irányítsa barátai figyelmét. Az ezen való gondolkodás még a május végi holdtöltéről is elterelte a figyelmét egy kicsit, amiért határozottan hálás volt. James és Sirius valóban sokat tudtak, de azért az elméleti részben akadtak fehér foltok egy-egy átaludt vagy átbolondozott óra emlékeként. Peternek pedig minden létező segítség jól jött.

Minden délután igyekeztek újabb üres termet találni a tanuláshoz. A kedvencük a Bábel teremnek elkeresztelt helyiség lett. Itt valamiféle nyelvórát tarthattak egykor, de úgy tűnt, hogy évek óta senki nem használta. A padok csoportmunkához összeforgatva álltak, a falak mentén gazdagon faragott üveges szekrények sorakoztak, tele különösebbnél különösebb hanglemezekkel és könyvekkel. Gerincükre többféle ABC-vel írták fel a címeiket, de még ami latinbetűs volt, azt sem értették. Az egyik kék vászonkötését egy hableány arany rajza díszítette, úgyhogy az valószínűleg a sellők nyelvén íródott.* A falakat színes poszterek tarkították, rajtuk az ábrák vélhetőleg az egyes írásrendszerek karaktereit összegezték, vagy éppen a nyelvtani struktúrát próbálták szemléltetni. Összességük úgy nézett ki, mintha a termet egy vidám folttakaróba burkolták volna.

Mire végeztek két mágiatörténet és két bűbájtan tétel átolvasásával, addigra rájuk sötétedett. A sóbálvány átok gyakorlásához éppen erre volt szükségük, ugyanis sikerült szerezniük Hagridtól egy befőttesüvegnyi szentjánosbogarat. Eltették a tankönyveiket (Sirius különösen látványos megkönnyebbüléssel), és James kiengedte a bogarakat.

Az apró jószágok fürgén köröztek, és aranyos fénybe vonták a szobát, ők pedig megkezdték a befogásukat. James pálcája suhintására egyszerre két bogár dermedt meg. A fiú elkapta őket, még mielőtt a földre estek volna, és visszatette a befőttesüvegbe. Remus és Sirius is jól boldogultak, Peter azonban nem tudta követni a gyorsan cikázó célpontokat.

Remus a kedvéért óvatosan elcsípett egyet a szárnyainál fogva, és odatartotta pár méterrel barátja elé. Peter koncentrált, majd varázsolt.

Petrificus totalus!

Átka Remus kezét találta el, mire a fiú először vigyázzba, majd hanyatt vágódott, a célpont pedig vidáman felröppent maradék társai közé.

– Ajjaj! Bocs! – motyogta Peter. James szerencsére gyorsan feloldotta a varázst, így nem kellett kivárniuk, amíg magától elmúlik.

Finite incantatem!

– Végülis sikerült – biztatta Remus mosolyogva a még mindig aggodalmas Petert. Az egyik könyvszekrény ajtajában talált nagy, hűvös vaskulcsot a feje búbjához szorította, hogy elkerülje a dudor kialakulását.

A közös gyakorlásaik máskor sem bizonyultak egész veszélytelennek.

Május harmadik vasárnapján esett az eső, mintha dézsából öntötték volna, ám némelyek még így is nehezen bírták az épületen belül. Aznapra két gyom- és gyógynövénytan és négy sötét varázslatok kivédése fejezetük volt. Mire a második SVK tételt átbeszélték, Sirius már fel-alá járkált, Peter akkorákat ásított, mint házuk címerállata, James pedig kész dobszólót kopogott le a padon.

– Jól van, eddig szép munka! Nézzünk egy kis gyakorlatot – mondta ki Remus a varázsszavakat, mire barátai felélénkültek – Peter hoztál virslit?

Peter előhúzott talárja zsebéből egy elég megviselt szafaládét.

– Ezt adták a házimanók.

– Miért van Peter zsebében szafaládé? – érdeklődött Sirius mindjárt jobb kedvvel.

– Mert úgy gondoltam, kipróbálhatnánk a mérges muskátli harapás kezelését a gyakorlatban is, annak ellenére, hogy SVK-ból csak írásbelink lesz – intett Remus a terem sarkában pirosló cserepes virág felé – És jobb, ha erre harap rá, mintha valamelyikünk ujjára.

Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)Where stories live. Discover now