Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

19) Státusz és szórakozás ~ LE

A négy diák engedelmesen odacsoportosult a katedra elé, bár a fiúk kicsit vonakodtak. Mit akarhatott a professzor pont őtőlük?

– Úgy vettem észre, önök a Mardekár és a Griffendél legtehetségesebb elsősei – kezdte Lumpsluck csevegő hangon, majd hirtelen tegezésre váltott – Üljetek csak le!

Lily és Perselus, illetve Potter és Black elfoglalták a két legközelebbi padot. Potternek persze muszáj volt a pad tetejére ülni a székek helyett! Lily aggódott, hogy ezt illetlenségnek találja a professzor, de ő töretlen derűvel járatta közöttük a tekintetét.

– Szeretnélek meghívni benneteket a Lump klub tagjai közé. Ezzel a kis válogatott társasággal szombat esténként szoktunk összeülni csevegni egy jó vacsora felett. Ez kitűnő lehetőség számotokra, hogy megismerjétek a tehetségben és várakozásokban hozzátok illő diáktársaitokat, akár más évfolyamokról is. Most még ifjúak vagytok és bohók, de csakhamar megértitek majd, milyen jók a megfelelő ismerősök.

Lily csodálkozva hallgatta a professzor ismertetőjét. Egy kicsit meg is könnyebbült, mivel tartott tőle, hogy esetleg valami bajba kerültek, és leszidást fognak kapni. Ehelyett Lumpsluck jókedvűen sorra vette őket.

– James Potter – szúrta ki elsőnek Lily feltűnően kócos háztársát – Hogy van az édesapád? Kísérletezik még új bájitalokkal?

– Természetesen – felelte Potter büszke mosollyal – Nagyszerűbbnél nagyszerűbb ötletekkel áll elő. Most például egy hullámrendező hajpakolást talált ki direkt anyum kedvéért.

Perselus megvetően horkantott. Lily diszkréten megérintette a térdét, hogy nyugalomra intse. Igazán borzasztó lett volna, ha még itt is összevitatkoznak, mint múltkor repülés órán, amikor Perselus szerint Potter és Black direkt állták el az útját, hogy ne jusson neki jó seprű. A két griffendéles fiúnak persze Lupinék foglaltak járművet. Perselust addig ingerelték, míg majdnem megütötte Pottert, csak azért nem, mert Lily közben odaért a barátnőivel, és elszidta az útból két háztársát.

– Nagyszerű! Ismerem ám régről, őt is tanítottam. Kitűnő bájitalkeverő volt már akkor is. És nem akármilyen párbajozó! Még ha ez a szabályok rossz oldalára is sodorta néha – Lumpslucknak tetszett a válasz – És te sok mindent örököltél tőle. Úgy hallom, nem akad olyan tárgy, ahol meg bírnának fogni.

– Ez így van – értett egyet Potter, Lily szerint feltűnően önelégülten.

– És Sirius Black. Az egész családod a házamba került, igazán sajnálatos, hogy te nem. A nagybátyád pedig az iskola felügyelőbizottságának is tagja.

Potter padtársa csak unottan megvonta a vállát. Lumpsluck folytatta.

– Minerva... öhm, elnézést... McGalagony és Flitwick professzoroktól jót hallok rólad. O'Lwash-t pedig rávetted, hogy elismerje, nem csak a könyveket bújva lehet valakiből ígéretes varázsló. Nem mintha a szakirodalommal gond lenne – megcsóválta kopaszodó fejét, mire a maradék néhány szürkés hajszál meglebbent – Igazán kár, hogy nem hozzám kerültél!

Lily aggódva érzékelte, hogy Perselus minden porcikájában megfeszült mellette. Minek érdekelte a barátját, hogy Lumpsluck hogyan dicséri össze ezt a két ego-bajnokot?

Következőnek éppen Perselus került sorra. Lily kíváncsi volt, a fiúnak milyen érdemei kerülnek majd kiemelésre.

– Perselus Piton, örömmel mondhatom, hogy a sajátjaim egyike – a fiú pergamensápadt arcán végre felderengett egy halvány mosoly – Igazán nagyszerű meglepetés voltál! Ezek a bájitalok önmagukért beszélnek! Mégpedig hét nyelven. És O'Lwash professzor szerint messze a tananyagban elvártakon túl jársz a sötét varázslatok kivédése terén is. Kitűnő!