Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

20.🏎

A legtöbb ember egy nyugodt életre vágyik, amire én is vágytam, de az én életem minden, csak nem nyugodt.
Ahogy szállodámba értem és ledőltem az ágyra, arra a következtetésre jutottam, hogy nem lökhetek el magamtól senkit. Mivel ma késő délután tudják csak megrendezni az elmaradt futamot. Sose hallottam még ilyen kavarodásról,de ilyennek is kell egyszer lenni. Úgy döntöttem, elkészülök és lemegyek a pályára, mintha mi se történt volna.
Egy húsz perc alatt el is készültem, hívtam egy taxit és próbáltam minél inkább elbújni a tömegben. Simán eljutottam a kapuig a kártyámmal bejelentkeztem, és itt kezdődik a baj, minden tele van újságírókkal, kamerákkal, tv-s stábbal. Persze, amilyen szerencsés vagyok öt perc kellett hogy az egyik megtaláljon és elinduljon felém, gyorsan valaki átkarolta a vállam és segített megmenekülni.
-Köszi Pierre, meghaltam volna, ha valaki most letámad.
-Szívesen drága, nyugi, elkísérlek Danny-hez, hogy legyen egy kis nyugodt utad.
-Azt hittem, letudok jönni úgy a pályára, mintha mi se történt volna. Kis naív voltam...itt is.-tettem hozzá halkan.
-Ne kínozd ezzel magad Liv! Nem tudom, hogy jobb kedvre derít-e hogy Charles is szenved,ráadásul megbüntették, mert kihagyta a futam előtti interjúkat. Meg az ilyesmi dolgokat.
-Nem, nem lett jobb kedvem. Viszont, neked nem kéne készülődni?
-Ne is idegesíts, meghalt az autó, sajnos, ezt a futamot, most kikell hagynom.
-Oh baszki, sajnálom.
-Semmi gond, legalább megmentelek téged.
-Mintha valami bajba jutott hercegnő lennék.-nevettem el magam.
-Mert az is vagy!
-Persze!-ütöttek bele a vállába.-Pierre!
-Igen?
-Mondott rólam valamit?
-Nem, nem nagyon beszéltem vele, senkivel nem nagyon állt szóba, annyit mondott, hogy egy idióta, de így a legjobb.
-Kinek?
-Neked!
-Szerinte max, de én akarom eldönteni, hogy nekem mi a legjobb.
-Igen tudom! Na de most elvállnak útjaink, csáó!
-Szia!
Nagy volt a készülődés a garázsba, az autók már a pályán voltak, így nem beszéltem a bátyámmal, csak elfoglaltam a szokásos helyem.
A verseny feléig nem sok minden történt, szokásosan a két Ferrari elől és őket követte Max, aztán jött az izgalmas rész, nagyon közel voltak egymáshoz, Max és Carlos középre szorította Charlest, de ő megtudott lógni, aztán Carlos ráfordította a kormányt és nekiment, Charles autója összetört, még Carlosnak csak az első szárnya tört le. Szerencsére nem volt nagy baleset, csak pont akkor, hogy Charles kiessen. Így Max átvette a vezetést, mögötte George és Hamilton végeztek a dobogón a futam végén. Carlos éppen hogy pontszerző lett, mert büntetést kapott.A kamerák pont felvették, ahogy Charles dührohamot kapott és Carlost szidta. Ez egy szaftos sztori lesz majd a Netflixnek. Tudom nem lenne jó ötlet meglátogatni, de tudom, hogy neki ilyenkor kell egy ember társasága. Akinek nincs köze a munkájához. Eldöntöttem, hogy nem várom meg Danielt, egyenesen a Ferrarihoz megyek, hogy megkeressem Charlest.
-Szia Andrea, Charlest hol találom?
-Liv! Azt hittem sose jössz már ide!-ölelt meg.-Elment duzzogva a szobájába.
-Nem gondoltam, hogy idejövök. Rendben! Köszönöm!
Elsétáltam, megkeresve a szobát, mondhatni, jól ismerem már a szobáját. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Erősebben kopogtam most se jött semmi.
-Charles! Én vagyok, kérlek nyisd ki!
Csak ennyi kellett, már nyílt is az ajtó, szembe találtam magammal, egy megviselt srácot.
-Miért vagy itt?
-Tudni szerettem volna jól vagy-e?
-Mint látod igen, most már nem kell szennyezned magad a környezetemmel.-csukta volna be az ajtót, de nem hagytam neki, és beléptem a szobájába.
-Miért csinálod ezt?
-Mit?
-Hogy ellöksz magadtól!
-Nem csinálom ezt!
-Charles! Fejezd ezt be kérlek.
-Liv, menj el, mert nem fogok bírni magammal, és nem akarlak megbántani.
-Nem megyek el! Ha ezredjére is megbántasz, akkor is itt fogok állni, ameddig meg nem tudom hogy jól vagy-e.
Csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Az orvosok azt mondták nincs semmi bajom.
-Tudod, hogy engem nem ez érdekel most.
-Jól vagyok Liv.
-Nem hiszek neked.
-Komolyan! Most hogy itt vagy, minden rendben van! Mivel tudod, hogy kell a társaság.
-Kérlek ezt ne!
-Mit?
-Ne mondj ilyeneket, attól, hogy te ezen-mutattam magunkra.-túltetted magad ilyen gyorsan, nekem nem megy!
-Ne haragudj, de Olivia Ricciardo, én sose fogom magam túltenni rajtad! Mindig te leszel éltem legfontosabb embere, mert rájöttem, hogy szeretlek igazán szeretlek, és sose fogok mást jobban szeretni.
Elállt a lélegzetem, ide indulásom előtt, nem erről akartam beszélni vele, hanem a pályán történtek után mit érez lelkileg, most meg én nem tudtam erre mit mondani, ő szakított velem, most meg kimondja hogy szeret. Nekem ez egyszerre túl sok, ebbe a pár napban túl sok minden történt.
-Úgy sajnálom, nekem ez nem megy!-gurult le egy könnycsepp az arcomon és kiléptem a szobából magam után becsukva az ajtót, ott álltam még egy pár percig hátha utánam jön, de nem tette, fájdalmasan hagytam egy a helységet és tudatosult bennem, hogy most lett vége örökre.

———————————————
Sziasztok, végre új rész! Remélem tetszett! Sok puszi mindenkinek!😘