Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

8. 🏎

Reggel kopogásra ébredtem. Olyan hangos volt, hogy még aki olyan mélyen alszik mint egy medve is fel kel rá.
-Megyek! Charles mit keresel itt?
-Emlékszel a barátnőm vagy, együtt kell mennünk kajálni.
-Ezt nem lehet elfelejteni.
-Tíz perced van elkészülni, és csinos legyél!
-Én mindig csinos vagyok!- becsaptam Charles mögött az ajtót, gyorsan felöltöztem és el is indultunk reggelizni.
-Charles!
-Hm?
-Honnan ismered Sarat?
-Gasly-val az egyik közös  barátunk húga.
-Oh értem.
Ennyi volt a beszélgetésünk, a ebédlő ajtajába megfogta a kezem és úgy mentünk tovább.
-Sziasztok- jött a nagy csoporttól az üdvözlés.
-Hali srácok!
- De korán kelt  a kedvenc párosunk- nevetett fel Alex és George.
-Ha rajtam múlt volna csak délbe jövök le, akkor màr ebédelni.-kezdtem el velük nevetni.
- Még szerencse, hogy te annyira szeretsz, hogy lejöttél velem.
-Aha, még szerencse.-megforgattam a szemem és leültem enni.
Daniel nem volt reggelizni, ezért felment és vittem neki kaját. Kopogtam vagy háromszor mire jött válasz.
-Gyere!
-Szia! Bocsi, ha zavarlak, csak hoztam neked kaját. Miért nem jöttél le?
-Miattatok!
-Mi? Miattunk? Ki miatt?
-Te és Charles miatt.
-Ezt most nem értem!
-Alig ismered, és ennyi idő után összejössz vele? Normális vagy? Szereted egyáltalán, vagy ő téged?
-Igen, miért ne szeretnénk egymást?
-Féltelek! Nagyon, megfog bántani! Hidd el!
-Nem fog! Ő nem olyan!
-Aha persze, ezt te se gondolod komolyan.
-Kérlek fejezd be és legyél velem, örülj, hogy boldog vagyok!
-Örülök, csak féltelek.
-Nem fogja senki összetörni a szívem!
- Én is ezt mondtam.- elhalkult, úgy érzem valamiről nem tudok.
- Mi történt?
- Lényegtelen!
- Danny nem kötelező elmondanod, de a testvéred vagyok érdekel hogy mi történik veled!
- Mikor elmentél az egész család nagyon rosszul volt lelkileg, én is elhidegültem anyáéktó. Nekem hiányoztál nagyon, sokszor kellett volna hogy ott legyen a kishúgom, de mi elbasztuk és elkergettünk. Kellett az a törődés amit tőled kaptam ezért kerestem egy lányt akitől igaz kicsit más fajta törődést kaptam- perverz mosollyal nézett felém amit nem bírtam ki nevetés nélkül-de legalább foglalkozik velem. Aztán szerelmes lettem, segített kimászni a mélyből és nagyon elvoltunk, megakartam kérni a kezét. Mikor eljött volna a nagy nap, telefonon annyit írt, hogy sajnálja de megcsalt és nagyon szeret de engedjük el ezt a kapcsolatot. Felhívtam nem vette fel, írtam neki és nem válaszolt. Ennyi volt, nem tudtam, hogy mérges vagy szomorú legyek.
-Azta, ez borzalmas. Ez a lány nem érdemelt meg téged! Ez mikor történt?
-2018 elején jöttünk össze és 2020 végén szakítottunk. Azóta mindig nálam van a gyűrű.
-Tényleg? Miért?
Daniel elsétált az egyik táskájához kivett belőle egy dobozt és ide hozta.
- Nem tudom, mit tudnék vele csinálni?- adta oda nekem a dobozt.
- Úristen ez gyönyörű! Tartsd meg, a megfelelőnek!
- Ha lesz olyan!
-Daniel biztos lesz! Te egy iszonyatosan szerethető személy vagy! Hatalmas szíved van! Sajnálom hogy ez a pár év így alakult, de most már itt vagyunk egymásnak!
-Ez így is marad!-ölelt meg.
-Na gyere menjünk le a többiekhez, mert mindjárt mehetünk a pályára.
Az ebédlőig csendben voltunk, nem is kellett semmit mondanunk.
Amint leértünk megláttam Charles-t és Sarat beszélni, vagy valami olyasmit csináltak. Elkapott egy rossz érzés, ahogy megláttam őket. Danny ezt észrevette és csak átkarolt.
- Mondtam, hogy ennek nem lesz jó vége.-suttogta a fülembe.
-Csak beszélnek!
-Persze!
-Áh kedves Ricciardo barátunk is lenézett már.- köszöntötte Lando a bátyám.
-Tudtam hogy hiányoztam nektek!
-Persze, persze.-nevetett fel mindenki.
Charles erre nézett és észrevette, hogy vissza jöttem oda jött és összekulcsolta a kezünket.
-Minden okés?- kérdezte úgy, hogy csak én halljam.
-Igen!- erőltettem egy mosolyt az arcomra.- Történt valami haladás?
-Majd ezt megbeszéljük.
-Oké!

A két szabadedzés simán lement. Másnapi szabadedzés is gyorsan eltelt majd az időmérőn, remekeltek a fiúk.
A vasárnapi futamon is nagyon jók voltak.
A Portugal és a Spanyol nagydíj eseménytelenül telt. Charles-val folytattuk a kamu kapcsolatot, ami kezd már egy kicsit az agyamra menni. Danny és Lando elfogadták ezt az egészet. Lando rá se kérdezett semmire. Szerintem ők ezt ketten megbeszélték.
Na de jön Monaco, Charles hazai versenye. Mindig valami történik vele itt, reménykedünk benne, hogy most összejön neki a győzelem, mert nagyon megy neki ez a pálya.
A srácokkal érkeztem meg a hotelbe. Charles ott állt az ajtóba Saraval ölelkeztek és nevetgéltek. Egyszerre nézett rám Daniel, Lando, George, Carlos és Max.
-Hé Liv, minden oké?- fordított szembe magával Lando.
-Persze! Csak most elfoglalom a szobám, majd találkozunk.
Daniel ölni tudott a szemével.
Köszöntem Charleséknak és elkértem a kulcsom és felmentem a szobámba.
Ennek az egésznek úgy kéne történnie, hogy engem ez nem izgat, de egyszerűen zavar. Felemészt, hogy nem mondhatom el őszintén ezt az egészet valakinek. Ezt a gondolatot kimondva kopogtam az ajtón.
- Úgy voltam vele, megnézem jól vagy-e mert eléggé kivoltál. Gondolom, jól jönne most egy barát. Ma úgy sincs semmi dolgom, elmehetnénk ma valahova!
Mikor megismertem Lando-t már akkor nagyon jól kijöttünk, azóta csak egyre jobb a kapcsolatunk.
- Köszi jól vagyok! Benne vagyok abba hogy csináljunk valamit. A fiúkat nem akarod hívni ugye?
-Nem kellenek most ő ide!
Egész napot együtt töltöttük, elterelte a figyelmem és feldobta a napom. Ha nem lenne, nem tudom mi történne velem, egyik legjobb dolog az életemben, hogy megismertem. Beesteledett és a szobámban ülve beszélgettünk.
-Lando el kell mondanom valami!

———————————————
Remélem tetszett ez a rész, bocsánat, hogy alig írok. Nincs sok időm, meg lelkileg se voltam valami stabil. Próbálok egyre többet írni.
Puszi mindenkinek!😘