Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

7.🏎

Két héttel később

Ez a két hèt arra volt jó, hogy Daniellel töltsek egy kis időt. Próbáltam kizárni Charlest és sikerült is. Összeszedtem magam az Olasz nagydíjra.
Daniel már szerdán megérkezett én csak csütörtök késő délután értem oda, ezért úgy döntöttem, nem megyek már ki a pályára. Megvártam a hotelba a többieket. Nyolc fele elindultam sétálni, mikor egy nagy tömeg jött felém, megismertem Lando hangját és odamentem hozzájuk.
-Sziasztok srácok!
-Liv szia!- ölelt meg szorosan Lando.-Hiányoztál!
-Te is nekem Lando!
-Hé Liv!
-Igen Charles?
-Beakarok mutatni valakit.-megláttam mellette egy gyönyörű szőke lányt.
-Ő itt Sara, Sara ő a barátnőm Liv.-mikor ezt kimondta köpni nyelni nem tudtam, a csaj elég lenézően rám nézett és a fiúk hangosan egy micsodát ordítottak  fel. Azt hittem mindjárt ott helyben összesek. Kezet fogtam a lánnyal és mielőtt a fiúk nekem rontanak elhúztam beszélni.
-Te normális vagy? Mi az hogy a barátnőd? Charles! Komolyan kinyírlak. Majdnem történt köztünk valami, aztán nem kerestél, most meg azt hazudod, hogy a barátnőd vagyok?
-Befejezted?
-Nem!-kicsit csendbe maradtam.- Jó igen! Magyarázatot kérek most!
-Féltékennyé akarom tenni, hogy engem válasszon, egy másik srác helyett, és mi csak barátok vagyunk és simán betudjuk adni mindenkinek, hogy együtt vagyunk. Kérlek Liv, segíts.
Fájt amit mondott, de tovább lépek és nem fogok beleszeretni, viszont ha barátok vagyunk, segítek neki.
-Rendben!
- Pár szabály van azért.
-Mik?
-Nem tudhat róla senki, hogy kamu az egész, azt csinálod amit mondok.
-Jó! Tegyél úgy mintha én lennék a világon a legfontosabb neked! Ha nem engedem nem érhetsz hozzám! Ezek meg az én feltételeim.
-Akkor hát Liv, egy pár vagyunk.
-Meddig?
-Ameddig nem kellek Saranak.
-Rendben.
-Megengeded, hogy megfogjam a kezed?
-Most igen.
Kézen fogva visszasétáltunk a többiekhez.
-Tudtam, hogy egyszer együtt lesztek, de nem hogy ilyen hamar. Gratulálok nektek!- kaptuk Carlostól ezeket a kedves szavakat.
Daniel csak gyilkoló szemekkel figyelte Charlest, lehet neki elkéne mondani meg Landonak, ő ráfog jönni, túl jól ismer.
-Szívem, hahó!-elmerültem a gondolataimba, Charles hangja rángatott ki.
-Igen?
-Nem köszönöd meg a gratulációkat?
-Ja, de, persze, köszi srácok.
-Charles akkor magyarán Liv az a lány aki miatt fogadtál vele?
-Mi? Ja a fogadás igen.
-Saját magamat csaltam egy fogadásba, ez is csak én lehetek.-nevettem fel.
-Sara ha gondolod holnap Liv körbevezet a pályán, majd én is csatlakozok.
-Rendben Charles, ahogy gondolod, most ha nem baj felmegyek, kicsit furcsa ez a nap.
-Rendben jó éjt Sara.
-Jó éjszakát! Sziasztok!
-Hali!-köszöntem mosolyogva a lánynak.-Nem szimpatikus!- mondtam ki egyszerűen mire mindenki felnevetett.
-Féltékeny vagy drága?
Most legszívesebben azt vágtam volna rá, hogy soha nem leszek féltékeny miatta, de a színészkedés miatt nem lehetett, meg itt vannak a többiek.
-Kell annak lennem?
-Nem!
-Viszont én kezdek álmos lenni, hosszú volt az út. Szóval megyek.
-Hugi!
-Igen?
-Holnap ezt az egészet szépen átbeszéljük!-mondta kicsit szigorúan Daniel
-Meg velem is!-ugyan olyan hanggal Norris is megszólalt.
-Jólvan fiúk!
-Liv, várj megyek én is aludni.- jött oda Charles és átkarolt.
-Leclerc nem szeretnék Liv gyerekeinek a nagybácsija lenni még!-Charles inkább nem mondott semmit erre.
-Daniel! Ne már!
-Jólvan Liv! Aludj jól!
Csak bólintottam és beléptem a liftbe Charles mellé. Aki egyből felnevetett.
- Mi az?
-A fiúk teljesen elhitték, ügyes vagy!
-Kösz!
-Most mi a baj?
-Semmi mi lenne?
-Olyan fura vagy!
-Nem vagyok, csak sok volt ez így mára, aludni akarok és semmi mással foglalkozni. Ugye külön szobánk van?
-Igen, most még úgy kértem.
-Most még?
-Furcsállni fogják, ha mindig külön szobába leszünk. Majd később kétágyas szobát kérek.
-Mennyi bajom lesz még veled!
-Hat te azt tudnád!
-Charles, miért pont én?
-Már elmondtam, te vagy az egyetlen akivel tudom ezt játszani, ne kérdezz!
-Jólvan már!
-Elkísérlek a szobádig!
A liftől a szobámig csendben sétáltunk, én azon gondolkoztam, hogyan keveredtem ebbe bele. Charles meg kitudja, min gondolkozott.
-Liv!
-Hm?
-Köszönöm hogy segítesz!
-Ez természetes!
Álltunk és egymást néztük, Charles egyszer csak adott egy puszit az arcomra majd hátat-fordított és elment.
Neked is szia, gondoltam magamba. Hogy lehetek ekkora idióta? Komolyan belefogok ebbe őrülni!

———————————————
Remélem tetszett, további jó olvasást, remélem nincs sok hiba benne, kicsit fáradt vagyok, alig van időm ezen a héten minden nap dogát írok és legszívesebben  felakasztanám magam.
Puszi!💋