Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

10.🏎

Ahogy belenéztem reggel a tükörbe csak egy kisírt szemű idiótát láttam. Ma a srácoknak média nap volt így nem nagyon számíthattam a társaságukra. Úgy döntöttem, hogy ma inkább csak magányosan filmet nézek és várom, hogy a többiek keressenek, mert nem akartam őket zavarni.
Senkit nem avattam még be a tegnap történtekről, mert nem akartam este ezzel foglalkozni, azt se tudom én mikor aludtam el.  Nem akartam hogy a srácok is fáradtak legyenek.
Délután négy körül csörgött a telefonom a kijelzőn megláttam Daniel hatalmas mosolyát és én is erőltettem magamra egy mosolyt.
-Szia manó!
-Szia Dan, mizu?
-Minden oké Liv?-láttam az aggódást a tekintetében.
-Persze, miért ne lenne?
-Úgy nézel ki mint aki semmit se aludt.
-Ez igaz, mert nem sokat aludtam, hosszú és nehéz éjszakám volt.
-Te se aludtál?
-Miért, ki nem aludt még?
-Reggel Charles nézett ki ugyan így ki mint te. Talán közösen csináltatok valamit?-perverz mosollyal nézett bele a kamerába.
-Nem, ez csak így jött ki.-mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam.
-Na de azért hívtalak, hogy mit szólnál hozza ha elmennénk kajálni? Kell egy kis lelkesítés a autókázás előtt.
-Benne vagyok!
-Rendben akkor majd olyan hét fele találkozunk kint a kocsinál.
-Rendben! Szia!
-Szia manó!
Letette, nem tudom, hogy sikerült átvernem.

Daniel szemszöge

Letettem a telefont, Lando és Arthur felé fordultam.
-Igen valami nincs rendben. Láttam az áll mosolyát és a színészkedését, meg látszódott, hogy megváltozik az arca, mikor kimondtam Charles nevét.
-Megölöm a bátyám egyszer.
-Én meg magamat ha ez a két idióta nem veszi észre, hogy oda meg vissza vannak a másikért-akadt ki Lando.
-Arthur beszélj a testvéreddel én is ezt teszem.
-Rendben!
-Hé! Velem mi lesz? Én kivel beszéljek?
-Te hívd fel Lexi-t
-Kit?
-Liv legjobb barátnője, itt a száma mondd neki, hogy készülődjön, mindjárt megy egy kocsi és elviszi őt a reptérre.
-Engem nem ismer, biztos, hogy én beszéljek vele?
-Igen, tudja ki vagy.
-Oh, egy rajongó!
-Igen az, de nem érted rajong!
-Ez fájt!-törölte le láthatatlan könnyeit.
Eszre se vettem hogy Arthur eltűnt köreinkből. Lando is gyorsan elszaladt, én meg elkezdtem készülődni.

Olivia szemszöge

Ez se az én napom, csak négyszer fordultam vissza valamiért.
-Hali Danny!-öleltem meg.
-Szia! Mi tartott eddig?
-Ah, ne is mondd ez nem az én napom, teljesen szétestem. Jól jön most egy kis társaság.
-Akkor jól időzítettem. A kedvenc éttermembe megyünk.
-Te vezetsz! Szóval oda megyünk, ahova viszel.
Az út csendesen telt, vagyis annyira nem, mert ha egy olyan zene indult be amit Daniel szeret teli torokból elkezdte énekelni.
-Még szerencse, hogy ebbe a családba én nekem van jó hangom.
-Igaz, te ezt kaptad. Én pedig kurva jól nézek ki.
-Még szerencse Daniel, hogy neked ez jutott. Most képzeld el, minden tökéletesen megy, a vezetés meg minden, de csúnya vagy.-nevettem fel.
-Igen borzalmas lenne.- eltelt vagy 10 perc mire leesett neki amit mondtam.-Hé ez csúnya volt.
-Semmi baj, a felfogásod se az igazi.
Az étteremben elfoglaltuk a helyünket. Az első félóra teljesem jól eltelt, majd Daniel a lényegre tért.
-Mit gondolsz Sararól és Charlesról?
-Semmit. Miért?
-Nem tudom, olyan fura voltál a telefonba.
-Nem is, csak fáradt voltam.
-Olivia Ricciardo- na igen teljes nevemen hívott, tudja, hogy valami nincs rendben.-Ugye tudod, hogy engem nem versz át, direkt nem mondtam semmit akkor, hogy hátha elmondod, de így csak te fogsz bele bolondulni.
-Daniel, ez hosszú!
-Van időnk.
-Holnap szabadedzés.
-Kipihenem magam, hidd el!
-Charles eljött hozzám tegnap.
-Minek?
-Azt kérdezte, hogy van-e valami köztem és Aurthur között. Mert ne legyen semmi, ha van ha nincs.
-Csak ennyit?
-Nagyjából.
-Folytasd!
-Elkezdtem vele veszekedni, hogy mi jogon mondja meg, hogy kivel legyek. Aztán megcsókolt.
-Várj mi?
-Aztán pedig, elmondta, hogy szereti Sarat, és hogy...
-Liv! Mit csinált?
-Mondta, hogy majd rájövök mit miért csinál.
-Olivia! Direkt nem válaszolsz a kérdésemre?
-Talán, mi volt a kérdés?
- Ne csinálj belőlem hülyét. Azt az idiótát megölöm.
-Daniel, fejezd be! Nem érdekel.
-Látom, legalább magadnak ne hazudj már!
- Nem hazudok!
-Mind a ketten idióták vagytok!-állt fel fizetni.
A kocsiba most tényleg csend volt, a zene se szólt. Daniel ideges volt, én meg rosszul éreztem magam, hogy felidegesítettem.
Elkellett volna terelnie a figyelmem, de nem ez történt. Talán majd holnap, a szabadedzések segítenek.

———————————————Sziasztok, itt is volt az új rész. Remélem tetszett. További szép napot nektek!
Puszi!😘