Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

13.🏎

Szerintem ez a zene amit itt ⬆️ megtalálsz kicsit megy a sztorihoz. Ha gondoljátok hallgassátok meg.
———————————————

Egy hete "élvezni akarom a pillanatosat" játszunk. Nagyon rossz vége lesz ennek, nem akarom megadni magam a vágynak, de nem birok ellen állni. Ha ketten vagyunk olyanok vagyunk mint akik együtt vannak, de komolyan, ha valaki látna minket nem mondaná azt, hogy csak barátok vagyunk, nagyon a srácok se akarják elhinni.
-Na és mi van köztetek?-mosolygott ránk Daniel a kamerán keresztül.
-Mi lenne?-kérdeztem vissza Charles érdeklődve.
-Együtt vagytok?
-Nem! Barátok vagyunk!-vágtam rá Charles előtt.
-Aha értem...persze,persze. Na de megyek mert most egy interjúra kell mennem.
-Jólvan! Puszi! Ügyesen! Szia!
-Sziasztok!

-Mi volt ez?-fordult felém Charles hirtelen.
-Mi?
-Ez, hogy nem vagyunk együtt.
-Mert nem is vagyunk!?-néztem rá értetlenül.
-Ezt most kurvára nem értem.
-Charles, miért lennénk együtt?
-Mert úgy viselkedünk?
-Tudom, de én mondtam, hogy beszéljünk erről, de te csak a pillanatot akarok élvezni.
-Mert nem akarok veled veszekedni.
-Egyszer megkell beszélnünk mindent.
-Jó beszéljünk. Miért nem akarsz velem együtt lenni?
-Charles ez bonyolult.
-Mi ebbe a bonyolult? Nem akarsz kapcsolatot?
-Nem erről van szó!
-Akkor nem bízol bennem?
Erre a kérdésére nem válaszoltam.
-Liv, hallod amit mondok?
-Igen, hallom!
-Szóval akkor nem bízol bennem, értem. Miért? Komolyan azt hinnéd, ezek után bántani tudnálak?
-Charles, nem tudom! Jó? Nem tudom mit gondoljak!
-Istenem Liv. Esküszöm, ez fáj a legjobban eddig bárkitől, nem is bárkitől. Azoktól aki fontos nekem. Olyanból nincs sok. De te az egyik legfontosabb vagy közülük, mivel teljesen más vagy mint a többi lány! Elhiszem, hogy az előző miatt, nem bízol bennem, de elmondtam, hogy miért volt. Tudod mit? Hagyjuk nem érdekel! Menj nyugodtan haza! Elvagyok egyedül.-állt fel a székről és elindult a szobája felé.
-Charles! Kérlek beszéljük meg!-nem állt ment csak ment tovább inkább én is hátat fordítottam és mikor becsapta az ajtót egy könnycsepp gurult végig az arcomon, de Charles se úszta meg könny nélkül, hiába nem akarta kimutatni, láttam.
Olyan idióta vagyok. Nem fogom itt hagyni, egy veszekedés miatt, majd lenyugszik és megbeszéljük. Este Lando-t felhívtam telefonon kellet, hogy elmondja a véleményét, őt tekintem annak a személynek, akinek bármit elmondhatok. Ő tudott először arról, hogy csak kamuból vagyunk együtt azzal a sráccal akit, most megbántottam.
-Nem tudom, mi tévő legyek?
-Majd megnyugszik! Viszont megértem a kirohanását! Mert elmondta, hogy miért csinálta, viszont abba igazad van, hogy megkell beszélnetek.
-Tudom! Igazad van! Leteszem, mert hallom, hogy nyitódik az ajtó. Szia! Jó éjszakát!
-Szia! Aludj jól! Minden rendben lesz majd!

-Még mindig itt vagy?-próbáltam lenyelni, a bunkó szavait.
-Nem fogok elmenni!
-Kivel beszéltél?-nyugodott bele, hogy nem megyek el.
-Lando kérdezte mi a helyzet itt.
-Értem!
-Bevetted a gyógyszereket?
-Ja!-kezd betelni a pohár nálam.
-Befejeznéd?
-Mit?
-Ezt amit csinálsz!
-Hagyjuk.
-Jó! Jó éjt!
Charles csak felment a szobájába. Én is így tettem.
Fél egy van és forgolódok, nem tudok aludni. Átmenjek hozzá vagy ne? Jó átmegyek!
Kopogtatok az ajtón, nem jön válasz, megpróbáltam volna megint mire kinyitotta az ajtót.
-Mit akarsz?
-Nem tudok aludni!
-Így jártál. Én tudok!
-Aha, látom rajtad.
-Szóval mit akarsz?
-Megnézhetnénk egy filmet, van csokim.
-A kedvencem, nyalizás?
-Nem, béke miatt jöttem.-mosolyogtam rá.
-Béke?
-Ühüm!-néztem rá
-Na gyere ide-mosolygott rám és átölelt.-Sose tudnék rád sokáig haragudni!
-Sajnálom, hogy idióta voltam!
-Semmi baj, megértem! Akkor film?
-Aha!
-Mit szeretnél?
-Nem tudom, Halálos iramban?
-Legyen!
-Köszi!
Átkarolt és úgy néztük végig a filmet, még be nem aludtam rajta.

*Másnap*

Arra keltem, hogy valaki kopog, mikor kinyitottam a szemem megláttam Charles ahogy kinyitja az ajtót. Pascale volt az, megfordultam, hogy ne vegyék észre, hogy ébren vagyok.
-Jaj fiam, nem tudtam, hogy ti...-nem bírta befejezni, mert Charles közbe szólt.
-Oh mi nem vagyunk együtt...még-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Menjünk le hagyjuk aludni.
Mikor hallottam hogy leértek átmentem felöltözni, és lementem hozzájuk, de már csak Charlest találtam a házba.
-Anyukád haza is ment?
-Igen, csak erre járt és beugrott köszönni.
-Kár, hogy már nincs itt.
-Gondolom felvoltál mikor anya bejött.
-Igen! Szóval...-hajoltam oda hozzá-Ennyire biztos vagy, hogy lesz köztünk valami?
-Reménykedek benne!-mosolygott rám. Komolyan mondom megőrjít a mosolyával.
-Ma ki szeretnék mozdulni.
-Gipsz van a lábadon! Hova mennél? Csoda, hogy a lépcsőn felbírsz menni.
-De nem szeretem ezt a bezártságot. Akarsz vezetni?
-Mit?
-A kocsim?!
-Mi? Nem!
-Akkor nem megyünk kocsikázni?
-Nem! Itthon maradunk!
-Itthon?
-Igen!
-Nem úgy értem, azt mondtad hogy itthon, de te nem itt laksz.
-Tudod, hogy értettem! Akkor úgy mondom, hogy a házadba maradunk.
-Ne! Jobban tetszett, mikor az itthon szót használtad. Megtudnám szokni.
-Egyből gondoltam. Találok ki valamit a mai napra.
-Oké! Valami izgit!
-Mindenképpen!

———————————————
Még van időm írni, a szünetbe szóval itt egy újabb rész. Lehet lesz benne 1-2 hiba mert kicsit fáradt vagyok, de remélem tetszik.
Puszi!😘