Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

3.🏎

Olivia

Bekell hogy valljam szimpatikusak a fiúk. Beszélnek kéne Daniellel, hogy vele is tartsam a jó kapcsolatot, meg bocsánatot akarok kérni a bunkó viselkedésemért, rég láttuk egymást és nekem is hiányzott már.
Lesétáltam a recepcióra megkérdezni hanyas szobába találom Daniel, de nem jártam sikerrel, azt hitték egy rajongó vagyok, csodás, nem ismernek fel az emberek. Benyomtam a lift gombját szerencsére hamar itt volt és egy ismerős alakot pillantottam meg.
-Szia, Lando ugye?-kicsit félénken kérdeztem meg, mert nem akartam hülyeséget mondani.
-Igen, Liv!-magabiztosabban mondta ki a nevem amin felnevettem.-Mi az?-kérdezett vissza kicsit megijedve.
-Csak azon nevettem fel hogy milyen magabiztossággal mondtad a nevem, még én mikor mondtam a tiéd is gondolkoztam, hogy biztos jó nevet mondok-e, de mentségemre szóljon neked csak az én nevemet kellett megjegyezni.-ezen már ő is felnevetett.
-Igazad van! Na és mi járatba erre ilyen későn?
-Későn? Hét óra van! Amúgy Daniel szobaszámát akartam megtudni, de azt hiszik, hogy egy rajongó vagyok. Ami kicsit sértő, hogy nem ismernek fel itt.
-Igen nekünk ez késő, de amúgy a 303-as a szoba száma. Pedig jól énekelsz-kacsintott egyet és lelépett.
-Köszi, neked is szia-integettem utánna.
Elindultam a szoba felkeresésére és szerencsére hamar meglett mivel én a 310-es szobába vagyok.
Bekopogtam az ajtón,de nem jött válasz ezért újra próbáltam, most se jött. Mire harmadjára is kopogni akartam kinyitódott az ajtó.
-Itt vagyok, minek zaklatsz...-nem fejezte be a mondatot, mert meglátott.-Bocsi Liv, azt hittem megint valamelyik idióta az, mert nem értik meg, hogy most nincs kedvem hozzájuk.
-Semmi baj, megérdemeltem. Bemehetek?
-Jah, persze gyere, kicsit rumli van.
-Daniel, nyugi, nem kell úgy kapkodni, mintha most találkoznánk először, a húgod vagyok.
-Bocsi, tényleg. Nem vagyok a legjobb állapotba.
-Nekem kell bocsánatot kérnem a mai viselkedésemért, Nagyon hiányoztál már, minden nap egyre jobban összetört a szívem, hogy nem vagy velem. Nagyon sokszor kellett volna a bátyusom, de túl makacs voltam ahhoz, hogy írjak vagy hívjalak. Sajnálom! Remélem megbocsátasz!
-Tücsök, én nem haragszok rád, igazad van, mi voltunk a hülyék. Támogatnunk kellett volna téged, de te ez nélkül is megcsináltad. Büszke vagyok rád.-annyira hiányzott már egy könny csordult le az arcomon. Nem mondtam semmit csak megöleltem.
-Liv, nagyon hiányoztál, és ez egy második esély, mindenbe támogatni foglak és itt leszek neked bármi van oké?
-Okéh!-kezdtem el jobban sírni-szeretlek és nem akarlak többé elveszíteni.
-Hé-hé-keze közé fogta az arcom- Én is szeretlek, nem fogsz, ne sírj.
Letöröltem könnyeim és megláttam azt a nagy mosolyt az arcán ami engem is mosolygásra kénysztetett.
-Daniel!
-Hm? Mondjad!
-Miért vagy rosszul?
-Liv, ez nem fontos. Nézd tovább a filmet.
-Nem! Daniel ez igen is fontos-keltem fel és kikapcsoltam a tv-t.
-Olivia! Ne már, most jön a kedven részem mikor Timon és Pumbaa táncolnak.
-Nem érdekel majd vissza nézed. Szóval mi történt?
-Ah jó, ha elmondom visszakapcsolod?-kérdezte boci-szemekkel.
-Igen!
-Oké!-mosolyodott el.
-Jézusom, mint egy rossz ovis.-szemet fogatva mondtam,de ezt Daniel csak elengedte a füle mellett.
-Az egész akkor kezdődött mikor elmentem a Red Bulltól mindenki csak azzal jön, hogy nem jól választok csapatot, és ebbe belefáradtam már. Még nem volt egy futam se de a teszteken éreztem, hogy nem az én vezetési stílusomhoz megy a kocsi, és ezzel is küzdeni fogok. Túl sok szart kapok. Nem vagyok elég!
-Daniel, te így vagy tökéletes, elég vagy csak tarts ki! Hidd el majd minden olyan lesz mint régen. Most már én is itt vagyok. Kérlek ne add fel! Mutasd meg azoknak akik nem hisznek benned, hogy fejlődsz és több vagy ennél. Nálad jobb embert nem ismerek. Mindenki kedvét feldobod. Sose értettem hogy lehet téged utálni. A hírnév ezzel jár. Te mondtad ezt régen nekem.
-Pont ez az hugi, ezért nem akartam, hogy belekezdj. Nem akarlak így látni. Egy idege-roncsként.
-Nem fogsz. Daniel minden rendben lesz, ígérem.
-Remélem.
-Na de megyek,mert holnap szabadedzés és jól kell tejesítened. Jó éjszakát Danny.
-Jó éjt Tücsök.
-Ne màr, nem vagyok már 10 éves.
-Szia!-bemutattam neki és becsuktam az ajtót és visszamentem a szobámba. Írtam még Danielnek hogy pihenjen ő is és ne a oroszlánkirályt nézze.

Liv:Remélem alszol és
     nem a mesét nézed!

Danny: Majd holnap,hosszú        
           volt ez a nap.

Nem válaszoltam neki csak letettem a telefonom és elaludtam.

———————————————
Kedveseim, ha sok betűt elírtam az azért van mert most lett megcsinálva a körmöm és még szoknom kell mert egy hónapig nem volt.
Remélem tetszett a rész, puszilok mindenkit.❤️