Miért pont én? /Charles Leclerc ff./

9.🏎

-Lando, el kell mondanom valamit!
- Mi történt Liv?
- Én és Charles nem vagyunk együtt...
A fiú csak nézett és nem mondott semmi, ami eléggé zavart. Egy kis csend után megszólalt.
-Gondoltam, csak értettem, hogy csináljátok és miért.
-Tessék?
-Miért csináltátok?
-Sara miatt! Féltékennyé akarja tenni, de már bele bolondulok, nem bírtam már magamba tartani elkellett mondanom, valakinek. Néha úgy pofán tudnám vágni.
-Te beleszerettél!
-Mi? Nem! Dehogy is! Csak nem hozzá való Sara.
-Honnan tudod?
-Látom Lando.
A beszélgetésünket a telefon csörgés zavarta meg.
-Na emlegetett szamár.
Charles hívott.
-Szia Charles mondd!
-Szia figyelj, befejezhetjük a színjátékot!
-Tessék? Miért?
-Sara és én khm elég közel kerültünk egymáshoz.
Mikor ezt meghallottam éreztem hogy kezdem elveszíteni az uralmat a könnyeim felett. Lando szótlanul ült és engem nézett.
-Oh értem, akkor gratulálok, viszont nekem most mennem kell. Szia!- rányomtam a telefont.
Nem kellett semmit se mondanom Lando csak átölelt.
-Liv figyelj!- két keze közé fogta az arcom.- Számíthattál erre, ezt te is tudod. Elhiszem, hogy fáj. Találsz jobbat majd nála!
-Lando nem fáj tényleg!-mosolyodtam rá.-Felejtsük el!
-Ezt nem zárhatod le így!
-De igen!
Letudtam ezzel és kimentem a szobámból.
Szerencsére nem találkoztam senki ismerőssel mikor kimentem a hotelból. A telefonomat lenémítottam és elmentem egyez sétálni a kikötőbe. Azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e Daniel-t, hogy aludhatok-e nála ma este, de úgy voltam vele, hogy inkább nem zaklatom.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy belementem valakibe.
-Jaj, sajnálom!
-Semmi baj, én se figyeltem.
Olyan ismerős volt valahonnan, de nem jöttem rá hogy honnan.
-Bocsi, de olyan ismerős vagy.
-Arthur Leclerc vagyok! Autóversenyző, gondolom innen.
-Oh, Charles a bátyád?
-Igen, gondoltam őt ismered.
-Hát igen, Olivia Ricciardo vagyok! Ha már te elmondtad a neved én is.-nevettem fel.
-Örülök Olivia, hogy megismertelek!
-Szint úgy!
-Szóval, nincs kedved tovább sétálni velem?
-De! Menjünk!
-Daniel a bátyád ugye?
-Igen, ennyire látszik?-nevettem fel.
-Nem nyugi!-csatlakozott ő is.
-Akkor jó!
-Ismerős voltál te is, meg a neved is az volt. Charles párszor elmondta a neved, nagyon kedvel téged. Mindig hallgattuk, hogy Liv így,Liv úgy.
-Tényleg? Mert jelenleg ez nem látszik.-nevettem fel kínosan.
-Ja a Sara lány miatt? Nem fog sokáig tartani, Sara kifogja használni. Mondtam neki, de nem hallgatott rám. Te viszont aranyos lány vagy!
-Köszönöm!
Beszélgettünk még egy kicsit aztán vissza mentem a hotelbe, megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, mert nekem nem lesz semmi dolgom, meg neki se.
Másnap elkerültem mindenkit és Arthur eljött értem kocsival és elvitt hozzá, mivel megbeszéltük, hogy ma live-ol és játszik, én is benne leszek. Mikor megtudta, hogy sose játszottam még a Forma 1-es játékkal teljesen kiakadt és mondta, hogy kötelező lesz kipróbálnom.
-Hogy vagy kiscsaj?
-Jól, vagyis jobban! Te?
-Én is! Na mehetünk?
-Aha, és akkor mi a napi progi?
-Először live aztán ha gondolod össze futhatunk a srácokkal, mert nem tudom most mit csináltak, Lando, George és Alex majd velünk live-ol, de a többiekről nem tudok semmit. Csak mondták, hogy később mennek Danielhez és menjek el.
-Nem tudom még.
-Charles nem lesz ott.
-Mehetünk.
-Oké, írok nekik akkor.
Megérkeztünk Arthur házához.
Egész játékot végig nevettük, elterelték a figyelmem és nagyon jó voltam ebbe is. A kommentek 80%-a vagy arról szólt hogy én és Arthur együtt vagyunk-e vagy arról, hogy Charles miatt vagyok itt. Elmondtam, hogy jelenleg nincsen barátom, így jöttek azok is akik azt írták hogy egyik Leclerc után jön a másik, a fiúk megvédtek ezektől én meg próbáltam mással foglalkozni. Nem akarok egy elesett lánynak tűnni. Nem is vagyok az, mindenki van hogy egy kicsit padlóra kerül, de ez van ezzel együtt kell élni.
Gondolataimból egy ismerős hang ébresztett fel.
-Hé Liv, te mit keresel itt?
-Mi? Oh szia Charles!
-Szóval! Hogy-hogy itt vagy?
-Csak kellett neki a társaság és mivel én vagyok a legjobb elhívtam, megtanítottam vezetni.-válaszolt helyettem Arthur.
-Ahaaa, értem! Na mindegy akkor mi megyünk is.
Szóval itt van a kedves barátnője is.
-Csak beakartam neked mutatni Sarat.
-Mutasd! Egy 10 percnél nem akarom tovább látni.
-Tesó mi bajod?
-Semmi Charles, nem megyek ebbe bele megint.
Én csak csendben hallgattam végig a beszélgetéseket meg a gyors bemutatkozást. Sara mintha direkt csak előttem puszilgatta volna a barátját, esküszöm közbe rám is nézett. Nagyon idegesítő.
Miután elmentek inkább én is vissza mentem a hotelbe, nem volt semmihez kedvem.
Úgy döntöttem veszek egy jó meleg fürdőt és rendeltem kaját magamnak. Kicsit magamra fókuszálok most.
Este kilenc lehetett mikor valaki nagyon erősen kopogni kezdett az ajtón. Valaki most vagy meg akar ölni, vagy nem tudom.
Kinyitottam de egyből vissza is csuktam az ajtót.
-Liv ne csináld már!-hallottam meg a hangját.
-Mind a ketten jobban járunk, ha nem nyitom ki az ajtót.
-Miért? Barátok vagyunk, nem?
-De, azt hiszem.
-Akkor, mi bajod?
-Semmi!
-Nyisd ki az ajtót, mert így mindenki más hallja amit mondok.
-Vagy menj el!
-Liv!
Kinyitottam az ajtót és ott állt velem szemben az első ember aki összetörte a szívem.
-Miért vagy itt?
-Beszélnünk kell!
-Nem hiszem.
-Mi van közted és az öcsém között?
-Nem sok közöd van hozzá, de amúgy semmi.
-Maradjon is így!
-Miért is?
-Csak!
-Ez nem megfelelő válasz.
-Mert én azt mondom.
-Charles mi jogon jössz el ide és mondod el hogy kivel lehet kapcsolatom és kivel nem? Semmi közöd hozzá! Addig kellettem neked még Sarat megszerzed, erre idejössz és ilyeneket mondasz. Most megkérdezzelek, hogy kivel jöhetek össze?-akadtam ki teljesen.
-Befejezted?
-Nem Charles nem fejez...-ezt viszont tényleg nem fejeztem be mert Charles odalépett hozzám és megcsókolt, én idióta meg hagytam magam. Mikor elváltak ajkaink csak ránéztem és megpofoztam.
-Oké, ezt most miért kaptam?
-Mert egy barom vagy! Barátnőd van és közbe az én érzéseimmel játszol! Utállak!
-Nem, nem utálsz!
-De akarlak. Nagyon is!
Nem válaszolt, csend volt amit én törtem meg.
-Szereted Sarat?
-Ez bonyolult.
-Ezen semmi nem bonyolult! Szereted vagy sem?
-Liv ez nem számít.
-Charles a kurva életbe! Igen vagy nem?- emeltem fel a hangom.
-Igen!
-Értem!-éreztem hogy folyni kezdett le a könnycsepp az arcomon. Charles meg közeledett felem.-Ne közelíts! Menj ki most!-kezdtem el sírni.
-Liv, én...
-Nem érdekel, csak menj el!
-Egy napon megérted, mit miért teszek!
-Nem akarok semmit megérteni, veled kapcsolatban.
Charles kiment a szobából én meg a földre estem és sírtam. Ennyi idő alatt, hogy szerethettem bele egy ilyen emberbe? Nem vagyok százas. Csak kínzom magam vele, de élvezem ha vele vagyok, még akkor is ha fáj. Vissza akarok menni az időbe mikor még a kamu barátnője voltam. Nem tudtam, hogy ennyire fáj ez az egész.

——————————————-
Remélem mindenki jól van és remélem tetszett ez a rész is! Legyen csodás napotok!
Puszi!😘