|Legyél A Menedékem |

Harmincnyolcadik

Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a legnagyobb problémám az lesz, hogy elkések a munkából. És lássatok csodát: elkéstem a munkából!

- Taylor! Ébresztő! - hirtelen megráztam a vállát, ő pedig kinyitotta a szemét, és óvatosan fordult egyet. Adam mellette szuszogott, ezért karikagyűrűs kezével megsimogatta a baba pocakját. - Elkéstünk! Elkéstünk! - gyorsan kötöttem fel a hajam és a fürdőszoba felé futottam. Fél szemmel láttam, hogy Taylor Litwin bicegve feláll és utánam fut. Igen. A lába azóta sem gyógyult meg teljesen, de mindent tud, amit csinálnia kell: tud füvet nyírni, szemetet kivinni és tud szexelni is. Mi kell még?

- Francba, hogy megint nem szólt az a hülye ébresztő! - már a fogamat mostam, amikor a tükörrel szemben megállt és kezébe vette a fogkeféjét. - Ja, előbb tennem kell rá fogkrémet - nevetve figyeltem, hogy bepótolja a hiányát, majd mellettem állva lassan egymásra nézünk.

- Te minek is sietsz?! Főnök vagy! Neked nem gond, ha elkésel! - megengedtem a vizet, kiköptem a fogkrémet, majd elővettem a sminkes táskámat. - Jaj, még arcot sem mostam.

- Ez történik, ha a gyerekekkel alszunk! Nem elég, hogy nincs szex, de még későn is kelünk - morfondírozva megmosta az arcát, majd kezembe vettem az alapozót és meglöktem a vállát.

- Inkább beszéljünk arról, hogy kivitted-e a szemetet! - motyogtam, mire a szemöldökét ráncolva a konyha felé pillantott. Abban a pillanatban hallottuk a kukás autót, aki leindekszelt, a dolgozók pedig kiabálva kezdték el szedni a zsákokat. - Nem vitted ki, igaz? - suttogtam magam elé.

- A picsába - kifutott a fürdőszobából, miközben gyorsan utána kiabáltam.

- Pólóban és alsónadrágban nem mehetsz ki! Megtiltom, mert tudom, hogy a szomszéd nő odáig van érted!

- Szarok a szomszéd fejére!

És ekkor Taylor Litwin, pólóban és alsónadrágban futott ki, szemetes zsákkal a kezében. Vagy mégsem vagyunk egy hétköznapi család?

- Jól van gyerekek! Addison, irány az iskola! - negyven perces késéssel a konyhában álltam, miközben a mosatlan edényeket a mosogatóba tettem. Annyira felhalmozódott a tegnap esti vacsora után, hogy inkább a csepegtetőbe helyeztem a koszos poharakat. Taylor fehér ingben és elegáns nadrágban sétált le a lépcsőn. Amikor tudomásul vette a kialakult káoszt, a fiunkat tartva, megállt.

- Hol van Matilde?! - mutatott Adam felé. - Tudom, hogy csak nyitni mész oda, és utána egyből jössz haza, de én egy órára sem hagynám a fiamat Matildera!

- Tessék mondani, Mr. Litwin! - Addison annyira megijedt, hogy sikítva eltakarta a szemét, Adam pedig sírni kezdett. A házvezetőnő, hosszú hálóingben, nyuszis mamuszban, zöld arcpakolásban és a hajában található csattokban sétált le a lépcsőn. - Nincs megelégedve a munkámmal? Nem tetszik az, amit csinálok? - helyezte csípőre a kezét.

- Nem erről van szó, Matilde! Tudja, hogy mindent megteszünk a gyermekeink biztonsága érdekében - vettem a kulcsokat a kezembe. - Jól van! Elviszem Addisont az iskolába, kinyitom az üzletet és utána repülök haza! - Taylor elé léptem, puszikat nyomtam az újszülött baba fejére és beszívtam az illatát. - Öhm...Azt hiszem, hogy bekakilt!

- Matilde! Ez a te pályád - adta át neki Taylor a fiunkat.

- Bezzeg most már az én dolgom, igaz Litwin nyomozó?! - fakadt ki Matilde. - Azt hiszem, idelye pályát váltanom!

- Ó, nagyon jó helyen vagy, Matilde - tártam szét a kezem, miközben mindenki szétnézett a konyhában, amiben akkora rendetlenség volt, hogy még én is szégyellni kezdtem magam.