FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Juhé! Megyünk a McDonald's-ba! - Addison oldalra helyezte a két kezét, majd vigyorogva az ajtó felé futott és megkereste a rózsaszín szandálját. Közben én a szobámból léptem ki, a lábam a földbe gyökerezett, hiszen több dolog is történt. Amikor kiléptem, Taylor lecövekelt és pislogás nélkül végignézett rajtam. A pupillája kitágult, arcára enyhe pír ült ki. Én csak szégyenlős mosolyra húztam az ajkam. Talán tetszik neki az, amit lát? Annyira megszeppentem, hogy kezemet hosszú másodpercek után is a kilincsen tartottam. Alig láthatóan végignéztem magamon: bokáig érő, lenge fehér szoknyát, és sötétpiros, spagetti pántos trikót viseltem. A hajamat enyhén behullámosítottam és egy napszemüveggel hátra fogtam. Taylor, a szemem és a bokám között kapkodta tekintetét. Fel és le. Fel és le. - Apa! - Addison megragadta a kezét, ezért Taylor azonnal kizökkent.
- Öhm, megyünk angyalom - a szemöldökét ráncolta, majd Addison kifutott a bejárati ajtón, ezért csak ketten maradtunk a nappaliban. Megint az történt, hogy nem tudtuk levenni egymásról a tekintetünket. Volt köztünk egy jól érezhető feszültség. Próbáltam kerülni a tekintetét, de Taylor eszméletlenül jóképű volt: fekete pólója feszült a kidolgozott testén. Szintén fekete farmert és lapos talpú, fehér cipőt viselt. Ritkán látni őt hétköznapi viseletben, ezért csak jobban összezavart. - Nagyon csinos - helyezte ujjai közé a kocsikulcsot. Váratlan dicsérete miatt bólintva megköszöntem, majd elkerekedett szemekkel kereket oldottam.
Na jó!
Próbáltam eltekinteni attól, hogy első közös programra vagyok hivatalos és nem arra figyelni, hogy Taylor jól láthatóan feszült. Illetve reggel óta megváltozott a viselkedése. Tegnap éjszaka történt egy - két dolog. Olyan dolog, ami csak ránk tartozik. Sok alkoholt ittam, viszont emlékeztem pár dologra. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Homályosan emlékszem, hogy Taylor a falnak nyomja a testem, leguggol elém és nedves csókot nyom a hasamra. A csókjára és az illatára is emlékeztem. Sokan azt mondják, hogy a részeg emberek nem emlékeznek arra, hogy mit csináltak, illetve mondtak. Viszont én emlékeztem. De talán jobb lenne, ha ez fordítva lenne? Jobb lenne, ha nem emlékeznék semmire? Akkor talán nem aggódnék azon, hogy Taylor mit tud, vagy mire gondol, amikor felém pillant.
Az autó út viszonylag csendben telt. Szerencse, hogy Addison nem érzékelte a köztünk található feszültséget. Ő egész úton beszélt és az apukáját hallgatta, aki néha hozzá szólt a témához. Olyankor ő a visszapillantóba nézett és találkozott a tekintetünk. A pici tükörbe nézve egy kicsit elpirultam, de álltam Taylor tekintetét. Amikor észrevette, hogy nem az útra figyel, gyorsan elkapta a fejét. Sokan voltak a belvárosban, ezért Taylor is óvatosan közlekedett. Bár sokszor fájdalomra panaszkodott, de egészében úgy tűnt, hogy gyorsan gyógyul. Minden bizonnyal hozzászokott már a sérülésekhez és megtanulta kezelni őket.
Amikor Taylor keresett egy szabad helyet a parkolóban, Addison gyorsan kicsatolta az övét és megfogta a kezem. - Hova sietsz, kicsikém? - mosolyogtam.
