FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Három évvel ezelőtt
Meztelen testem köré húztam a férfi parfümtől illatos, puha takarót, majd borzongás futott végig a gerincemen és őszinte mosolyra húztam az ajkam. Védelmező, meleg férfi kéz simult a meztelen, karcsú csípőmre. Enyhe karcolást éreztem a bőrömön, ezért kíváncsian ráncba húztam a szemöldököm. Félhomályban hátra pillantottam. Ő megemelte a takarót, majd testem köré fonta a testét, és felemelte a kezét. - Mit is hoztam neked... - mély hanggal túrta hátra a hajam és puszit nyomott a fülem hegyére. - Nézd csak meg és megtudod - suttogta, majd megfogtam a kezét és elmosolyodtam, amikor tenyerében egy értékes karlánc csillant meg. A karlánc megállás nélkül csillogott, az apró szemek elegánsak, mégis díszesek voltak.
- Ez igazán gyönyörű! Egyedi darabnak tűnik. Talán te készítetted? - Dominick felé pillantottam és feltettem a csuklóm, jelezve, hogy tegye rá. - De mi rajta ez a szám? - simítottam meg, az ezüst lapba vésett, apró számot. Dominick mosolyra húzta ajkát és felvonta szemöldökét.
- A szám, ami egyszer szerencsét hoz nekem - elengedte a kezem, majd a saját testére húzott és ujjai köré csavarta a hajam. Mérges tekintetem láttán, hangosan elnevette magát, majd a vállát rántotta.- A mi szerencse számunk!
- Miért pont tizenkettő? Miért nem lehetne mondjuk...három?
- Ha nem tetszik, akkor vissza kérem!
- Nem, nem! - tiltakoztam, majd megsimítottam. - Ígérem, hogy soha nem fogom levenni, Dominick - érintettem orromat az orrának. Ő csak a plafon felé pillantottam.
- Mondjuk nem olyan jó, mint egy gyűrű!
- Egy éve járunk. Még ne akard megkérni a kezem - enyhén szőrborított mellkasára simítottam a kezem, majd a félhomályban szét néztem. A szobája tele volt az én holmijaimmal: fésűvel, pólókkal, telefontöltővel és parfümmel is. - Mondjuk ez majdnem olyan, mintha házasok lennénk - a hátamra fordultam és fejem alá csúsztattam a kezem.
- Pontosan. A szobám tele van a cuccaiddal! Tudtad, hogy ezzel megsérted a saját szabályaim? - piszkálta a homlokán található, jól látható vágást. - Nálam mindennek megvan a helye!
- Mint például? - támasztottam meg a kezem, majd megfogtam a takarót és egyenesen a csípőjéig húztam. Körmeimmel szórakoztam és végig simítottam a lapos, enyhén kockás hasát.
- Mint például...telefontöltő! Amióta a tied a konnektorba került, azóta az enyém a padlón hever. Ugyan így jártam a törölközővel. A fürdőben ott tartod, ahol én szoktam az enyémet, ezért egy másik helyet kellett találnom neki. És aztán ott vannak a zoknik, amik a legjobban idege... - hirtelen hozzá hajoltam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Dominick az arcomra simította a tenyerét, hüvelyk ujjával megérintette a bőrömet és romantikusan viszonozta.
