FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A házasságom alatt megtanultam színlelni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A színjáték során sokszor arra vágytam, hogy bárcsak minden máshogy alakult volna. Az életem sokkal boldogabb lenne, ha inkább a normál kategóriába tartozna. De mi számít normálnak? Mondjuk egy aranyos kertes ház, egy kiskutyával, gondoskodó férjjel és egy babával. Titokban mindig ilyen életre vágytam, hiszen a szívem mélyén tudtam, hogy az én életem mérföldekre távol áll egy olyan hétköznapi élettől, amiről mindig is álmodtam. A boldog feleségek gyönyörű fehérneműbe öltözve várják haza a férjüket, én pedig esténként, a tükör előtt ülve vastag alapozóval próbáltam eltakarni az ütés okozta sebeket. A normális feleségek finom vacsorákat készítenek, én pedig próbálok tökéletesek kinézni, hiszen tudom, hogy minden apró hiba miatt baj történhet.
Bármennyire is utáltam a férjem, rájöttem arra, hogy a legokosabb döntés az, ha nem húzom ki nála a gyufát. Dominick egy olyan férfi, aki szeret irányítani és elvárja azt, hogy a kedvére tegyek. Ő olyan szabályok szerint él, amit nekem kötelességem betartani, hiszen megszegésükkel nagy bajt hozhatok a fejemre. A házasságunk természetesen nem volt mindig ilyen. Régen volt egy romantikus, érzéki oldala, amibe én beleszerettem. Viszont a hónapok elteltével sok minden változott és Dominick eddig nem mutatott oldalát ismertem meg. Késő esténként jár haza, általában agresszív és nem tudja kezelni az indulatait. Olyankor általában én húzom a rövidebbet, hiszen számára könnyebb az, ha van valaki, akin ezt a dühöt le tudja vezetni.
Utáltam az életem és semmit nem tudtam tenni azért, hogy jobb legyen. Számtalanszor próbáltam beszélni vele, de ő mindig ellenségként tekintett rám és egyszer sem akart meghallgatni. Olyankor mindig csendben tűrtem, de sokszor nálam is elszakadt a cérna. Sajnos ő volt az erősebb, hiszen a férfiak mindig hatalommal állnak a nők felett. Dominick mindig úgy gondolta, hogy az én dolgom az, hogy esténként gyönyörű ruhában várjam és tökéletes, romantikus vacsorát csináljak kettőnknek. Mindig azt hangoztatta, hogy ha ezt megteszem, akkor nem érhet bántódás. Egyszer történt az, hogy lila színű ruhát vettem fel. Dominick utálta a lila színt, és természetesen megkaptam érte a büntetésem. Hosszú heteken keresztül nem tudtam kilépni a házból, hiszen a sebhelyek nehezen gyógyultak be.
A ma este sem különbözött a többitől. A derekamig érő barna hajamat kivasaltam, szép sminket készítettem magamnak és vörös ruhát viseltem. Direkt a kedvenc ruháját vettem fel, hiszen jól tudtam, hogy ez volt az első ajándéka nekem. Ez a ruha tökéletes, hiszen ha egyszer ráveszem magam arra, hogy megöljem: akkor a ruhát szépen ki tudom mosni, hiszen nem maradnak benne a vérfoltok. Szívem szerint azt csinálnám. De ez a dolog sem változtat azon, hogy kalitkában élek és egy olyan férfi jegyese vagyok, aki az ördögnél is rosszabb. Normál körülmények között a férjem nevét kéne viselnem, viszont annyira utálom, hogy a szívem azóta is a lánykori családnevemhez húz. A szívem azt súgta, hogy nem kell teljesen megváltoznom ő miatta. Egyébként sem éri meg annyira, hogy a családnevemet feladjam. Ezért maradtam az, aki vagyok. Hivatalos papíroknál természetesen a férjezett nevemet használom, de én a családnevemnél maradtam. De ezt senkit nem érdekelt. Dominick állandóan azt hangoztatta, hogy Freja Medwin halott ember. Vagy valóban így van, vagy csak túlságosan gyenge ahhoz, hogy pszichopata férje ellen szegüljön.
