FREJA MEDWIN egész házasságát a túléléssel töltötte, hiszen düh problémákkal küzdő férje kiszámíthatatlan, és soha nem lehet tudni, hogy mikor telik be nála a pohár. Az ártatlan fiatal nő rettegésben él, de férje bántó karjai között elfogadta sorsát...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Viszonylag korán ébren voltunk, ezért reggel öt óra után lefőztük a kávét, majd tálcával együtt visszamentünk a szobámba. Szerettünk volna még egy kis időt együtt tölteni, hiszen Taylor ma vissza megy a munkába, és ha ő bele veti magát az ügy felgöngyölítésébe, akkor ritkábban találkozunk. Egymás mellett ültünk, közben a kávét kortyoltuk. A forró ital nyugtató volt. Mintha a koffein lenne az egyetlen szenvedélyem, mintha a kávé tartana életben. Pedig ez már megváltozott. Taylor fontossá vált a számomra. Az első közös éjszaka után úgy éreztem, hogy a lelkünk is megnyílt egymás előtt. A korai szexnek néha vannak hátrányai, de előnyei is. Minket például közel hozott egymáshoz. Mind lelkileg, mind testileg jobban vonzódtunk a másikhoz. Éreztem, hogy minden fal ledőlt köztünk, ezért minden kommunikáció, minden érintés és pillantás is ösztönből jött.
Én törökülésben ültem, miközben a csésze arany színű fogantyúját piszkáltam, és Taylor felé néztem, aki már ezerrel böngészte a kezében található, szürke IPad-et. - Megkérdezhetem, hogy most milyen ügyön dolgoztok? - kicsit közelebb hajoltam hozzá, játékosan a vállára támaszkodtam, de ő azonnal lezárta a táblatgépet. - Szóval nem - ültem vissza a fenekemre. Taylor vigyorogva felém fordult, majd csészéjét a arany színű tálcára helyezte.
- Nem szeretnélek megijeszteni ilyen dolgokkal - ívelt szemöldökét ráncba húzta, innen tudtam, hogy komolyan beszél. Ha tudná, hogy milyen életem volt! Ha tudná, hogy mit éltem át nap mint nap. Volt amikor egy hétre a szobába zárt a pszichopata férjem és csak azért nyitotta ki, hogy jól megdugjon. Egy ócska rongynak éreztem magam. Egy szemét darabnak, amit minden használat után eldobnak. A hónapok és az évek bekeményítettek. A menekülésem napján pont ezért vertem fejbe azt a marhát. Mert túlságosan régóta terveztem, hogy megszököm. És nem féltem megvédeni magam. Bírtam az ütést, de hála az égnek, hogy minden véget ért. Taylor talán illetélne? Elítélne, ha megtudná azt, hogy milyen életem volt? Hogy kihasználtak, vertek és bántottak? Minden bizonnyal látta, hogy elgondolkodtam, hiszen sóhajtva megszólalt. - Az egész majdnem egy hónapja kezdődött. Szóval igen, túl régóta dolgozunk az ügyön - hátra túrta haját, közben felsóhajtott. - Az a lényeg, hogy egy öngyilkos nővel kezdődött a dolog. Utána több öngyilkosság, vagy gyilkosság is történt. Három darab nő halt meg, akiket összekötött valami. Ez egy nagyon értékes, különleges karlánc volt - pillantott a szemembe, mire a szemöldököm felszaladt. - Szerintem a karlánccal jelölték meg őket.
- Úgy érted, hogy mind a három nő, ugyanazt a karláncot viselte? Egyformák voltak? - suttogtam, ő pedig határozottan bólintott.
- Kiderült, hogy ebből a karláncból összesen tizenkettő van. El is jutottunk az ékszerészhez, aki elvezetett az érintet fickóhoz, aki megbízta őt az ékszerek készítésével. De a fickót elvesztettük - vágta rá. - Elmenekült, miután meglőtt - simította meg a combját. - Nem kispályás. Alá becsültem. Az egész ügyet alá becsültem.
- Arra számítasz, hogy a maradék kilenc nő is meg fog halni? - suttogtam, közben végigfutott rajtam a borzongás. Taylor megrántotta a vállát.
